Darren Aronofsky: Mindig újra ki kell találni magunkat

filmhu: A pankrátor bizonyos szempontból éppúgy a függőségről szól, mint a Requiem egy álomért.

Darren Aronofsky: Kétségtelenül benne van ez is. De fontosabb az, hogy a történet befejezését optimistának tartom. Mert a Mickey Rourke által megformált Randy végül felismeri, hogy mi a dolga az életben: ő a munkáján keresztül tud szépséget hozni ebbe a világba. A rajongókért van itt. Végre egyenesbe kerül önmagával.

A nehézfiú visszatér

filmhu: A film egyben tisztelgés a 80-as évek előtt.

D.A.: Annak is egy nagyon sajátos szeletéről van szó. Brooklynban nőttem fel, ott kezdődött a disco és a hip-hop is. A Guns N’ Rosest leszámítva nem nagyon ismertem rock-bandákat, melyeket a filmbéli fickók imádnak. Szép kis tanulási folyamat volt ez nekem.

A pankrátor nagyon objektív film

filmhu:Mickey Rourke hírhedten nehéz ember hírében áll. A mélyrepülése után megváltozott?

D.A.: Szerintem Mickey most a helyén van, örül ha, végre engedik dolgozni, és hálás a lehetőségekért. De megmaradt néhány rossz szokása. Ne felejtsük el, hogy a 80-as években volt csúcson, és az akkori produkciók nagy luxust kínáltak a sztároknak. Mi hatmillió dollárból gazdálkodtunk, harmincöt nap állt rendelkezésünkre, hogy felvegyük a filmet. Még a Requiemet is hosszabb ideig forgattam! Kreatív értelemben nagy vitáink voltak. Ő tervezte például „The Ram” gatyóját (a film főhősének művészneve a szorítóban – K.L.). Aggódtam, mert csupa rémes anyagot és színeket választott. Ez szörnyen fog kinézni! Amikor felvette, mégis illett a figurához. A hosszú szőke hajáról is azt gondoltam, túl sok. A hallókészülék miatt pedig kiakadtam. Tévedtem. Újfent neki lett igaza!

filmhu:Mikor lépett be Mickey a projektbe?

D.A.: Mindig úgy írom a forgatókönyveimet, hogy nem gondolok egyetlen színészre sem. A figuráimat először önmagukban, önmagukért akarom kidolgozni. A pankrátor, mint szó már a filmes tanulmányaim elvégzésekor, tíz-tizenöt éve is ott volt a fejemben filmötletként, de hat éve vettem elő újra, és négy évvel ezelőtt kezdtünk dolgozni a forgatókönyvön. Mickey kábé két éve került képbe. Sajnos nem emlékszem, kinek az ötlete volt, hogy ő játssza a főszerepet. Eleinte fenntartásaim voltak, mert a pankrátorok hatalmas fickók, és Schwarzenegger kivételével nincs Hollywoodban olyan színész, aki felér hozzájuk fizikumban. Kiderült, Mickey oda van a súlyemelésért, és hajlandó kigyúrni magát a szerepért.

A hosszú szőke hajáról is azt gondoltam, túl sok

filmhu:Mennyiben tükrözi a történet az ő életét?

D.A.: Mindketten a 80-as évek ikonjai és taccsra kerültek a 90-as években. Ezekkel a párhuzamokkal tisztában voltunk a film készítésekor. Mickey, mint egyéniség azonban sok mindenben eltér ettől a figurától, ő például nem apa, ez nagy különbség. Keményen dolgozott, hogy belebújjon a filmbéli Ram bőrébe.

filmhu: A krisztusi passió és testi-lelki szenvedés áthallása érződik a filmben, már azelőtt, hogy a párbeszédben elhangzana egy említés Mel Gibson Passiójáról.

D.A.: E vonalak mentén sok mindent bele lehet a filmbe. Vannak, akik a Krisztus-történet modern tolmácsolásának érezték. Már csak azért sem járnak messze az igazságtól, mert magam is érdekelt vagyok a Biblia-kutatásban és miszticizmusban. A Passió nagy téma volt, amikor írtuk a forgatókönyvet. Voltak elemek, amiket kihagytuk, Randy lányát például hívőnek írtuk, körülötte feszületeket lettek volna láthatók, de végül ezt kihagytuk. A Krisztus-tetkó Mickey hátán a sajátja – a többi harminc-negyvenet lefedték a sminkesek. A meccs mindig sztorira van felfűzve: van egy jó és egy rossz harcos.

Mindig újra ki kell találni magunkat

STÍLUSVÁLTÁS

filmhu: Teljesen más filmnyelvi eszközökkel dolgoztál, mint előző munkáidban.

D.A.: Madonnának van igaza: mindig újra ki kell találni magunkat. Mindig úgy éreztem, minden filmnek megvan a saját nyelvezete. A Pí és a Requiem egyaránt szubjektív mozik, a karakterek szemszögéből látunk mindent. A forrásnál már távolodni kezdtem ettől, ráadásul mivel oly sok évet töltöttem azzal a filmmel, minden egyes színárnyalatot és vizuális elemet módszeresen kidolgoztunk. A pankrátor nagyon objektív film. Azért rugaszkodtam el olyan nagy mértékben a korábbi műveimtől, mert Mickey színészi játékstílusához ez illett a legjobban: a „tessék!” és az „ennyi” között valóban nem tudta, mit is fog csinálni. Nem állítanám, hogy nem készültem fel a jelenetekre, de kevésbé rigorózusan akartam dolgozni: a helyszínen közösen dolgoztuk ki Mickey mozgását. Szükség volt rá, hogy szabad mozgásteret adjak a neki, és vele együtt fedezzem fel a következő jelenetet: háromszázhatvan fokos szögben mozgó kamerával és hosszú beállításokkal. Egyik sem steady cam, mind kézi kamerás. Így reagálni tudok arra, amit a színészek csinálnak. A Dardenne-fivérek A fiú (2002) című filmjében láttam, milyen hatásosan működnek ezek a felvételek. De a filmtanszakon is dokumentumfilmezést tanultam, nekem természetes volt, hogy folyton a szereplő nyomában loholunk a kamerával.
Az egyetlen szubjektív mozzanatot az utolsó színpadra lépésnél engedtem meg. Úgy éreztem, nem vagyok fair a nézővel, ha nem helyezem bele abba az állapotba, amiben Randy van. A forgatókönyv szívdobbanást írt elő, de az giccses. Ennél absztraktabb hangeffekteket használtam a testi fájdalmainak jelzésére.

Szörnyeket felvonultató, nevetséges freakshow

filmhu:Filozofikus filmektől eljutottál a sportfilmekig, egyik következő terved is e területen mozog.

D.A.: Csak véletlen egybeesés. De mindig is szerettem a sportfilmeket. Nagy kedvencemet, a Mindent a győzelemért (1993) címűt nemrég megmutattam a barátnőmnek (Rachel Weisznek – K.L.). Azt mondta: „Ez pornó férfiaknak.” Kicsit féltem attól, hogy nálunk az amerikai lobogó hatásvadász lesz. De hát az Olimpia mi más lenne, mint alibi a nacionalizmus kiélésére? Ezeken a pankrációs mérkőzéseken a bandák közönségként rendezett körülmények kiélik az agressziójukat, ahelyett, hogy agyba-főbe vernék egymást az utcán. A pankrátorok a mai világ gladiátorai, még akkor is, ha a meccs már nem több mint szörnyeket felvonultató, nevetséges freakshow.

filmhu: A Robotzsaru újráját is elvállaltad…

D.A.: Most írjuk, sok teendő van még vele. Több témán is rajta vagyok. Egyik dédelgetett tervem Noéról szól. Elkészültünk a forgatókönyvvel. Szerintem ez a földkerekség legnagyobb története. Mert hát mi a világ két legismertebb hajója? Noé bárkája és a Titanic! (nevet)