A vitavezető, Zalán Vince bevezetőjében javaslatot tett arra, hogy a beszélgetés két fő csapás mentén haladjon, a jelenlévők első körben beszéljék meg a Filmszemle szervezettsége (szervezetlensége?) kapcsán felemerülő kérdéseket, majd térjenek át a művészi problémák megvitatására.

Zalán szerint az idei verseny a tavalyihoz képest alacsonyabb színvonalú volt, soknak találta a portréfilmet, és problémát okozott számára, hogy (tisztelet a kivételnek: őrangyalház, Apáink neve etc.) kevés a versenyfilmek között a múltunkat feldolgozó történelmi reflexió. A magyar útlevél c. filmet külön kiemelte, meglátása szerint ez a film úgy vizsgálta a történelmet, hogy közben a mától sem szakadt el. A riportfilmek kapcsán strukturális kérdéseket járt körül, zavarta, hogy a filmek többsége retrospektív módon épül fel - középpontban álló alak a saját múltjáról nyilatkozik, amit ismerősei visszaemlékezései szakítanak meg. Hiányolta az olyan, általa "csehesnek" aposztrofált, iróniára hajló dokumentumfilmeket, mint a Homo Provinciális. Problémát okozott Zalán számára, hogy a rendezők elhanyagolják a látványt, nem csupán "igaz", de "szép" képekből is szeretett volna többet látni.

A jelenlévő és a vitában aktívan résztvevő filmesek nehezményezték, hogy még a Szemle megnyitójára sem kaptak meghívást, és hogy az alulszervezettség folytán alacsony az érdeklődés filmjeik iránt. Mátis Lilla rendezőnő azt követően, hogy úgy találta, a beszélgetés a tavalyi vitához hasonlatosan a szervezési és nem a művészi kérdéseket érinti, kivonult a teremből.

Az előzsűri egyik tagja Sas Judit szociológus jelentkezett szólásra, elmondta, hogy meglátása szerint a portréfilmek idén jobbak voltak, mint a szociografikus ihletettségűek. Számára az "emberi kapcsolatokat" ábrázoló dokuk hiánya volt a bántó, kivételként a Sejtjeinket és a Csendország c. filmet említette meg.

Kisfaludy András rendező javaslattal állt elő, amit a jelenlévők egy óra múlva szavazásra is bocsátottak. Indítványozta, hogy a Szemle az első két napon csak dokumentumfilmeket tűzzön a műsorára, és egy-egy alkotás háromszor-négyszer is kerüljön vetítésre a verseny ideje alatt. Füredi Zoltán csatlakozva az előtte szólóhoz nehezményezte, hogy a dokumentumfilmekből nincs vetítés a nemzetközi sajtó képviselőinek.

A közönség soraiból egy filmbarát megjegyezte, hogy a kultiplexes vetítésen rajta kívül egy néző volt jelen, amely felvetésre Szalai Béla reagált, mondván a dokumentumfilm nem mozi- hanem televíziós műfaj. Az érdektelenség fő okaként azt jelölte meg, hogy eltűntek a televíziós fesztiválok.

Kóthy Judit jelentkezett hozzászólásra, szerinte nem tesz jót a verseny színvonalának a nevezések nagy száma, javasolta, hogy limitálják a versenyfilmeket 20-25 alkotásban. Felvetését követően kisebb vita kerekedett közte és Csillag Ádám között, aki növelte volna a versenyfilmek számát.

Zalán ezen a ponton kezdeményezte, hogy a résztvevők szavazzák meg javaslataikat, és jutassák el petíciójukat a Szemletanácshoz. A megszövegezésre Kisfaludy András vállalkozott. A szöveg a megegyezés szerint tartalmazza majd, hogy az előzsűri a versenyfilmek színvonalát szem előtt tartva állapítsa meg a versenyben részt vevő filmek számát, és hogy a következő évi Filmszemle egy kétnapos dokumentumfilm szekcióval vegye kezdetét.