Hiányzott egy film az idei Szemléről. Nem azért, mert olyan jó, hanem azért mert olyan más. Egy fiatal magyar sztár készítette, Bodó Viktornak hívják. Bodó színészként lett ismert (magyar szinten ez a helyesebb kifejezés), most azonban kiderült: őt valójában mindig is a rendezés vonzotta igazán. Már a Nexxtben is sejteni lehetett, hogy a szőke fiú koponyájában sokkal több dolgok rejteznek, mintsem azt mi gondolnánk, és ezek dolgok most kitörni látszanak. A Nexxt pedig nyújtott is ehhez egy esélyt.

Éppen a nyersanyagpróbára készültek a „magyar psycho” dolgozói, mikor egy pillanatban összenézett két mozgóképipari munkás. Bodó – Bateman és Tasnádi István író felvetették, mi lenne, ha a próbához is kitalálnának egy sztorit. Született egy jó alapötlet, ráért néhány ember, belevágtak. A forgatási módszer: improvizáció, egyik napról a másikra kitalált jelenetek, fahrtsín helyett tolókocsi á la Rodriguez. Végül megszületett egy film Tiborról, akinél valóra válik a mondás: "Vigyázz, mert úgy maradsz!". Tibornak tízéves álma teljesül, megkapja a tévéhíradót. ő lesz az arc a tévében, akit mindenki lát. ő lesz az arc, amelyik mindjárt másnap torz grimaszt vág, s úgy marad. ő lesz Citromfej. Citromfej képe azonban nem illik a képernyőre – kirúgva. Citromfej képe nem illik a barátnőhöz – kirúgva. Citromfej képe egész egyszerűen globálisan nem illik a képbe – kirúgja hát a nagy szociális mátrix. Citromfej sötétbe vonul, és vágyakozik. Tibor akar megint lenni, a "mások által jóképűnek mondott jó megjelenésű átlagos testalkatú átlagos arcú… átlag". Ennek érdekében mindenre hajlandó, még a magát digitálisan húszéves kinézetűre feljavító, egyébként nyolcvanéves multiparamédium, a Mágus után is bemerészkedik az erdőbe… A szürrealizmus erdejébe.

Pro: Bodó egy eddig hiányzó színnel festi meg a magyar film szürke hétköznapjait. Rendkívül jó, a maga egyszerűségében is abszurd alapötletből indul ki, hogy aztán ezt ütköztetve a nagy hótreállal valami totális, agresszív, mégis mókás elmebetegségbe a hajszolja a sztorit (?). A valóság becsavarodik – ez a „Bodó Viktor-menet”.

Kontra: Ez az ütköztetés a valóval, azonban nem, vagy csak félig-meddig sikerül. A filmen átüt improvizatív készítési módja. Noha logikát jelen esetben nem lehet számon kérni, hisz itt épp a lehetetlen mozgat mindent, de valamiféle koherencia és ritmus elvárható lenne. A film jelenetei túl hosszúak, vontatottak, tésztaként nyúlnak. Az ötletek nincsenek jól kidolgozva, nem ülnek a poénok. Pont az improvizációk okán, az eltúlzott színészi játéktól „elmagyarosodik” a film. A valóság így nemcsak becsavarodik, hanem döcög is. Ennek elkerüléséhez mindenképp szükség lett volna az előre kitalált történet, az írott szó keretére. Mert az abszurdot kordában tartani nem abszurd dolog. A hírek szerint Bodó máris tanult a Citromfej hibáiból, és nem fog még egyszer ennyire vaktában belevágni egy filmbe. Ha így teszi, márpedig nyáron ismét filmet készül rendezni, akkor több is lehet, mint egy egyszerű színfolt a magyar filmben.

Lovas Balázs