A vígjáték-szekció leginkább mosolyt fakasztó, ötletes darabja Thomas Kronthaler első nagyjátékfilmje, az Álszentek, amely a westernműfaj sajátos bajor variánsa, heimatfilmes beütéssel. Két különös idegen, egy gambiai menekült és a vándorszobrász, aki leginkább egy woodstocki hippire emlékeztet, felkavarják a természet lágy öle ölelte falucska mozdulatlan életét. Pontosabban nekik nincs szándékukban kavarni, a helyi rendőr-erők mozgolódnak, lesik léptüket-nyomukat. A két ellenségnek kikiáltott jövevény éppen ahhoz a nénihez veszi be magát, aki szintén a lokális közösség ellenlábasa, mivel nem hajlandó birtokát a helyi maffia üzelmeinek rendelkezésére bocsájtani. A trió harmónikus együttléte bearanyozza a mama élete alkonyát, zöldellik körülöttük a natúra, sárgállik a habzó sör, de közben a helyi gazok összecsapásra készülnek. A jók, a rosszak és a csúfok súlyos szempárcsatájuk  után a rend őreinek cselekedhetnékjének hathatós közreműködésével szétlövik nagy tüzes párbajban a főgonoszok járművét. A közösségi konfliktusok oldódnak, a vándorok a Vatikán hívására továbbállnak.

Sokszínű műfajisággal érkezett a bajor film a második budapesti  bemutatkozásra. Nagy öregek és zöldfülű ifjoncok versenyében idén az utóbbiak tűntek eredetibbnek.