Prison Break - A szökés

A Prison Break alapötlete banálisnak mondható: Lincoln Burrows-t az amerikai alelnök testvérének meggyilkolásával vádolják és halálra ítélik - most a Fox River nevű szigorúan őrzött börtönben várja kivégzését. Testvére, Michael Scofield nem hajlandó beletörődni a változtathatatlanba - egy ál-bankrablással bezáratja magát a báty börtönébe, s nekilát a kiszabadítás megszervezésének – a határidő szoros, huszonvalahány nap múlva beüzemelik a Széket…

Ugyanakkor odakinn másik cselekményszál is bonyolódik – Lincoln ugyanis következetesen ártatlannak vallja magát a gyilkossági ügyben – csak volt barátnője, Veronica Donovan ügyvédnő hisz neki, aki nyomozni kezd, s lassan fényt derít egy mindent behálózó, félelmetes összeesküvésre, melynek szálait az energiaipar moguljai irányítják, akik bábként mozgatják nemcsak Lincolnt, hanem még az alelnököt is…

A Prison Break szereplői

A kinti történések érezhetően csak aláfestésként és kiegészítésként, a suspense lehetőségeként szövődtek bele a fő motívumba – az ártatlan kiszabadításának ősi toposzába. A nézők pedig - legalábbis a kedvező nézettségi adatok szerint - még mindig vevők az igazságért folytatott harcra, mely egyúttal a halállal való versenyfutás is a testvérek számára – a pilotfilmet 7 millióan nézték az USA-ban, s az első 13 rész után a nyitószériát 22 részesre egészítette ki a csatorna. Már biztos az is, hogy 2006 őszén jön a második évfolyam a falon túli események történeteivel, sőt hallani esetleges harmadik évadról is. 

A valóban jól megkomponált kezdőrész a legfőbb kérdés lebegtetésével játszik 45 percen keresztül: hogyan kívánja megszöktetni a lehetetlen körülmények közül bátyját az elszánt Michael? Csak a záróképben kapjuk meg a magyarázatot – építészmérnökként hozzájuthatott a börtön alaprajzához, s azt bonyolult minták közé rejtve testére tetováltatta. A találékonyságnak és önfeláldozásnak ez a sajátos és abszurd módja már önmagában felkelthette a merész ötleteket díjazó átlagnéző figyelmét.

De ugyanígy ütőképes elem maga Michael személyisége is. A jómódú életét feladó, börtönbe vonuló, s bűnözőkkel szövetkező fiatalember Wentworth Miller megformálásban a sorozat legkülönösebb adaléka. Egyrészt adott egy hideg, racionális, tervező és számító, de morálisan érzékeny elme, akit Miller – a kritikusok szerint túl szenvtelenül és unalmasan – de mindenképp pontosan hoz. Másrészt Michael igazi különlegessége egy sajátos agyműködés/betegség: a részletek, aprólékos információk korlátlan megjegyzésének képessége. Ez predesztinálja őt a tökéletes börtönszabadító szerepére. (Más kérdés, ha ilyen precízen működik a memóriája és a megfigyelőképessége, ugyan miért volt szükség kínkeserves munkával a testére vésetni az alaprajzot?). Ennek a tudati működésnek a vizuális megjelenítése, az effektekkel bemutatott tervek, asszociációk, összefüggések adják a történet látványelemeit és kötőszövetét.

A fiatalember áldozathozatala során végigmegy a börtönfilmek szokásos kötelező kálváriáján, melynek stációi a megérkezés, az ellenfelek és barátok feltűnése, az első étkezői megjelenés, hol nagyon fontos, hova ül le az újonc, a szadista őr felbukkanása, a zuhanyzói jelenet, majd a konfliktus a nehézfiúkkal, mely során Michaelt megszabadítják pár lábujjától…– mindezek közben pedig elkezdi kiépíteni ismeretségi, lekötelezettségi kapcsolatait, s nekilát a szervezésnek. A jó, gondoskodó testvér alakja mellett Michael részről részre több és mitikusabb lesz – miután minden akadályt akár a szerencséje, akár különleges képességei nyomán képes leküzdeni, a nézőben egyfajta természetfeletti, legyőzhetetlen, mindent előre látó hősfigurává magasztosul. A részleteket tökéletesen uraló tervező, az isteni mérnök alakja fogalmazódik meg benne, kinek fő küldetése egy lélek (minden lélek?) megmentése, ezáltal az igazság és a felbolydult társadalmi rend helyreállítása. Ehhez azonban ki kell jutni, s ez az út meglehetősen bonyolult, mintegy leképezi Michael elméjét és gondolkodását: a börtön alatt húzódó szövevényes csatornarendszeren át az orvosi szobáig, majd a falon túlra vezet. Az orvosi helyiség kapcsán vonódik be a börtönfilmben elképzelhetetlen heteroszexuális szerelmi szál – Michael és a börtön orvosnője közt bensőséges és összetett kapcsolat alakul ki, mely az utolsó rész, így a szabadulás egyik fő tényezőjévé válik.

Az elszánt Michael hogyan kívánja megszöktetni a bátyját ?

A hős feladata tehát minden részben egy-egy újabb akadály legyőzése, új probléma megoldása, a következő elem – néha egy kulcs, máskor inzulint semlegesítő gyógyszer, vagy a börtönudvar padjait összetartó csavar – megszerzése, beillesztése a szabadulás nagy kirakósába. A sorozat dramaturgiája egyrészt ezt a problémafelvető-megoldó technikát követi, ami olyannyira sajátja a hasonló produktumoknak, másrészt igen erőtlenül kapcsolódik a kinti nyomozáshoz, melynek tétje Lincoln törvényes tisztázása és felmentése. A testre rejtett térkép újabb és újabb stációkat és utasításokat sugall – s egy rész folyamán ennek részletes, gondosan felépített kifejtése zajlik, így a szekvenciák mindig csak egy-egy lépést jelentenek a kifelé vezető úton. Az őrség vagy az elvetemült rabtársak, máskor pedig a véletlen azonban minden egyes rész közepén, illetve vége felé – de mindenképp a kötelező reklám előtt – szinte megoldhatatlan helyzet elé állítják hősünket. Legtöbbször a konfliktus az egész terv és folyamat leleplezésével fenyeget – ám Michael így vagy úgy, a vakszerencse vagy saját előrelátása révén győzedelmeskedik a körülményeken.
E dramaturgia mechanikusan ismétlődik hétről hétre, de mégis működőképesnek tűnik, mivel bekapcsolja a „na, ebből hogy mászik ki”-féle nézői elvárást. Az akciófilmek végkifejletének izgalmi tetőfokát részről részre újrageneráló történetépítés szemérmetlenül kihasználja a meglepetés erejét. Az adott rész feloldásában többnyire a néző által nem ismert, tudott elem, információ bevonásával menekülnek meg a szökéshez mind közelebb jutó rabok.

A többes szám itt fokozottan érvényes, ugyanis Michael a terv kibontakozása folyamán kénytelen mind több embert bevonni a szökésbe, így a zárórészben már tízen araszolnak, másznak, kúsznak át a börtön falán. E kényszerűség persze a sorozat szereplőgárdájának szélesítését is szolgálja, s a Prison Break másik nagy erősége a jó casting, mely egy hiteles és ütőképes fegyencjáratot hozott össze. Emlékezetes például John Abruzzi, a maffiakapcsolatokkal bíró elvetemült bűnöző Peter Stormare alakításában, aki riválisa és életre-halálra szóló ellenfele a Robert Knepper által hozott perverz, homoszexuális kéjgyilkosnak. De színesíti még a csapatot a legendás, öreg bankrabló figurája, kinek elrejtett pénze a kinti életet segítheti majd, az egyedül maradt barátnőjére féltékeny latin-amerikai cellatárs avagy a volt iraki katona, aki családjának még mindig azt hazudja a telefonba, hogy  a sivatagból hívja őket. A menekülők közti múltbeli, személyes, avagy faji, nemi ellentétek uralása és kontrollálása ugyanúgy Michael feladata lesz, mint a kiút megtalálása. A köztük zajló játszmák, fenyegetések, csalások és szövetségek adják a hagyományos börtönfilmből ismerős ízt és hangulatot a sztorinak.

Ray Bradbury híres novellájában, A tetovált ember-ben a címszereplő átkozza a testére rajzolt mintákat, melyek éjjel életre kelnek, s megjósolják a jövőt – Michael Scofield térképei pár évtizeddel később ugyanezt a célt szolgálják Amerika egyik legerősebb tv-sorozatában. Kicsi a világ – ráfér egy emberre.