Vedd el a szememIciar Bollain szembement a családi erőszakot fekete-fehéren bemutató, sematikus megközelítésekkel, művével nem kívánt prédikálni. A rendező-forgatókönyvírót felkavarta az a paradoxon, hogy a bántalmazott nők évekig képesek őket bántalmazó férjükkel maradni. Ez vezette őt arra, hogy jobban megvizsgálja ezt az ellentmondást, és rádöbbent, hogy a jelenség komplexebb, mint gondolta. A film erőssége, hogy a családi erőszakot nem egyszerűsíti le fizikai erőszakra, hanem bemutatja annak érzelmi oldalát, és hitelesen viszi vászonra az áldozatok rettegését. Antonio és Pilar szerelmének megjelenítése megérteti azokat a kétségeket, melyek közt a férjéhez vonzódó, de egyszersmind a férjétől rettegő asszony hányódik. A mű nem éri be egyoldalú megközelítéssel. Antonio érzelmeinek, kétségeinek ábrázolása közel hozza a férfit a nézőhöz. A méltányolandó erőfeszítések ellenére, amit a férfi azért tesz, hogy legyőzze indulatait, az indokolatlan düh újra-újra előtör belőle. Iciar Bollain úgy látja, hogy egy ilyen kapcsolat a „remény halálával” ér véget: a nő már nem hisz abban többé, hogy férje megváltozhat. Pilar szerelme elmúlik, sikeresen továbblép. Antonio lesz a vesztes, aki nem tudott megváltozni, aki nem tudta megtartani szerelmét.