Cigányok ideje

Kalla Éva bevezetőjében elmondta, az Olaszliszkai esetet határkőnek kell tekintenünk, az azóta eltelt két évben, a Magyar Gárda térnyerése óta rendkívül fontossá vált a romák reprezentációja a filmtermésben. Sós Mari hozzátette, sajnálatos, hogy idén nincs roma témájú nagyjátékfilm, még olyan sincs, amiben romák megjelennének, pedig a romák helyzete kiemelten fontos téma még a boldogtalanság, nyomor és szegénység témakörén belül is. Sós Mari a közönség figyelmébe ajánlotta Jeles András Párhuzamos halálrajzok című művét, amit az Olaszliszkai eset hívott életre. Ezt a filmet nem kapták meg a beszélgetés vezetői a Filmszemle szervezőitől, az indoklás az volt, hogy nem roma szempontból vizsgálja a témát. A Párhuzamos halálrajzok sokrétű dokumentumfilm, Sós Mari nagyon fontosnak tartja, ezért hívja fel rá a közönség figyelmét. A 136 perces filmben végig csak arcokat látunk, a történet magáról a teremtésről, a gyermekről, a szülőkről szól. Két párhuzamos gyereksorsot ismerünk meg, az egyik az Olaszliszkai eset kis főhőse, a másik egy tizenkét éves leukémiás kisfiú, aki egy magyar kórházban hal meg. Sós Mari sajnálatát fejezte ki, hogy az előzsűri elfelejtette, hogy ez is egy roma témájú mozi.

A roma témájú filmekhez elsősorban a Duna Televízió és a Magyar Televízió Roma Magazinjától érkeztek filmek. Sós Mari örömét fejezte ki, hogy külföldi a külföldi romák helyzete is megjelent a filmekben. A Dolce Vita című filmre külön felhívta a beszélgetés résztvevőinek figyelmét; ez a film olaszországi romák életét mutatja be. Sós Mari filmes szempontból is értékesnek tartja ezt az alkotást, nem is érti, miért nem került be a versenybe. Valószínűleg azért, mert a főcímből látni lehet, hogy tévéműsornak készült, nem pedig filmnek, ez pedig eleve szúrja az előzsűri szemét, ezért azt javasolja az alkotóknak, hogy cseréljék ki a főcímet, ezzel filmjük esélyeit jelentősen növelnék.


(fotó: Valuska Gábor)


A roma alkotók közül néhányan hozzászóltak Sós Mari felvetéséhez, többek között elmondták, hogy tisztában vannak azzal, hogy a televíziós főcímet levéve versenyképesebbé tehetnék a filmjeinket, de véleményük szerint nem kell szégyellniük a televíziós gyakorlatunkat sem. Mindenki tisztában van azzal, két-három nap alatt nem lehet olyan színvonalat produkálni, mint egy többhetes forgatást is megengedő dokumentumfilmnél. 

Ezt követően rátértek a konkrét művekre. A Duna Televízióból Bánfi Kata a koszovói romák helyzetével foglalkozó anyagot készített, ezt nagyon becsületes filmnek tartották a beszélgetés vezetői. Amennyiben a roma műsorokat nézik a roma nézők, számukra nagyon fontos film lehet ez, mert a saját helyzetüket új megvilágításban láthatják.

Muharos Attila filmje, a Kapocs egy református lelkész cigányasszonyról szól, akit megaláznak a saját egyházában, ennek ellenére cigánymissziót végez a 10. kerületben. A cigányok számára még a vallásgyakorlás sem evidens, mert a környezetük elutasító, a többségi társadalom sokszor még a templomba sem engedi be őket.

Kalla Éva ellenpéldaként említette a Santostól Santosig című filmet, ami egy brazil, fekete bőrű énekesrol szól, aki végig énekli az egy órás filmet, majd eljut egy Sántós nevű baranyai faluba. A filmidő során látunk körülötte cigányokat, de ennek ellenére nem lett volna helye a roma témájú filmek között. Kalla Éva ezután kérdésfelvetéssel fordult a megjelentekhez: “hozzá lehet-e nyúlni úgy a cigány-témához, hogy az ne tartalmazzon prekoncepciókat és ne erősítse a nézőben az előítéleteket?“


(fotó: Valuska Gábor)


Kőszegi Edit a Három nővér című filmjéről beszél, ez a film három roma nővérről szól, akik egy tanyát vezetnek. Az alkotó fontosnak tartja, hogy a film közvetítsen a többségi társadalom és a roma kisebbség között, mert segíthet a sztereotípiák leépítésében.

A következő kérdésfeltevés az volt, hogy más szemmel dolgoznak-e a cigány alkotók, mint a nem cigányok? A jelenlévő alkotók válasza szerint vannak a filmkészítésnek általános szabályai, de hogy mást látnak-e meg, más kontaktust tudnak-e kialakítani egy riportalannyal, azt majd a nézők döntik el.

Az egyik hozzászóló, Szuhai Péter szerint a moderátor kérdésfeltevése is mélyíti az ellentétet a többségi és a kisebbségi társadalom között. Ez a kérdésfeltevés nem provokatív, inkább prekoncepcióra épít és ellentétet konstruál. A premissza, az egész beszélgetés kérdésfeltevése helytelen, a beszélgetés dramaturgiája eleve félresiklott. Sokfélék vagyunk, akár romákról, akár nem romákról van szó, így a filmkészítő attitűd is eszerint különbözik.

Egy másik hozzászóló elmondta: “roma emberként meg szeretném köszönni, amiket a filmekből kaptam, a filmkészítők érzik, látják, hogy milyen helyzetben vannak a magyarországi romák. Ezeken keresztül a filmnézők is meg tudják érteni a szegénység problémáit. Sajnos ezek a filmek nem jutnak el a nagyközönséghez, pedig a tanítók, a diákok rengeteget tanulhatnának ezekből, és talán segítenének leküzdeni az előítéleteket.” Sós Mari hozzátette: “a dokumentumfilm sajnos mostoha helyzetben van, mert nem találja meg a közönségét, a roma témájú dokumentumfilmek sincsenek másként. A közvélemény azért nem szól semmit ezekhez a filmekhez, mert sajnos nem is jut el hozzá.” 


(fotó: Valuska Gábor)


Kalla Éva beszélt jövőbeni terveiről: szervezni fog egy roma filmszemlét, ahová Európa számos országából érkeznek majd filmek. Ezt a rendezvényt évenkéntire tervezik, hogy a roma kérdés megfelelő publicitást kapjon. Ezután hozzátette: “Pócsik Andrea készített egy olyan filmográfiát, amiben cigánytémájú filmeket gyűjtött össze, de az én célom az, hogy nem roma témájú, de roma szereplőt is felvonultató filmeket gyűjtenénk össze, mert ezek a filmek jobban reprezentálják a többségi társadalom hozzáállását.”

Sós Mari hozzátette: “Nekünk támogatni kell minden jobbító szándékot, amilyen például Szederkényi Miklós nagyszerű ötlete, hogy ha honlapon örökbe lehet foglalni csángó vagy afrikai gyereket, akkor magyarországi roma gyerekeket is támogatni lehetne ilyen módon havi apanázzsal… A Filmsál akció is a Sajókazai szegény családok, elsősorban a roma családok megsegítésére indított akció, amiben sokan nem hittek, de mégis működik.”

Utolsóként Szalai Péter szólt hozzá a beszélgetéshez: “az én filmem alanya azt mondta, azért vállalja a szereplést, hogy más legyen, mint a Győzike…”