Egy „szent háború” nyomában
Már 2001. szeptember 11-ét megelőzően is sokat foglalkozott a világsajtó az iszlámmal és ezen belül a muszlimok „szent háborújával”. Azonban Banai Tibor Péter kíváncsiságát nem elégítették ki azok a hírek, tudósítások, amelyeket a tévéhíradókban látott. „Azok a munkák szükségképpen leegyszerűsítők, sarkítottak. Egy néhány perces híradós anyag nem képes, és nem is feladata a kérdés minden megközelítését megfelelő mélységben bemutatni. Ezért a film célja röviden annyi, hogy bemutasson mindent, ami a híradókból kimaradt. Épp itt az ideje átfogó képet festeni a dzsihádról, annak jelentéseiről és rávilágítani a világ különböző részinek iszlám kultúrájában található hasonlóságokra.”
A dzsihád alapvető jelentése törekvés. „Ez egyfelől irányulhat befelé, önmagunk fejlesztésére másfelől kifelé, amelynek egyik sokadik formája a hasonló nézeteket vallók megvédése, akár fegyverrel is. Ezért a forgatás során mindenhol megkérdezem, hogy kinek mit jelent ez a szó?” Így elmondja véleményét az egyszerű földműves mellett a libanoni parlament vezető képviselője is.
|
| Tájkép páncélosokkal - Afganisztán |
A most készülő egészesetés dokumentumfilm ötvözni fogja a híradók tudósításait, „hiszen nem az események után érkezünk oda, hanem a történések idején forgatunk, mint tavaly nyáron Libanonban.” Ugyanakkor a tényfeltáró dokumentumműfaj eszközeit is alkalmazza, miközben Banai is elismeri nagyon nehéz ilyen körülmények között objektívnek maradni, de igyekszik megszólaltatni egy helyszínen az összes érintett felet. Éppen ezért a Farenheit 9/11 erősen szubjektív, propagandisztikus stílusa nem jelent követendő példát.
Jelenleg a nyersanyag körülbelül ¼-e-1/3-a készült el, de a munkát lassítja, hogy a 250 ezer eurós költségvetésű alkotás forgatási etapjai után rendszerint nem a rendezői munka következik, hanem a project anyagi menedzselése, mert még nem tudnak teljesen hozzáférni a fenti összeghez.
A NATO megbízásából Afganisztánban
Háborús övezetben, mint legutóbb Afganisztánban, alapvető dolog a biztonság, amelyet a helyiek bizalmának elnyerésével lehet fokozni, és ez szükséges ahhoz is, hogy egy külföldi hozzájusson olyan alapvető dolgokhoz, mint élelem, víz, szállás, autó és üzemanyag. A különböző helyszínekre utazás mellett ezek költségei drágítják jelentősen a filmet, amelyet egy-két fős stáb, rendszerint maga a rendező forgat. A TV2 egykori haditudósítója már negyedik alkalommal járt a térségben, ahová még szeretne visszautazni.
|
| Akiknek a bizalmát meg kéne nyerni |
Az Észak-Atlanti Szövetség szervezésében jutott el a rendező a közép-ázsiai országba, ahol a NATO azért szervezte meg a „Transatlantic Opinion Leaders Tour to Afghanistan”-t, hogy megtudja, civil szakértők szerint miként lehet konszolidálni a térséget. Banait a katonai szervezet kérte fel a csoportban való részvételre, és egynapos brüsszeli munkanap után már indultak is a térségbe, ahol közel 10 napot töltött, és személyesen tapasztalhatta meg, hogy az említett bizalom elnyerése a legfontosabb a helyzet rendezéséhez.
Véleménye szerint a média torzításának köszönhető, hogy a határok elmosódtak a tálib erők illetve az Al-kaida között, és ezért sokan az Al-kaidát és afgán harcosokat egy jól szervezett, piramisszerűen felépülő terrorszervezetben képzelik el. A közép-ázsiai ország droghelyzete szerinte sok hasonlóságot mutat azzal a Columbiával, amelyet első dokumentumfilmjében, A kokain földjén-ben mutatott be. „A közép-amerikai ország gazdaságának bevételei is épp úgy a drogból származnak, mint Afganisztánban, ahol jelentős mákültetvények vannak, az ópiumeladás a GDP 30%-át teszi ki – egyes elemzők szerint még sokkal többet is. Hiába épülnek iskolák, kórházak a NATO által kijelölt helyreállítási régiókban (PRT), és távolították el a hatalomból a tálibokat, akik a természetes változások akadályait jelentik-jelentették, mégsem lehet néhány év alatt a nyugati politikai, és gazdasági rendszert ráerőltetni egy erősen vallásos, törzsi alapon működő társadalomra.”
|
| A napfényes Libanon |
Banai eddig számos helyszínen készített felvételeket, Afganisztán előtt Libanonban, a legutóbbi nyári Izraeli-Hezbollah konfliktus idején. Az eddig összegyűlt óriási mennyiségű anyag nemcsak egy egészesetés dokura elegendő, hanem egy a helyi viszonyokat epizódonként részletesen taglaló sorozatra, valamint a téma magyar vonatkozásait bemutató filmre is.
