Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Somogyvári Gergő: Régóta szerettem volna egy filmlevelet készíteni. Amit valaki küld, valakinek, aminek konkrét címzettje van.
Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
S.G.: A filmet Portugáliában, a négy hónapos lisszaboni ösztöndíjam során, tulajdonképpen ketten készítettük a barátnőmmel, Feszt Judittal. Személyes okok döntöttek:). A film főszereplője Nober Sanders megtalálása már nehezebb volt.
Mivel tudtam, hogy filmlevelet akarok csinálni, olyan embert kerestem, akinek megszakadt a kapcsolata szeretteivel. Sok brazil él Lisszabonban, már elsőre is rájuk gondoltam, de nem találtam senkit. Később a város széli afrikai és indiai nyomortelepeket jártam, ahol olyan nyomorúságos, és szociálisan összetett szituációkat találtam, amelyet úgy éreztem, hogy én - az ide csöppent magyar filmes - nem tudok néhány hét alatt átlátni, ezért továbbálltam. Csatangolásaim során sokat szemeztem a városban mindenhol előforduló portugál festett csempékkel, csempeképekkel, az azulejokkal, és lassan kezdtem lemondani a filmlevélről és egy képzőművészetibb filmterv járt a fejemben, amelyen a csempék és a kép rész-egész viszonyának kerestem a mozgóképes megfelelőjét.
Már alakult az ötlet, és egy fajta montázs technika, amikor egy szerencsés véletlen során, egy magyar ismerősön keresztül rátaláltam Nobertre, aki brazil, aki 10 éve nem látta a családját, aki csempefestésből él, ráadásul már első találkozásunk során kiderült, hogy bírni fogjuk egymást. Később ő is fontos alkotótárssá vált, hiszen neki az egész életét és személyiségét bele kellett raknia a filmbe.
 |
| Ki dalban, ki csempén mondja el... |
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
S.G.: Durst György a Dunaműhely producere küldött utánam egy doboznyi super8-as filmet, miután átküldtem neki a szinopszist. Később a filmlaborálást és az egyéb utómunka költségeket is ő állta. Kis költségvetésből, viszont nagyon szabadon dolgozhattunk.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
S.G.: Hogy sikerült megnyitni egy olyan embert, aki még fotókat sem enged magáról készíteni. Meggyőztem, hogy álljon a kamera elé, szedje össze a gondolatait, nézzen szembe a múltjával, tíz év után vegye fel a kapcsolatot a családjával, és a kamera nyilvánossága előtt mondja el legmélyebb érzéseit. Ez egy hosszú és időigényes lelki folyamat volt, és Nober száz százalékosan megbízott bennünk, pedig nem egy naiv alkat. Ez a kapott bizalom a legnagyobb élményem.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
S.G.: Hogy a lisszaboni főbérlőm ellopta a leforgatott szuper 8 tekercseket és napokra eltűnt, meggyőződésem volt, hogy kidobta, tönkretette, vagy eladta a tekercseket, teljesen összeomlottam. Pár nap múlva előkerült, és hosszas zsarolás és alkudozás után, csak némi pénz fejében volt hajlandó visszaadni.
Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
S.G.: Nagyon érdeklenek a velem együtt végzett rendezők,operatőrök legújabb munkái, amiket eddig nem láttam, persze a dokumentum szekció, elég erősnek tűnik, és úgy általában minden idén bemutatott alkotás.
Filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
S.G.: A legjobb Portugáliában játszódó magyar dokumentumfilm?
A film adatlapja a szemle hivatalos honlapján olvasható!
Képek a filmből
Előzetes:
