A vadregényes Népsziget egykori szerelőcsarnokai, raktárépületei és csónakházai manapság a legkülönbözőbb funkciókat töltik be – vendéglátóipari egységektől autószerelő műhelyen át még művészeti galériát is találni közöttük. Mi viszont egy filmstáb nyomát követjük ezen a nyári napon, utunkat már a távolból jelzik a darura szerelt lámpák és a jellegzetes fehér furgonok. Az egyik raktárépület tájidegen erkélye (zöldellő növények, diszkógömb) egyértelművé teszi, hol folynak aznap a felvételek. A lépcsőn felkapaszkodva aztán egy félig műteremként szolgáló lakásban kötünk ki – ráadásul a konspirált fajtából. A brüsszeli ingatlant alakító helyszínen egy tartótiszt várja ugyanis ügynökének, a Kémfeladatok kezdőknek főhősének érkezését.
A film történetével Csala Norbert forgatókönyvíró még az SZFE-n folytatott tanulmányai idején kezdett el foglalkozni: „Azt a feladatot kaptuk, hogy találjunk ki egy nagyjátékfilmtervet egy szabadon választott újságcikk alapján. Ekkor találkoztam ezzel a valós hidegháborús kémtörténettel, ami egy magyar csempészről szólt, akit elfogtak a határon, és hogy elkerülje a börtönt, felajánlotta a szolgálatait a magyar hírszerzésnek. A csempész belga apósa ugyanis egy brüsszeli NATO-intézményben dolgozott, ami felkeltette az állambiztonság érdeklődését. Így történt, hogy a magyar titkosszolgálat beszervezte az önként jelentkező férfit ügynöknek, akit egy NATO-ellenes akcióra akartak felhasználni. Az eredeti történetből valószínűleg könnyen lehetett volna egy hidegháborús-thrillert is írni, de én végül egy vígjátékot fejlesztettem belőle diplomamunkaként.”
Nagy Viktor Oszkár rendező, aki Csala egyik oktatója volt az egyetemen, elolvasta a forgatókönyv korai változatát, és annyira megtetszett neki, hogy elhatározta, hogy megrendezi. Együtt kerestek a projekthez producereket is, majd fejlesztették azt tovább.
Fotó: Filmsquad / The Orbital Strangers Project
A Kémfeladatok… főhőse egy fiatal, kissé szerencsétlen londiner, W. György, akiről egyedül apja vélte úgy gyerekkorában, hogy valami nagyra hivatott. „Eredetileg a karakter szállodai recepciós lett volna, de rájöttünk, hogy az akkoriban egy megbecsült szakmának számított, ezért lefokoztuk szegényt hordárnak, hogy még mélyebbről kelljen kitörnie és még nagyobb ívet tudjon bejárni a film során” – részletezi Csala Norbert. W. György a balatonföldvári Riviéra hotelben dolgozik és itt ismerkedik meg Mathildéval, a félig magyar származású belga lánnyal (Daphné Patakia). Szerelem szökik szárba kettőjük között és gyorsan össze is házasodnak. „A filmbéli balatoni szállónkban kémek helyett inkább nyugaton meggazdagodott magyar vendégek fordulnak meg, akik hazajönnek villogni a valutájukkal és a menő kocsijukkal. Nálunk ezt a felvágós karaktert Ernyey Béla alakítja majd a filmben” – meséli a forgatókönyvíró.
A lány hazaviszi bemutatni W. Györgyöt a szüleinek Belgiumba, ám azok nem különösebben örülnek újdonsült magyar vejüknek, mivel már megvolt a saját kiszemelt férjjelöltjük, aki W. György riválisaként meg is fog jelenni a filmben. A magyar belügyminisztérium viszont időközben tudomást szerez róla, hogy W. György apósa egy olyan cégnél dolgozik, ami titkos fegyvereket fejleszt a NATO-nak. Beszervezik a srácot, akit nem is kell különösebben győzködni arról, hogy elvállalja a kémfeladatot.
Csala a kémvonal kapcsán elmondja, nem volt célja „John Le Carré-mélységű kémtörténetet írni”, de annak érdekében végzett némi kutatómunkát, hogy hitelesen be tudják mutatni a filmben „a tudományos-műszaki hírszerzés működését és a belügyes bikkfa-nyelvezetet, amivel kommunikáltak”. Ebben többek között az ’50-es és ’60-as években készült belügyes oktatófilmek voltak a segítségére, amik manapság már a YouTube-on is szabadon elérhetők. „Ezek a filmek bemutatták az akkori ügynököknek, hogyan kell a megfigyelt személyeket követni, dokumentálni vagy akár bepoloskázni a lakásukat. Én elég jókat szórakoztam rajtuk, bár ismerve a történelmi kontextust, lehet, hogy inkább sírnom kellett volna.”
Fotó: Filmsquad / The Orbital Strangers Project
Nagy Viktor Oszkár rendezővel a díszletben futunk össze, ahol a felvételt készíti elő. Előző munkája a napjainkban, a fociultrák világában játszódó romantikus vígjáték volt (Becsúszó szerelem), és ugyan a komédia-jelleg most is maradt, de a hidegháborús kémfilm egy teljesen más korszakot és közeget jelent. Amikor arról kérdezzük, hogy mekkora kihívás számára ez a váltás, úgy válaszol: „Én még nem csináltam két ugyanolyan filmet, amivel azt hiszem, ki is szúrok magammal, hiszen nem tudok rutinból, tapasztalatból dolgozni, ami pedig megkönnyítené az életemet. Közben tanulom meg a filmünk játékszabályait és próbálok figyelni, alkalmazkodni és jól reagálni. Szerencsémre tehetséges munkatársak vesznek körül, akik helyes irányba terelik a filmet és csomó ötletet, megoldást kínálnak. Közhely: de ez valóban egy igazi csapatmunka.” A rendező külön kiemeli Gosztola-Schenker Ábris operatőr munkáját, aki „konkrétan egy másik dimenzióba emeli a filmet” és Gül Togay kreatív producert, „aki segít mindenben, de tényleg mindenben, mert én kínosan lassú vagyok és egy dolognál többre nem vagyok képes koncentrálni.”
Mint elmondja, a tervben a sztori és a forgatókönyvíró, Csala Norbert személye együttesen fogta meg, mivel egy komoly történetről van szó, amit szerinte Csala viccesen, önazonosan ábrázol. „Az első olvasás fontos: nagyon jól szórakoztam, talán még hangosan röhögtem is, és egy pillanatra sem akadtam meg. Ráadásul úgy éreztem, közöm van a történet mottójához is: nem kell ahhoz nagyhalnak lenni, hogy boldog legyél. Na, ezt át tudtam érezni. Meg azt a magyar kisebbrendűségi komplexust is, amit főhősünk él meg a „bűnös nyugaton”. Az após-szálról nem is beszélve.”
Egy kémfilmtől, a műfajból adódóan az ember joggal számíthat némi akcióra, autós üldözésekre, esetleg lőpárbajokra. Nagy Viktor Oszkár elmondja, a Kémfeladatok…-ban „természetesen vannak akciójelenetek, de ezek a film meseszerű univerzumához igazodnak. Ne várjon senki Bourne-féle látványt. Mi ezeket inkább a humor, a karakterek felől fogjuk meg. Persze ettől ezeket jól és hatásosan kell megcsinálni. Én ebben nem mozgok otthonosan. Az akciójelenetek koreográfiájáért Farkas Balázs felel. Ennek az embernek nemcsak hihetetlen energiája, tapasztalata, de kifogástalan dramaturgiai érzéke is van. Azt vettem észre, hogy nem járunk rosszul, ha rá hallgatunk.”
Fotó: Filmsquad / The Orbital Strangers Project
A Kádár-kori Balaton hangulata ismerős lesz a magyar nézőknek – de hogyan fog kinézni a korabeli Belgium? A stáb ugyanis hamarosan külföldön folytatja a munkát. „Ábrissal és Keserű Eszter látványtervezővel az volt a koncepciónk, hogy a látványvilágban nem a korhűséget tartjuk elsődleges szempontnak, hanem az érzelmeket, amiket a helyszínek, a berendezés, a fények keltenek, és amik a történetet szolgálják. Szeretnénk azt az érzetet kelteni, hogy ez a történet ma játszódik, és nem a múlt díszletében. A mi filmünkben a Nyugat = Jövő, ami ívesebb, sokszínűbb, részben kicsit ilyen sci-fi világ. De ez persze nem ennyire fekete-fehér. Vannak itt romantikus utcák, furcsa, meseszerű irodaházak, az Északi-tenger, a dűnés part. Ezek a helyszínek nagyon sok pluszt fognak adni.”
Vilmányi Benettet, aki a rendező szavaival élve, „a hátán cipeli” ezt a filmet, eddig drámák főszereplőjeként (Larry; Látom, amit látsz; Csendes éj) láthattuk a vásznon. A bemutatás előtt álló filmjei (Mommy Blue, Begyulladva) között is ilyenek szerepelnek — ez alól a kémkomédia nagy kivétel. Bár véletlenül pont egy, a Larry-t idéző helyzetben, egy vasúti híd alatt beszélgetünk, mivel nem messze található a sminkesek-öltöztetők kocsija. Miközben elrobog a fejünk felett egy vonat, rappelés helyett Vilmányi inkább arról mesél, milyen érzés életében először egy vígjátékban alakítani a főszerepet:
„Az a nagy feladat benne, hogy ugyanolyan komolyan kell venni. Ez nem egy one man show lesz, nem az a típusú komédia, mint mondjuk az Ace Ventura, ami Jim Carrey nélkül nem élt volna meg. Itt van történet, van szándék meg közölnivaló, de a helyzetek mégis komikusak, és színészileg ezt meg kell találni. Tartottam is tőle, mert ez az első komédia, amiben szerepet kaptam, és én rögtön lefogytam, mert azt hittem, hogy a külsőségekben is valahogy változnom kell.” Végül a rendező hívta fel rá a figyelmét, hogy túl sok súlyt vesztett, és segített neki megtalálni a helyes irányt szerephez.
Fotó: Filmsquad / The Orbital Strangers Project
Györgyről úgy véli, hogy nem a londiner mivolta határozza meg a figurát, hanem az infantilizmusa: „Bármi lehetne, mert a magyar fiatalok többségéhez hasonlóan nincs igazi célja. Ezért aztán kapóra jön neki ez a szerelem, amire végig rányomja a bélyegét a kelet-európai kisebbségi komplexus is. Úgy érzi, hogy nem elég ennek a nyugati csajnak, ezért tud megtörténni, hogy könnyen beszervezik, és ebben meglátja az életcélt. Egy kémfilmben kezdi érezni magát, az etikai vonatkozásait meg egyáltalán nem méri fel.” Nehezítő tényező, hogy Benett egy francia színésznővel játszik együtt, ám nem beszéli a nyelvet. „Nyilván tudom a szöveg tartalmát, de egy idő után, amikor játszol vele, akkor ez nem elég. Nagyon rá vagyok utalva a partnerem mimikájára, a kisugárzására, a játékára. Ezt nagyon élveztem benne, hiszen alapvetően erről szól ez a szakma, a másik figyeléséről, de itt még fokozottabban.”
Benett eltűnik az öltöztetők kocsijában, majd nem sokkal később már teljes jelmezben, a korszaknak megfelelő öltözékben, hosszú nyakú garbóban tűnik fel. Kezdődik a jelenet felvétele, visszaindulunk a szettbe. Két csapó között Gül Togay kreatív producert kérdezzük arról, hogyan szökkent szárba a nemzetközi koprodukcióban készülő film. „Öt évvel ezelőtt, amikor Viktor megkeresett ezzel a könyvvel, elolvastam, és rögtön bevontam Major Istvánt, a Filmsquad vezető producerét, akinek szintén felkeltette az érdeklődését. A Covid idején végig online fejlesztettünk, kezdettől fogva koprodukcióban gondolkodtunk, emiatt igyekeztünk több francia karaktert a történetbe beépíteni. Nagy lendületet kapott a projekt, amikor fejlesztési támogatást nyertünk a Creative Europe-tól.”
A nemzetköziség jegyében igyekeztek bevonni külföldi konzulenseket, hogy „a humor ne csak helyi, magyar humor legyen, hanem a világon bárhol értsék.” A francia koprodukciós partnereket azonban idővel belgák váltották fel, így a cselekmény vonatkozó részét is át kellett helyezniük a szomszédos országba. A támogatást végül tavaly ősszel kapták meg a Nemzeti Filmintézettől, így elkezdődhetett az előkészítés, majd idén nyáron a gyártás.
Fotó: Filmsquad / The Orbital Strangers Project
Arról, hogy miért lehet érdekes a magyar szocializmusban játszódó történet a mai fiataloknak és a külföldi nézőknek, Togay úgy vélekedik: „Szerintem ez a film időtlen témákat feszeget. Követjük, ahogyan egy fiatalember, W. György, a helyét keresi a világban és végül hogyan találja meg, illetve milyen utat jár be eközben. A dilemmák, amelyeket a film felvet szintén korszaktól, történelmi helyzettől függetlenek: mi a helyes, hogyan döntsünk két lehetőség között, mi a legfontosabb az életünkben? Mindez nemcsak fiatal főszereplőnkre igaz, de Szúnyogh, a megkeseredett tartótiszt is életét döntően meghatározó válaszút elé kerül. Az elbeszélés stílusa könnyed, a humorosabb helyzetekben időnként felüti fejét a dráma, miközben a drámaibb pillanatokban felsejlik a humor, hiszen így életszerű. A filmben sok zenét használunk majd, amelyek csak részben korabeliek. A korhűséget sokkal inkább érzet és atmoszféra szintjén szándékozzuk megjeleníteni. Meggyőződésünk, hogy a 70-es évek zenéjének, látványának újragondolasával jobban be tudjuk vonni a fiatalabb nézőket is.”
A kamera előtt Nagy Zsolt a pisztolyát szereli. Szunyogh W.György után utazott ki Belgiumba, hogy felkészítse őt a külföldi akcióra, másodszorra fognak találkozni a filmben. Az, hogy mi fog velük történni, egyelőre még titkosított információ. A felvétel után így mi is visszaindulunk a városba, annak tudatában, hogy 2026 tavaszán legalább megismerhetjük majd a botcsinálta magyar kém teljes történetét a mozikban.
A film magyar-belga-spanyol együttműködésben, a Filmsquad gyártásában készül, a Creative Europe Media és a Nemzeti Filmintézet támogatásával. A forgatókönyvíró Csala Norbert, a rendező Nagy Viktor Oszkár, a vezető producer Major István, kreatív producer Gül Togay. A belga koproducer Benoit Roland, az executive producer Javier Toledo. Az alkotás operatőre Gosztola-Schenker Ábris, látványtervezője Keserű Eszter, jelmeztervezője Kemenesi Tünde. A főbb szerepeket Vilmányi Benett, Daphné Patakia, Nagy Zsolt, Fenyő Iván, Thibault de Montalembert, Julie Gayet és Renan Pacheco alakítja majd.
