A szerelem fáj nem az a fajta felnövéstörténet, ahol a főszereplő bizonytalan a saját identitásában, emiatt rendre konfliktusba kerül a környezetével, a tét pedig az, hogy elfogadja önmagát. Rögtön a film első jelenetében a már ránézésre különc, introvertáltnak látszó Colin (Harry Melling) egy kocsmai vakrandin vesz részt egy barátságos férfi társaságában, a találkozót pedig az anyukája (!) szervezte le neki. A civilben parkolóőr, hobbiból a cappella-énekléssel foglalkozó srácot azonban sokkal jobban izgatja a kocsma másik végén bőrszerkóban dartsozó, széttetovált, orr- és fülkarikás BDSM-csapat, akik önfeledten szórakoznak, miközben a szubdomináns párjaik a földre kucorodva nézik őket.
Colin figyelmét különösen megragadja a magas, szőke, izmos és maszkulin motoros, Ray (Alexander Skarsgård), aki komolyabb fennakadás nélkül meg is adja neki a számát egy szalvétára írva (ilyen és ehhez hasonló, klasszikus romkom-toposzokat végig viccesen hasznosít újra a film). A történet a Colin és Ray közötti dom/sub kapcsolat kibontakozását követi, Adam Mars-Jones Box Hill című regényén pedig ügyesen talált fogást a forgatókönyvet is jegyző Lighton. Egyfelől, a regény 1975-ben játszódó cselekményét a mába helyezte, amivel rögtön nyilvánvalóvá is teszi az alkotói szándékot: nem akarja magyarázni vagy egzotikumként ábrázolni a BDSM-jelenséget és a homoszexualitást sem, sőt, a film egyik legnagyobb erénye éppen az, hogy adottságként kezeli a szubkultúrát és Colin nemi irányultságát.
A hangsúly a szerelem megélésén és a romantikán van, bármennyire furcsának is tűnhet mindez egy olyan filmben, ahol a szerelmesek közötti első szexuális aktus egy étterem mögötti sikátorban zajlik, orális örömszerzéssel és cipőnyalatással, máskor pedig egy análdugó válik a szex praktikus (és a jellemfejlődés szimbolikus) eszközévé („Túl szűk vagy” - jelenti ki tárgyilagosan Ray az egyik jelenetben). Lighton forgatókönyve nem fejti ki, mit jelent pontosan az alá-fölérendeltségen alapuló, kívülről bizarr és rendkívül egyoldalú szerepjátéknak tűnő BDSM-kapcsolat, ahogy a dolgok pszichológiai vetületét sem kezdi el analizálni. Egy szerelmet mutat meg a maga teljességében, a kínos és önfeledt pillanatokkal, idilli és konfliktusos pillanataival. Ez persze egészen másmilyen, mint amit a „tipikus” párkapcsolatban élők elképzelhetnek, azonban A szerelem fáj természetesen, feszengés nélkül, érezhető közegismerettel mutatja be ezt a kapcsolatot, így nem válik kizsákmányolóvá. Lighton végig ízlésesen nyúl a témához, és jól egyensúlyozik a vicces, a romantikus és a drámai hangvétel között.
Ahogyan a szereplők számára, úgy a dramaturgia szempontjából is teljesen természetes és magától értetődő, hogy Colin miképpen rendeli alá magát a parancsolójának. A film azért annyiban követi a felnövéstörténetek hagyományos ívét, hogy az ebbe a világba újoncként belecsöppenő Colin igyekszik „hagyományos” elemeket is beemelni a BDSM-kapcsolatba. Így Ray-t családi ebédre hívja a szülői házba, máskor pedig közös programot harcol ki a szótlan, domináló motorosból.
Ez az ív adja a film legfontosabb konfliktusait, Lighton kivételes érzékkel mutatja meg azt a folyamatot, ahogyan Colin szép lassan egyre érettebben érzékeli a saját vágyait és igyekszik azokat kifejezésre is juttatni. Ilyen szempontból tehát valóban egy felnövéstörténetről van szó, aminek a tétje azonban nem az identitáskeresés, hanem inkább annak kiteljesedése. A szerelem fáj-hoz rengeteget hozzátesz a főszereplő páros. Harry Melling önmagában egy izgalmas, karizmatikus jelenség a kamera előtt, Colin szerepében képes megmutatni a figura szeretetéhes, gyermeki, és törékeny, valamint a határozott, odaadó, nyitott oldalát is. Alexander Skarsgård-nak pedig remekül áll Ray titokzatossága, amit szép fokozatosan nyit meg, miközben kiválóan időzít, így elég például egyszerűen odasétálnia egy bárpulthoz, hogy vicces legyen.
A casting abból a szempontból is remek, hogy a látványos külsőségbeli különbségek ellenére mégis végig érezhető a Ray és Colin közötti vonzalom, izgalmas végignézni, ahogy ez a két karakter gravitál egymás felé, Lighton érzékletesen adja át a sorsszerűnek érződő szerelem hangulatát. Ráadásul a mellékszereplők sorában is számtalan izgalmas figura bukkan fel, többségükben amatőr színészek, akik maguk is a BDSM-közösség tagjai.
A szerelem fáj képileg is kiforrott: Nick Morris operatőr bátran épít a sötét terekre, a bevilágítás gyakran olyan, mintha egy erotikus thrillert néznénk a ‘90-es évekből, ez pedig izgalmas kontrasztot teremt a helyzet- és jellemkomikummal. A dinamikus kameramozgások jól szolgálják a történetet, sőt, a szexjelenetek is kifejezetten ízlésesek, a film ugyan explicit, de az intimitást is kellő mértéktartással, máskor kifejezetten humorosan mutatja be, például Colin és Ray egyik együttléte egy játékos birkózásból bontakozik ki, a nappali szőnyegén.
A szerelem fáj (az eredeti Pillion cím a motorok pótülésére, ezzel együtt Colin alárendeltségére uta) nemcsak romantikus film, de sok ponton megható is. Különösen Melling, és a szüleit játszó Lesley Sharp és Douglas Hodge közös jelenetei szeretetteljesek, de a két főszereplő kapcsolata is tartogat megindító pillanatokat. Harry Lighton figyelemre méltó debütálása így azoknak is bátran ajánlható, akik egy szerethető randifilmre vágynak, de távol állnak tőlük a szexuális extremitások.
A szerelem fáj március 26-tól látható a mozikban, az ADS Service forgalmazásában.
