Filmhu: Mennyiben változott a 4K, mióta te vagy az elnök?
Kövesdy Gábor: A 4K Szakkollégium 2004-ben új összetételben kezdte meg a munkát. A tagok megválasztásánál érezhető volt az alapítók azon szándéka, hogy két tendencia érvényesüljön: egyrészt biztosított legyen a folyamatosság a korábbi Szakkollégium munkájával, másrészt új tagok bekapcsolódásával folyamatosan újra legyen gondolva a működő támogatási rendszer. Személyes véleményem az, hogy a Szakkollégium személyi összetétele rendkívül szerencsésnek mondható. Megfelelő mértékben biztosított a folyamatosság, amely lehetőséget ad a korábbi szakmai törekvések továbbvitelére, ugyanakkor a korábbi és az új tagok egyformán nyitottak az ú problémákra és az innováció elfogadására.
A tavalyi pályázati kiírás döntően megegyezett a korábbiakkal. Az új területeket három nagy csoportba lehetne sorolni. Az első és talán legfontosabb ilyen a „digitális kihívás” általános trendjeihez történő felzárkózás, amely a tartalmak digitális és interaktív formátumra történő átalakítást és az Internet mint „terjesztési” és kommunikációs forma támogatását jelenti; továbbá fontos igényként jelentkezett az egyes szakterületek „imázsának” építése és erősítése a hazai filmes és tágabb közgondolkodásban, valamint nem utolsó sorban a nemzetközi kapcsolatrendszerek kiépítésének és fenntartásának segítése.
Filmhu: Melyek a legfontosabb 4K által támogatott intézmények és általában milyen mértékű támogatásban részesülnek?
K.G.: Tavaly 125 millió forintot oszthattunk szét, a két – tavaszi és őszi - pályázaton összesen. A tavalyi év folyamán az egyes szakterületekről beérkezett igények 8-40%-át tudtuk kielégíteni. A legalacsonyabb arány – 8%-os – a kísérleti filmkészítés területén volt. A többi területen valamivel jobb a helyzet, az átlagos támogatási arányt mutató szám egyébként 25% volt - de a legjobb is csak 40%-os arány volt. A terület egészére egyértelműen az alulfinanszírozottság a jellemző.
Az egyes területeken pályázó cégeket, intézményeket vizsgálva megállapítható, hogy a tágabb értelemben vett szakmai infrastruktúra alapját képező hagyományos intézmények (BBSA, Filmfőiskola, Filmvilág, MAFSZ, Filmklubszövetség) részére az MMKA által nyújtott életfontosságú támogatás a szakmai tevékenységhez kapcsolódó költségeik jobb esetben is csak 30-40%-át fedezi. Mivel e filmszakmai intézmények egyéb pályázati lehetőségei korlátozottak, a működés sok helyen csak tevékenységek elsorvasztásával, visszafogásával folytatható, pedig tapasztalataink szerint ezen intézményekben sem hiányoznak a jövőbe mutató tervek. A hagyományos intézmények mellett az elmúlt években új, sok esetben dinamikusan fejlődő műhelyek jöttek létre. (Inforg Stúdió, Duna Műhely, film.hu, Médiawave Alapítvány, Metropolis) Ezek elindításában komoly szerepet játszott az MMKA támogatása, amelynek köszönhetően e kezdeményezések talpon maradtak. Most abban a természetes fejlődési fázisban vannak, ahol tevékenységük bővülne, kiteljesedne, de ezen a ponton már ők is a finanszírozás korlátaiba ütköznek, vagyis elérték az adott kereteken belüli expanzió határát. Fentiek eredménye, hogy az állapotok „befagynak” egy fejlődésében megrekedt struktúrát konzerválva.
De nem is feltétlenül csak a pénzhiányról van szó. Párhuzamosan zajlik egy folyamat, amiről én úgy érzem, hogy egy struktúra váltás részesei vagyunk. A területünkön működő intézmények egy részének helyzete nemcsak pénzhiány miatt bizonytalan, hanem mert a világ is változik körülötte. Az elmúlt évtizedben robbanásszerű változások zajlottak, az innováció szerepe megnőtt, a technikai változások felgyorsultak, a fogyasztói szokások átalakulnak. Az új helyzethez történő alkalmazkodás fontos feladat lenne. Mondok egy példát. Tartós trendnek tűnik, hogy a filmfogyasztásban a korábbi közösségi formákról egyre inkább az individuális fogyasztási módok felé tolódunk el. Korábban e fogyasztás színtere a mozi volt, majd e mellett megjelent a tv képernyője, a számítógép monitor, most jön a mobiltelefon és nemsokára jön majd a video szemüveg. Ezzel az új helyzettel nemcsak a filmkészítőknek, a filmforgalmazóknak, de mondjuk a filmkluboknak is szembesülni kell. Nem azt állítom, hogy ez utóbbiak megszűnnek, de az valószínű, hogy más formában működnek majd a jövőben.
És persze nekünk is követnünk kell ezeket a folyamatokat, de ehhez szintén források kellenek. Általában elmondható, hogy új kezdeményezések tervszerű támogatására a Szakkollégiumnak forráshiány miatt nagyon korlátozott lehetősége nyílik. Ilyen aktív “támogatási politika” folytatására legutóbb több mint egy évtizeddel ezelőtt, az Alapítvány indulásakor volt utoljára lehetőség, amikor a Lányi András vezette Szakkollégium indított el másokkal összefogva olyan fontos projekteket, mint például a magyar mozgóképoktatás megteremtése. Az ez évi tapasztalatok alapján úgy tűnik, hogy – a pályázók igényeivel összhangban - most is szükség lenne ilyen támogatáspolitika kialakítására.
Filmhu: Mekkora pénzből gazdálkodhat idén a Szakkollégium?
K.G.: A Szakkollégium forrásai nem emelkednek az idei évben, de ez sajnos nem kudarc, hanem eredmény. Az MMKA éves kerete a 2004 évihez viszonyítva jelentősen csökkent, idén kevesebb pénz, mintegy 3,3 milliárd jut magyar filmre, mint tavaly. Az emlékezetes miniszterelnöki ígéret szerint már 6 milliárdnál kellene idén tartanunk. A mi területeinkre visszatérve, fontosnak tartom elmondani, hogy a tavalyi évben aktív párbeszédet folytatunk a 4K fő területeinek képviselőivel. A területünkön szakmai tevékenységet folytató 11 szervezetet tömörítő Oktogon kör levelet küldött nekünk és a nagykuratóriumnak is, melyben a korábban már említett strukturális átalakulás szükségességére való tekintettel kérik, hogy az MMK éves költségvetésének a 10%-át a 4K oszthassa szét pályázói között. Az idei 3.3 milliárd forintos keret esetében ez 330 milliót jelentene, amit én nem tartanék megalapozatlannak, és Szakkollégiumunk ezt a kérést támogatta is. Ugyanakkor a fenti okok miatt reális célnak azt tartom, hogy a tavalyi támogatási keretet idén és megkapjuk, úgy tűnik ez össze is fog jönni.
Filmhu: Mennyire tartod szerencsésnek, hogy a 4K-ba egészen különböző területek tartoznak?
K.G.: Magyarországon az elmúlt fél évszázadban hagyományosan a filmgyártás volt kiemelten fontos. Az utóbbi 10-15 évben már a filmforgalmazás is az lett. Örüljünk, hogy a szakma tágabb infrastruktúráját jelentő területeknek egyáltalán van képviselete és reméljük, hogy egyre fontosabbak lesznek ezek is.
Filmhu: A Kisjátékfilmes pályázatra benyújtott tervek támogatásáról is a 4K kurátorok döntenek majd?
K.G.: Ugyanúgy mint tavaly, egy alkalmi zsűri ül majd össze, a 4K és a Játékfilmes Szakkollégium delegálja a tagokat. Hogy mekkora pénzt osztanak majd szét, azt egyelőre nem tudni. Ez a pályázat kifejezetten a kisjátékfilmek támogatását célozza. A 4K-hoz kísérleti filmtervekkel lehet pályázni, illetve rövidfilm gyártó műhelyek kaphatnak támogatást a szakmai munkájukhoz. Ebbe az utóbbi kategóriába sok minden beletartozhat, szakmai kiadványok, weboldalak készítésétől konferenciák szervezéséig, és persze konkrét filmtervek is.
Filmhu: Megítélésed szerint milyen szerepet tölt be jelenleg a rövidfilm a magyar filmgyártásban?
K.G.: A 90-es évek közepe óta újra fontossá váltak a rövidfilmek, reneszánszukat élik. Ennek több oka is van. Sokan nem tudtak játékfilmhez jutni, de ráébredtek, hogy a rövidfilmben is van fantázia. Ezen kívül megjelentek producerek, akik fontosnak tartották ezt a műfajt, mint például Durst György, Muhi András és még néhányan. Ezzel párhuzamosan világtendencia is a rövidfilm virágzása és jelenleg külföldön nagy népszerűségnek örvend a műfaj. Egyébként talán érdemes felidézni, hogy az utóbbi évek legnagyobb nemzetközi fesztivál sikereit rövidfilmekkel érték el a magyar filmesek. Van két Arany Pálmás alkotás, a Szél és az Eső után, és számos további A-kategóriás fesztiválmeghívás és díj. Rövidfilmes sikerembereink, például Mundruczó, Fliegauf, Kenyeres, Buvári vagy Politzer filmjei tehát magasan jegyzettek, mégsem láthatók: nemzetközi szinten ismertek de paradox módon ők a leginkább ismeretlenek itthon.
Filmhu: A játékfilmeseknél már bevezették a normatív támogatási rendszert. A kisfilmeknél sor kerül majd ugyanerre?
K.G.: Tudomásom szerint az MMK apparátusa jó ideje dolgozik az témán. A nehézséget az okozza, hogy persze ehhez is plusz pénzforrás kell. Jelenleg az történik, hogy egyéni pályázók érkeznek filmterveikkel. A zsűri ezekből választ. A normatív támogatás bevezetésével a pályázók egy része automatikusan pénzhez kellene, hogy jusson. Ha például mi támogatunk 8-10 filmet, abból mondjuk a fele normatív lenne, akkor felére szűkülne a többi filmkészítő és az egyedi döntések mozgástere. A folyamat nem így kellene, hogy működjön.
Nem elég ugyanis valamit a törvényben kimondani, hanem annak a végrehajtásához a forrásokat is biztosítani kell. Ha idén az ígért 6 milliárd feletti lenne a szakma támogatása, a normatív támogatás bevezetése nem a lehetőségek szűkülésként, nem elvételként jelenne meg a szakma nagy része számára, hanem a lehetőségek bővüléseként, a kimagasló eredményeket elérők jutalmazásaként, ahogyan ez az eredeti szándékokban is szerepelt. Nem lehet valamit felelős módon előírni, majd a végrehajtásához szükséges forrást megvonni. Ebből minden érintett számára szükségszerűen konfliktus lesz.
Filmhu: Az elmúlt néhány évben elindult egy generáció, akik sokat köszönhettek a rövidfilmes sikereiknek. Körvonalazódik egy új társaság a mostani rövidfilmesek között?
K.G.: Nem kell feltétlenül minden évben egy új generációnak elindulnia. Reméljük, hogy az elmúlt években elindult társaság jól ki tud majd futni.
Filmhu: Nem degradálja a műfajt, hogy sokan csak gyakorlásra, illetve ugródeszkának használják a rövidfilmet?
K.G.: A rövidfilm mindig is ugródeszka volt sokaknak. Ez logikus, nincs ezzel baj. A festő például tanulmányokkal kezdi a pályát, a zongorista jó, ha minden nap gyakorol. Tehát egyrészt tanulni kell a szakmát, másrészt formában is kell maradni. Mindkettőhöz lehet jó eszköz a rövidfilm. Egyébként még a reklámfilm is. Az elmúlt években egyébként meg is jelent egy új filmes társaság, akiknek képviselői a reklámfilm felől érkeztek. Ezek a rövidfilmesek másfajta iskolában tanultak, és ez nagyon jól látszik a filmjeiken. Az időkezelés, a ritmus, a vágás másképp működik az ő filmjeikben. Ilyen alkotó Ujj Mészáros Károly például, aki a Gumiemberrel Filmszemlét is nyert. Ezek a filmek is gazdagítják az eszköztárat és a műfajt magát. Végső soron úgyis csak az számít, hogy jó-e a film vagy sem. Az utóbbi években pedig sok jó rövidfilm készült.
