Filmhu: A MAFSZ 1931-ben alakult, bár akkor még Amatőr Mozgófényképezők Egyesületének hívták, a nyolcvanas évek végén kapta meg a mai elnevezését, a Magyar Független Film és Videó Szövetség nevet. Miért éreztétek fontosnak, hogy az "amatőrről" a "függetlenre" váltsatok?
Czabán György: A Kőbányai Filmstúdió és a KVB feltűnésével egy időben történt a változás. Azért tartottuk fontosnak a névváltozatást, mert elmosódtak a határok. Vannak profi filmkészítő tagjaink, akik szándékosan kívül maradnak a mindenkori magyar filmfinanszírozási rendszeren, és olyan tagok is, akik ugyan amatőrök, de szakmájuk szerint is képpel foglalkoznak (festők, fotósok), és akik nem hivatásszerűen űzik a filmkészítést, nem ebből élnek. Az elmúlt bő nyolcvan évben egyébként nagyon sok olyan profi filmes is a MAFSZ tagja volt, vagy nevezett filmet szemlékre, akik közben államilag támogatott filmeket is csináltak, például Major Tamás, Jancsó Miklós, Kern András, Bódy Gábor, Huszárik Zoltán, Herskó János, Xantus János, Jeles András, a Gulyás testvérek vagy Simó Sándor.
Czabán György siófoki kiállítását Pálos György filmrendező, a zsűri tagja nyitja meg, Buglya Sándor, a zsűri elnöke dokumentálja (fotó: Mészáros T László)
Filmhu: A függetlenségen belül mit tartotok fontosnak? Hogy az alkotás az állam támogatásától legyen független, vagy témájában essen távol a mainstreamtől? Például az idén megrendezett szemle esetében milyen módon jelenik meg a versenyfilmekben ez a függetlenség?
Cz. Gy.: Volt idő, amikor nagy vita volt a tagok között arról, hogy hogyan definiáljuk a függetlenfilmet, de végül a kor függetlenedett hozzánk. Bárki nevezhet a fesztiválunkra, aki függetlennek érzi magát, és a filmje nem konkrét megrendelésre készült, és bármelyik alkotás bekerülhet a versenyprogramba, amit az előzsűri jónak és függetlennek tart. Évtizedek óta jól működik ez a rendszer. Nem zárunk ki filmeket csak azért, mert állami támogatásban részesültek, de természetesen egy 300 milliós költségvetésű államilag támogatott film már nem számít függetlennek.
MAFSZ-osok 1994-ben a kaposvári szemlén
Filmhu: Ma bárki tud mozgóképet létrehozni, mert nagyon egyszerűen hozzá lehet jutni jó minőségű képrögzítésre alkalmas eszközökhöz. Azonban ez csak az elmúlt évekre jellemző. Éreztek emiatt a jelenség miatt valamilyen változást a fesztivál versenyprogramjában?
Cz. Gy.: Aki nagyon akart forgatni, annak mindig lehetősége volt hozzájutni filmfelvevő eszközhöz, csak sokkal nehezebben, és sokkal jobban kellett akarni. Régen a művelődési házakban voltak filmes klubok, ahonnan lehetett kölcsönkapni super 8-as, vagy akár 16-os kamerát is. Később pedig jött a videózás korszaka. Igaz, ezek nehezebben kezelhető gépek voltak, ezért gyakran előfordult, hogy maga a film remek volt, de szörnyű volt a minősége. A fesztiválokon pedig sokszor nehézséget okozott, hogy miként vetítsük le őket, mert ezek az művek nem voltak könnyen sokszorosíthatók. Ma pedig már nagyon jó minőségben lehet előállítani filmeket, akár otthon, számítógépen is. A mostani fesztiválokon sokkal jobb minőségű képeket láthatunk. Változás még, hogy az interneten keresztül ma már sokkal szélesebb közönséghez jutnak el a függetlenfilmek, mint a régi időkben.
Az idei zsűri az egyik esti konzultáción: Kerényi György újságíró, Dávid Ferenc szociológus, Zomborácz Virág forgatókönyvító, filmrendező, Pálos György filmrendező és Dr. Buglya Sándor rendező (fotó: Mészáros T László)
Filmhu: Áttekintve az idei versenyprogramot, feltűnt, hogy most igen sok olyan alkotó műve jelen volt a szemlén, akik komolyabban, akár hivatásszerűen foglalkoznak a filmmel. Többen voltak, akik SZFE-t végeztek, Tóth Barna pedig már készített nagyjátékfilmet is. Mennyire egyedi év ez ebből a szempontból?
Cz. Gy.: Mindig is voltak profik a független filmszemléken, de valóban, ebben az évben erősebben érződik ez a fajta a jelenlét. Ez talán annak is köszönhető, hogy idén februárban és múlt télen sem került megrendezésre a Magyar Filmszemle, így sok kisfilmes alkotó, akik ott mutatkoztak volna be, most hozzánk nevezték a filmjeiket.
Filmhu: Az Országos Független Filmszemle felelevenít egy régi hagyományt is, amikor még nem egy központi, összevont filmszemle volt, hanem a különböző filmes kategóriák (játékfilm, kisfilm, dokumentumfilm, ismeretterjesztő film, animáció) külön fesztiválon mérettetek meg, az ország nagyobb vidéki városaiban. Koncepció az, hogy mindig vidéken tartjátok a fesztivált?
Cz. Gy.: Igen, mert úgy érezzük, hogy így sokkal intenzívebb ez a pár nap, jobban össze tudnak jönni a filmesek. Ha Budapesten tartanánk a szemléket, mindenki ügyeket intézne egy-egy vetítés után. Lehet azonban, hogy majd felül kell írnunk ezt a koncepciót, mert például idén azt érzékeltük, hogy bár az alkotók intenzíven részt vettek a fesztiválon, hiába szólítottuk meg több fórumon is a helyieket, a siófoki lakosok közül kevesen tértek be egy-egy blokkra. Azokban a nagyobb városokban, ahol egyetem, vagy főiskola van, ott többen voltak kíváncsiak a fesztiválunkra.
Egy KVB film, az Országalma előzetese (rendező: Czabán György és Pálos György)
Filmhu: A fesztiváltól eltekintve nagy a csönd a MAFSZ táján.
Cz. Gy.: Csipkerózsika álmot alszik a szervezet. Keressük a helyét és a lehetőségeket. Régebben – ha közvetve is, de – kaptunk állami támogatást, amiből sok programot meg tudtunk valósítani, azonban amióta megszűnt az MMK és az NKA filmes szakkollégiuma, légüres térbe került a szervezetünk. Az idei fesztiválunkat támogatta a Magyar Nemzeti Filmalap, és örömmel konstatálom, hogy nyitottak az ilyen típusú rendezvények és szervezetek irányába is. De ennek ellenére felvetődött a kérdés, hogy újra kéne fogalmaznunk a helyünket a kulturális finanszírozás világában.
Filmhu: Ha a MAFSZ fénykorát átemelnénk a jelenbe, akkor mivel fogalakozna a szervezet a mindennapjaiban?
Cz. Gy.: A tájegységi szemlék hiányoznak a legjobban. Régen úgy működött a fesztiválunk, hogy kelet-magyar, nyugat-magyar, és budapesti szemle is volt, ahová mindenki beküldhette a filmjét, mi pedig előzsűrizés nélkül levetítettük őket. Az országos szemle versenyprogramja pedig a tájegységi szemléken díjat nyert és az előzsűri által kiválasztott filmekből állt össze. Lényeges eleme volt ezeknek a szemléknek (az országosnak még most is az), hogy minden nap konzultációkat tartottunk, ahol az alkotók több filmes szakembertől hallhatták a visszajelzéseket az alkotásukról, illetve közös beszélgetések is kialakultak. Nagyon fontos, hogy ha valaki csinál egy filmet, akkor el tudja vinni valahova, ahol filmhez értő emberek mondanak véleményt, akár dramaturgiáról, akár színészvezetésről, vagy műfaji kérdésekről. Amikor én elkezdtem MAFSZ szemlékre járni, nekem az volt a legnagyobb élmény, hogy olyan embereket ismerhettem meg, olyan művészektől hallhattam elemzést a filmjeinkről, mint Simó Sándor, vagy Herskó János.
Ezen túl volt egy folyóiratunk, a Pergő képek, ami 1933-tól jelen volt a filmes újságírásban. Sajnos az utóbbi években, a támogatás hiányában ez is megszűnt.
Szerveztünk alkotótáborokat és filmes továbbképzéseket. Volt OKJ-s MAFSZ tanfolyam is, amelynek keretén belül egész évben tanulhatták a résztvevők a filmezést, és ahol több ezer filmkészítő szerzett diplomát. Gondozzuk a Magyar Amatőr és Függetlenfilm Archívumot, alapítói vagyunk az UNICA-nak, ami a függetlenfilmesek világszervezete, a Mediawave Fesztiválnak, vagy az azóta megszűnt MMK-nak. A mai fiatal filmes generációból is sokan vannak, akik itt kezdték a mozgókép készítést, voltak akiknek a MAFSZ jó alapozás volt az SZFE-re, sokan pedig ma is különböző televízióknak dolgoznak.
Filmhu: Most, ebben a helyzetben, hogyan látjátok a jövőt? Van valamilyen stratégiátok a fennmaradásra?
Cz. Gy.: Mivel ez egy több mint 80 éves szervezet, nem szívesen hagynám, hogy megszűnjön. Újra és újra elmegyünk minden olyan hivatalhoz és szervezethez, amely állami szinten támogatni tudná a MAFSZ-ot. Azt gondolom, hogy az ilyen típusú, hosszú évtizedeken át hatékonyan és sikeresen működő művészeti-civil szervezeteknek kellene valamilyen módon állami támogatást kapniuk ahhoz, hogy életben tudjanak maradni. Ezen túl meg kell próbálnunk a piacról is támogatókat szerezni. Nem gondolom, hogy a Mercedes szponzorálná a fesztiválunkat, mert nem az ő célcsoportját szólítja meg az esemény, de el tudom képzelni, hogy megtaláljuk a vállalkozásoknak azt a szegmensét, amely képes és fontosnak is tartja a mi támogatásunkat.
A kultúrpolitika változik, de mi maradunk, szóval nem adjuk fel!
Az idei szemle nyertes alkotásait június 3-án vetítik újra a Rácskertben!
