Stúdió az autóban Még több kép
A több mint 30 hazai és nemzetközi díjjal jutalmazott páros egy kis Panasonic handycammel kezdte meg pályafutását, több mint 10 évvel ezelőtt. Fokozatosan fejlesztették gépparkjukat, minden egyes filmes bevételt új kamerára, állványra költöttek. Ma már egy Sony NEX-FS 700-al, daruval és lámpákkal filmeznek. Így is lehet csinálni. Stílusukra elsősorban az Attenborough-filmek, valamint Victoria Stone és Mark Deeble ( Tale of the Tides [1998] sorozat és a The Queen of Trees [2005]), természetfilmesek munkái hatottak. „Órákig ültünk filmjeiket nézve, miközben kockáról-kockára néztük a képeiket és megpróbáltuk kitalálni hogyan csinálják” - meséli Szabolcs valahol Gyöngyös magasságában. „Hatalmas élmény volt, amikor az Albert Nature Filmfesztiválon (ahol díjat is kaptak – a szerző) találkozhattunk Victoriaval ” - folytatta. A magyarok közül Sáfrány József filmjeit tartják mértéktartónak. „Olyan filmeket csinál, hogy az első képből meg tudod mondani, hogy ő rendezte, örömteli módon filmez”- fűzi hozzá Erika.
Mosonyi Szabolcs és csapata Még több kép
A természetfilmezés erős munka, egyszerre négy-öt projekten dolgozik a páros, de maximum csak kettő van forgatás alatt. Egy fél órás film 4-5 évig is készül, ráadásul az új pályáztatási rendszerben percre pontosan kell dolgozni. A felvételek nagy részét műteremben forgatják, amelyet kis falusi házukban építettek fel Mosonyiék. 10-15 helyszínen is forog egy film, néhol több napig is várni kell a főszereplőkre. Ilyen volt az Endemica Hungarica (2012) baglyos jelenete, amelyet két templomtoronyban is rögzítettek infra- és bevilágított kamerával. Ilyenkor több napra is sátorba költözik a család és türelmesen vár és forgat, hogy meglegyen az a néhány másodperces snitt. (Írásunk az Endemica Hungaricáról)
Ez az egzotikus része a természetfilm-készítésnek, de ezt megelőzi a koncepció. Általában először a témákat találják meg. A gyapjaspillét (Gyapjaspille, 2006) például úgy fedezték fel, hogy a hírekben hisztérikusan bemondták, hogy ez a kis rovar felzabálja az erdőket. De nem cél a hatásvadászat, korrekten akarnak fogalmazni. Szabolcs és Erika pontosan kitalálják hogyan nézzen ki a film, vázlatokat írnak, általában klasszikus forgatókönyvet nem. „Egy storyboard-féleség készül, amely egy vastag papírszalag formájában a műterem falára kerül. Kis sárga füzetben írjuk, hogy mit is kell forgatni, elérni a helyszíneken. Ha van olyan, amikor a természet ezt felülírja, akkor utána megyünk. Ilyen volt az Endemica Hungarica fekete bödöncsigája, aminek élőhelyét a forgatás után elárasztotta a sár, így tovább foglalkoztunk vele, hogy vajon ez a kis faj túlélte-e a katasztrófát. Hál’ istennek túlélte. De nagy kihívás volt lefilmezni a parlagfű tokjainak kilövellését (szaporodását) a Pannon sivatag (2008) című filmben. Makróban vettük fel stúdióban és időzített felvétel volt, de óránként(!) kinőtt a képhatáron, megállíthatatlanuk nőtt, végül úgy oldottuk meg, hogy kikötöttük egy hurkapálcához a növényt és végül egyhelyben maradt. Általában veszélyes dolgok nem igazán történtek velünk. A Madárgyűrűzés 100 éve című filmben volt az uráli bagoly, amelynek szokása nekitámadni az ember szemének, ezért különleges ruhában közelítettük meg, de mivel nagy csoport volt, ezért nem mert minket megtámadni”- meséli Szabolcs.
A túlszaporodás bemutatása a cél Még több kép
Egy film kb. 5-10 millió forintba kerül, ez alól csak olyan szuperprodukciók jelentenek kivételt, minta Vad Magyarország, amelyben nemzetközi pénzek is voltak. Ebből 5% jön vissza televíziós sugárzásból, 5 % a jogdíjakból, a többit pályázatok útján kell fedezni. „A mai nap a Csendes gyarmatosítókat forgatjuk. Ezt a filmet áprilisban kezdtük, egy kicsit másmilyen lesz, mint az eddigiek. Alapvetően a természetben lévő problémákra szeretnénk felhívni a figyelmet. Míg az Endemicában a veszélyeztetett fajok voltak a középpontban, itt a túlszaporodás bemutatása a cél. A klímaváltozásról, a környezetváltozásról (pl. Pannon sivatag [2008]) szóló filmjeinkbe fog beleilleni. Ez sokkal inkább lesz egy bemutató jellegű, a kábelcsatornákról is ismerős ismeretterjesztő film. Az alapját is egy híradásból szedtük. A film az invazív fajokról szól, vagyis más kontinensekről ideköltözött, az eredeti élővilágot elnyomó, rohamosan szaporodó élőlényekről. Ilyen a harlekin katica, a cifra rák, a kerti hangya (a rajzását már sikerült lefilmezni), a kosárka kagyló és az amurgéb, ez utóbbiról szól a mostani forgatás is” – meséli Szabolcs, miközben elhagyjuk Tokajt, Rakamazt és Tiszanagyfalu határában egy tiszai holtághoz közelítünk, a Nagy- Morotvához. A tóparton Mozsár Attila, Phd hallgató és Antal László, tanársegéd vár a Debreceni Egyetemem Hidrobiológiai Tanszékéről, néhány hallgatójukkal, akik már régóta vizsgálják az amurgéb táplálkozási szokásait, mozgékonyságát és alkalmazkodóképességét.
Több interjú lesz, mint eddig Még több kép
Hét-nyolc képet kell ma felvenni, lassan kipakolunk a kocsiból, üdvözöljük a tó szerves anyagait vizsgálatra begyűjtögető diákokat. A tanár urak még a vízen vannak, ezért a távoli partról egy-két állványról készített felvételt csinálunk róluk. Szabolcs meséli, hogy külön képi világot nem talált ki filmjeihez, a szűrökkel mindig egy kicsit zöldes barnás árnyalatot választ, mert szerinte az áll legközelebb a valósághoz. Miközben a szakértők megérkeznek a vízről, megtudom, hogy a kisebb halak (naphal, amurgéb) túlaltatásának legjobb módja a szobákban használt koncentrált illóolajok használata, amely kifekteti az uszonyosakat. Mivel ma szeretnénk boncolást is bemutatni, illetve a kamera számára halat is kifogni, ezért megannyi naphal és géb mellett (külön engedéllyel) árammal sokkoltunk néhány keszeget is, amelyek a felvétel után egy negyed órával eszméletre kelnek és vígan elúsznak. Illóolajjal altattuk túl azokat, amiket felboncoltunk.
A második snittben egy merítőhálóra erősített kis GoPro kamerát használunk, amely akár 3-4 órán keresztül is képes HD-ben rögzíteni a víz alatti történéseket. Ipari szigszalaggal egyszerűen lehet ezt is rögzíteni, nem mossa le a víz és a benne lévő képstabilizátor biztosítja, hogy ne rezegjen a kép se. Szabolcs a holtág közepére hajózik Attilával és Lászlóval, hogy a munkát lefilmezze.
Az eredeti élővilágot elnyomó, rohamosan szaporodó élőlények Még több kép
Attila három éve foglalkozik az amúrgébbel, amely 1987-ben jelent meg először a Tisza-tóban, azóta rendkívüli módon szaporodik. Ahol megjelenik, kiszorítja a hozzá hasonló, honos fajokat, a legnagyobb veszélyt a lápi pócra jelenti. Eredetileg az Amúr folyóból származik, de magyar rokonai csak negyedakkorára nőnek meg, mint ázsiai társai. Ezek a fajok nagyon jól érzik magukat a tavainkban, holtágainkban és főleg a felelőtlen telepítéseknek, valamint az akvaristák meggondolatlanságainak köszönhető, hogy megjelentek nálunk. Többek között erről is beszélt Mozsár Attila szakértő abban az interjúban, amelyet egy óra körül kezdtünk el forgatni. Egy kisebb derítő, egyszerű mikrofon is elég volt, a tóparti miliő nem nyomta el az ifjú kutató hangját. Közben a horgászok serényen jöttek-mentek, takarították a partot, szórták a csalit. Nem hiába, hiszen másnap haltelepítés lesz és ilyenkor a derék pecások egy jó ebédért mindent meg tudnák tenni. Kár, mert ha várnának egy évet, méretesebb fogás kerülne az otthoni kondérba.
A Csendes gyarmatosítók-ban több interjú lesz, mint az eddigi filmekben, ennek ellenére, Mosonyi ígérete szerint, a film nem fog átmenni egyfajta beszélő fejes mozgóképbe. „Mindegyik fajra 4-5 percet fogunk hagyni, lehet, hogy valamelyikre többet, de összesen 26 perces filmet szeretnénk” – mondja a rendező. Mégis a szakértők faggatásához kitalált egy beharangozó portré snittet, egy egyszerű daruzással. Ez volt a következő felvétel, amelynek forgatása alatt lassan gyülekeztek az esőfelhők felettünk, de hál’ istennek elkerült minket a vihar. A daruzás után a gébek boncolása következett, amelyben Attilát párja, a szintén biológus Diána segítette, aki pár másodperc alatt meg tudta állapítani, hogy milyen növényt, csigát, vagy éppen saját fajtáját fogyasztotta el a hal. Az amurgéb meglehetősen nagyszájú hal, amely mindent elnyel, ami az útjába kerül.
Összesen 26 perces filmet szeretnénk Még több kép
Utolsónak egy húsz perces időzített felvétel készül. Szabolcs elmeséli, hogy ez is a film koncepciójának része, sokszor szokta használni felvezetésként, illusztrációként, hogy bemutassa a helyszínt. A forgatás után még beszélgetünk a kutatókkal, akik két nap és éjszaka gyűjtik a tóból az anyagot. A felvételek után összepakolunk, bespájzolunk a műtermi felvételekhez naphalból és amurgébből, majd elindulunk. Szeretnénk még egy panorámaképet a Tokaj-hegyről. Elköszönünk és továbbállunk.
Az út során Szabolcs és Erika mesélik, hogy véletlenül esett úgy, hogy ízeltlábúakkal, bogarakkal és egyéb csúszómászókkal foglalkozzanak. „A Csendes gyarmatosítók célja sem az lesz, hogy giccses, hatásvadász paranoiát fokozó film legyen, hanem, hogy bemutassa az élővilág, a fajok hurcolásának problémáját és az emberi felelőtlenséget. A témákra és élőlényekre néha a hírekből, néhol pedig a tudományos tanácsadókon keresztül találunk rá” – teszi hozzá Erika. „A szakértők nem csak azért fontosak, hogy szakmailag korrekt film készüljön, hanem azért is, mert többek között az ő segítségükkel találunk olyan jeleneteket, összefüggéseket, amelyek a filmet érdekessé teszik. Például tíz perce hívott a film másik szereplőjének, a harlekinkaticának szakértője, Markó Viktor. A kertészeti egyetem parkolójában megjelölt egy honos katicát, amelyik darázslárvát gondoz. A darázs belepetézik a katicába és a pete olyan hormont termel, amely arra ösztönzi, hogy védje a lárvát, miközben az folyamatosan megöli a gazdalényt. Most megyünk és beszedjük, hátha le tudjuk filmezni, amikor előbújik a darázs … A kutatók nagyon segítőkészek és lelkesek, a fiatalabbak közül van, aki megtisztel azzal, hogy még az életrajzába is beleírja, hogy szakmai konzultáns volt nálunk” - folytatja Szabolcs.
Az amurgéb meglehetősen nagyszájú hal Még több kép
Az alkotópárosnak nagy tervei is vannak, melyek közvetetten a Vad Magyarország-hoz kapcsolódnak. Négy részes sorozatot, filmet terveznek, de nem olyan nagy ívűt, mint az eredeti film. A Szigetköz, az Alföld, a Balaton és a Hegységek világát szeretnék bemutatni. A Vad Szigetköz című filmjük ennek lenne az első epizódja, aminek a forgatását a Vad Balatonhoz hasonlóan alapítványi támogatásból már előkészítették. Egyébként a család a Nagy- Morotva után a Rába felé vette útját, hogy a Dunavirág kérész párzását figyeljék meg, amely olyan látványos, mint a tiszavirágzás. Ez is két napos etap lesz. Erika azonban félve megjegyzi, hogy igazi nagy projektjük is van, egy nagyvásznú film, amely talán visszavarázsolja a természetfilmet a moziba…
