Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Domokos János: A témát Han Anna egyetemi docens és a tanítványa, Egeres Katalin hozta. Han Anna foglalkozott csaknem elsőként Magyarországon, és a világon is az elsők közt Gusztav Spet (apai ágon magyar, anyai ágon lengyel származású) orosz filozófussal, akit Sztálin 1935-ben előbb száműzött Szibériába, majd 1937-ben kivégeztetett. Spet jelentős személyiség volt, könyveket írt, népszerű tanár volt több egyetemen, tudományos intézeteket vezetett és alapított, valamint fordított (még száműzetésében is Hegelt fordított). Hatása nagy volt, de épp ezért kerülhetett a kitörlendők listájára. S mivel tanítványai közül is többet kivégeztek, neve feledésbe merült. Han Anna és a többi kutató szisztematikus munkája kellett hozzá, hogy újra „divatba” jöjjön. Könyveit, kiadatlan kéziratait kiadják, rendszeresen tudományos konferenciákat szerveznek a munkásságáról… Itt álljunk meg, mert ez a film nem róla szól, legalább is nemcsak róla. Ti. él még a lánya, aki 21 éves volt 1937-ben. A találkozás vele igen megfogott mindnyájunkat, és adott lett a film igazi témája, kapcsolata apjával és a korral, ami az ifjúságát jelentette. Marina Gusztavovna, Gusztav Spet lánya nagyon érdekes és szeretni való – és reméljük a film ezt az élményünket képes közvetíteni.
Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
D.J.: Az eddig felmerült nevek alkotják a stábot. Han Anna a film szakértője, és a koncepció egyik alkotója, a forgatás összes többi elemét ketten csináltuk Katival. Megjegyzem, hogy tervezünk egy szorosabban véve ismeretterjesztő filmet készíteni Gusztav Spetről, aminek oroszoroszági interjúit (kutatókkal, Paszternák fiával stb.) már leforgattuk, és aminek jelentős részében Han Anna volt a kérdező.
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
D.J.: Nehezen. A filmet 1,8 M-val támogatta a MMKA. Segített a Moszkvai Magyar Kulturintézet, valamint sok-sok barát és a családi kassza.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
D.J.: A forgatás Marina Gusztavovnával. 92 éves. Féltünk, terhére lesz a jelenlétünk, de pont az ellenkezője történt, ő serkentett minket újabb és újabb akciókra. Egy példa: rosszul lát, bizonytalanul jár, de mégis ő akart feljutni gyerekkori házuk padlására, ahol éppen emeletráépítés történt, nem volt veszélytelen dolog (az öt hónapos terhes Kati tartja hátulról a meredek lépcsőn időnként megingó Marina Gusztavovnát), de nem tudtunk ellenkezni.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
D.J.: Hát, Szibériában a mínusz 25 fok széllel. Bár utólag ez már inkább pozitív élmény.
Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
D.J.: Jó dokumentumfilmeket.
Filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
D.J.: Mivel tavaly rendezői díjat kaptam – saját zsűrizési tapasztalatból tudom, hogy működik ez -, ilyenkor a zsűri nem érez kényszert akármilyen jó filmmel találkozik.
{extrainfo}
Filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?
D.J.: Egy moszkvai zebrás átkelés során Kati ösztönösen megtorpant a dinamikusan közlekedő (gyorsan rohanó, gyorsan fékező – vagy nem fékező) autók miatt, mire Marina Gusztavovna megragadta az addig őt támogató Kati kezét és 93 éves lábaival átrohant az út túloldalára. Majd azonnal kifejtette életfilozófiáját: „Sohasem megállni, sohasem bizonytalankodni! Ez törvény.”
Filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
D.J.: Nem vettünk fel többször jelenetet, de Marina Gusztavovna többször is visszatért egy-egy történetre, úgyhogy tudtunk válogatni.
Filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
D.J.: Ahhoz promóció is kellene. De miből?
Filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
D.J.: Azt hiszem 300 fős a 2-es terem. Hát, annyi.
Filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?
D.J.: Tavaly a zsűri bevezette a titkolózást. Úgyhogy teljesen véletlen volt, mikor két perccel a díjazott nevek felolvasása előtt beestünk a nagyterembe. Még jelen se voltam igazán, mikor szóltak, hogy elhangzott a nevem. De persze több film is nagy élmény volt.
