„Ha célt ér a férfi végül: / társa mellett hű barát, / s kedves nőt nyer hitveséül / zengje végül víg dalát” (Friedrich Schiller: Örömóda)
Emilio Barrero (José Coronado) délvidéki jólápolt negyvenesünk első blikkre optimista finalista, többszörös, mindenki által elismert szalag-szakasztó. Jubileumi születésnapjára készülő home-videókon a rokoni-, és baráti gárda-tagok nyilatkoznak-áradoznak a fiúról, a férjről, az apáról, a cimboráról, akiben kivetnivaló egy szál se. Zengi(k) is víg dalát: „Az élet egy vidám virágos kert”, többek között azért, „Mert ő egy nagyszerű fickó”. Ennyi csengő-bongó örömódából, színtiszta harmóniából azonban nem születik film, be kell, hogy csapjon a ménkű, és nem is akármilyen erővel, hisz a kezdetben felfestett teljesség annyira kínos-kényelmetlenül hibátlan, hogy tudható, bárányfelhő-ború mit sem ér a szikrázó napfénnyel szemben, fenekestől felforgató fellegek kellenek.
Hősünkről fokozatosan foszlanak le a külvilág nyilvánossága felé viselt szerepei annak a viszonynak a folytán, ami talán az egyetlen igazi történés az életében. Kezdetben úgy tűnik, csupán a jól ismert, Bergman által tökélyre fejlesztett házastársi önvizsgálatra kerül majd sor, egy baráti, bomlófélben lévő család példája nyomán. Háromszög-harmadikként kötelezően belép egy hamvas gyermek-felvigyázó és hamarosan apa-pesztrává avanzsál. Pusztán ez a viszony is kibillenthetné a familiáris harmóniát, azonban kiderül, hogy ez a legcsekélyebb ballépése a családfőnek, ugyanis se végzettsége, se állása, se egzisztenciája, húsz éve egy légvár lakója. Semmiségéből minden porcikájában fiktív Valakit teremtett.
A világirodalom számos híres hazugot ismer, vannak köztük ártatlan lódító csibészek, kíméletes félrevezetők, nőbolondító szélhámosok, kártékony, romlásba döntő démonok, önveszélyes csalók. Nagy részük egy bizonyos dolgot illetően hazudik, vagy önáltat, Emilio viszont évtizedeken át széleskörűen – rendkívüli szervezettséggel, egy kézben tartva az összes hamisságát – csal. Mindenben és mindenkivel kapcsolatban. Ebben a szövevényben teljességgel megfoghatatlanná válik, kicsoda is ő, olyan kicsit, mint Peer Gynt, amikor önmagát vizslatva azt a bizonyos hagymát hántja: „Hű de mennyi burok van itt, töméntelen! / De hát a magját meg sohasem lelem?”
 |
| „Mert ő egy nagyszerű fickó” Emilio Barrero (José Coronado) |
Másik hősünk, Jean Sibelius, a finnek elsőszámú zeneszerző idolja, nemzeti identitásuk harcos romantikus képviselője. Fenti senkinkkel szemben valaki s Timo Koivusalo épp ezt a kiemelkedést igyekszik bemutatni unalmasra és sematikusra sikeredett filmjében. Ha csak a zenei aláfestést, a Sibelius-szimfóniákat hallgatjuk, sokkal többet tudunk meg az emberről s művészről, mint a „nagyember-rögös szakmai életút, de azért mindig meleg családi fészek” semmitmondásból. A ragyás arcú ifjú tehetség cseperedésének története párhuzamosan fut az immár élete alkonyáról visszapillantó elismert, ám még mindig keserves anyagi gondok között tengődő művész napjaival. (Nem egészen világos, ha a finnek legtöbbre tartott zeneszerzője, a köztudomás szerint élete végéig állami dotációban részesült, miért kell nagy szipogások közepette elzálogosítani a mester szeretett zongoráját.)
A „mumifikálódott” szálon futó történet semmi másra nem jó, minthogy a zeneszerző és sírig hű társa könnyesen merengjen egymásra: Sibelius örök bűntudattal szemében, hisz micsoda bohém-bolond sorsot kellett tűrnie mellette a legtisztább-legodaadóbb-legelnézőbb feleségnek (ez a kicsit ivós, alig nőzős bohémság szerény balsors az igazi ön-, és környezetpusztító alkotókéhoz képest).
A filmben mintha az égvilágon semmi nem történne, az élet csendesen folydogál a medrében, epizód sorjázik epizódra, sehol egy valamire való kaland. Az öregség állandósult „minden mindegy” szomorúságának az árnyékában idéződnek fel a tanulóévek, az első nő és a sikerek, kudarcok, korhelykedések, valamint lazán odavetve Finnország függetlenedési folyamata.
Egy riasztóan középszerű életrajzi filmben egy teljesen érdektelen hős portréját kapjuk. Ennyivel aligha lehet valakiből egy nemzet büszke bálványa. E filmre vitt klasszikusnál még a spanyol film hazudozójának semmisége is izgalmasabb.
12.01. sze
19:00 Az ikrek (zártkörű) holland 135 De tweeling holland angol
12.02. cs
19:00 Hazug élet spanyol 103 La vida de nadie spanyol angol
21:00 Sibelius finn 120 Sibelius finn angol
12.03. p
17:45 Átváltozások lengyel 76 Przemiany lengyel --
19:15 Vedd el a szemem spanyol 109 Te doy mis ojos spanyol angol
21:30 Szabad szerelem német 89 Was nützt die Liebe in Gedanken német angol
12.04. szo
15:30 Szimmetria lengyel 99 Symmetry lengyel --
17:30 Az ikrek holland 135 De tweeling holland angol
20.00 Bárhol vagy olasz 105 Ovonque sei olasz angol
22.00 Érzések francia 94 Les sentiments francia --
12.05. v
15:30 Szembenézni az igazsággal dán 98 At kende sandheden dán angol
17:30 Összefonódva francia 88 Brodeuses francia --
19:15 Agnes és testvérei német 115 Agnes und seine Brüder német angol
21:30 Küzdelem osztrák 74 Struggle osztrák --
12.06. h
19:00 Salamina katonái spanyol 112 Soldados de Salamina spanyol angol
21:15 Dél holland 88 Het zuiden holland --
12.07. k
19:00 Shouf Shouf Habibi! holland 87 Shouf Shouf Habibi! holl./arab --
20:45 Apám, a mérnök francia 108 Mon pere est ingenieur francia --
12.08. sze
19:00 Közülünk való francia 100 Elle est des notres francia angol
21:00 A pillangó-hatás osztrák 120 Böse Zellen német angol
12.09. cs
19:00 Az ablak alatt szlovén 91 Pod njenim oknom szlovén angol
20:45 A csel francia 117 L'esquive francia --
12.10. p
18:30 Somnanbuul észt 126 Somnanbuul észt angol
21:00 Alvó szerencse spanyol 110 La suerte dormida spanyol angol
12.11. szo
15:00 Disznók forradalma észt 98 Sigade revolutsioon észt orosz
17:00 Irány Mombasa finn 86 Menolippu Mombasaan finn angol
19:00 Kóristák francia 95 Les choristes francia magyar
21:00 Első szerelem olasz 100 Primo amore olasz angol
12.12. v
16:00 Anya és a szerelem angol 112 The Mother angol magyar
18:15 Ezen a világon angol 88 In this World angol magyar
20:00 Az élet egy csoda fr.-szerb 155 Zivot je cudo szerb magyar
