Míg a Helyszínelők a „mindenevő” krimik közé tartozik, a Bones nem filozófiájában és vizualitásában próbál kiríni a tömegből, hanem specializáltságával. A sorozat Dr. Temperance Brennant állítja a középpontba (ő lenne az a bizonyos Dr. Csont), aki igazi tudós ember, törvényszéki antropológus, aki csapatával az FBI-nak nyújt segítő jobbot az olyan ügyekben, amelyekkel az ügynökség már nem tud mit kezdeni.
Természetesen leginkább olyan esetekhez hívják ki az orvoscsoportot, ahol az áldozatoknak csak a csontjait, elszenesedett vagy más módon felismerhetetlenné vált maradványait találják meg. A másik főszereplő Seeley Booth különleges ügynök, aki a magát a négy fal között a csontvázai társaságában sokkal jobban érző doktornő szócsöve – ő beszél a tanúkkal, kommunikál a külvilággal és az effajta munkamegosztás generálja a konfliktusaik javarészét.
A Bones-ra és a hasonló mélyebb szintű karakterizációval rendelkező krimisorozatokra nem feltétlenül jellemző, hogy a karakterek minden problémára azonnal megtalálják a választ, nem köpik fejből a megoldást minden felmerülő akadályra – ők inkább valóban hazamennek (látjuk is, hogy nem a munkahelyen alszanak), órákon át bújják otthon a vonatkozó szakirodalmat és, ha úgy hozza a sors, reggel akár két egymásnak tökéletesen ellentmondó megoldási javaslattal állnak elő.
A Bones-ban a mellékszereplőkre nem csak azért van szükség, hogy a főszereplők által meg nem válaszolható kérdésekre a gomb benyomása után azonnal kiadják a választ, mint ahogy a Helyszínelők-re oly jellemző, ahol is minden témának van felelőse, minden felmerülő kérdésre adott a megfelelő go-to-guy, így aki megakad a nyomozásban csak felcsapja a helyszínelő-kisokos vonatkozó fejezetét és tudni fogja ki válaszolhat a kérdésére.
Nem. Olykor bizony elkél a baráti tanács, a lelki segítségnyújtás, hiszen egy szerelemtől sebzett nyomozó vagy egy, a társára fújó FBI-ügynök nem mindig eredményez gyors előrehaladást az ügyben. És az már az íróknak köszönhető, hogy általában az egymással perlekedő főkarakterek vagy szándékoltan a főszállal kevéssé kapcsolatos beszélgetések adnak ötletet a detektíveknek, amivel közelebb kerülhetnek az esetek megoldásához. Az ehhez hasonló trükkökkel a forgatókönyvírók bizonyíthatják, hogy az ő figuráik igazi emberek, nem csak gondolkodni kevésbé képes gépek, akik mindig a meglévő tudásanyaguk alapján közlik a választ némi analízis után a kérdésekre.
Zárásul egy kedves adalék ahhoz, hogy melyik sorozat számít a földhözragadtabbnak. A Helyszínelők 2004-ben, a halhatatlan vámpírról szóló Angel című sorozattal karöltve elnyerte az amerikai Science Fiction, Fantasy és Horrorakadémia által alapított, legjobb tévésorozatnak járó Saturn-díjat. Érdemes ezen a szinten kezelni Grissomot és társait, elismerve a tényt, hogy nem véletlenül taszította le a trónról a Jóbarátok-at és a Vészhelyzet-et a Helyszínelők, s hódította el az Egyesült Államok legnézettebb sorozata címet majdnem három teljes évre.
