Évek, sőt talán évtizedek óta visszatérő kijelentés, hogy nem jut elég pénz a dokumentumfilmekre, mégis a számos szocióindittatású, beszélőfejes, szemmel láthatóan szűkös anyagi háttérrel elkészült alkotás mellett meglepően igényes, vagy legalábbis sokatígérő munkákkal is találkozhatunk.

Vereb Vean András A mobil című filmjében nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy megidézi a legendás tiszaújvárosi underground hely, a Mobil szellemét, amelyhez hazánkban szokatlan módon virtuálisan felépítették az egykori zenei klubot. A CGI technikáról eddig úgy tudtuk, hogy jellemzően a drága hollywoodi produkciók eszköze, de most a szűkös lehetőségeiről ismert hazai dokus szcénában is megtalálta a felhasználási lehetőségét. (14:45, MOM 2-es)

A rendszerváltás eufóriájában
A fideszes zsidó...

Hajdú Eszter A fideszes zsidó, a nemzeti érzés nélküli anya és a mediáció című alkotás arra, az eddig kevesek által vizsgált kérdésre keresi a választ, hogy a rendszerváltást követő kiábrándultság miként képes két ember barátságát vagy akár házasságát olyan mértékben megrontani, hogy azok már csak egy harmadik, vagyis egy mediátor segítségével tudnak megfelelő hangon egymáshoz szólni. Hajdú Eszter filmje annyiban szintén ritkaságnak számít, hogy szereplőit több éven át követte és nem csupán egy MMK-s pályázati periódusban lezajló eseményeket rögzít a kamera (19:00, MOM 2-es).

Papp Gábor Zsigmond azon kevés dokusok egyike, akinek 2004-es Az ügynök élete című munkáját a televíziók mellett a mozik is műsorukra tűzték, ami meglehetősen ritka errefelé. Az állambiztonsági tartótiszteknek és beszervezett informátoroknak készített alkotás éppen a kisszerűség ötletes bemutatásával, a megfigyelők szánalmas hétköznapi problémáinak érzékeltetésével előlegezi a jelenlegi beszédes című folytatást/elágazást. A Kémek a porfészekben kicsit más, mint Az ügynök élete, már nem a belső elhárítást mutatja meg a maga nevetségességében, hanem Rimner Gábor, egykoron a CIA-nek kémkedő ügynököt követi a  rendező kamerája (18:00, MOM 3-as).

Látványos sziget-film
Izland, a hasadó sziget

S. Takács András tavaly Pálos Péterrel együtt készített munkája a New York – Budapest a szemle egyik meglepetése volt. A két szinte még kamasz fiú azt dokumentálta, hogy milyen is számára New Yorkban az élet, és vajon lehetséges-e kiszakadni eredeti kulturális környezetből, élettérből. S. Takács András szólóban A gyakornok című munkájában arra vállalkozott, hogy talpraesettségét bemutassa, és filmképekben meséljen arról, milyen is a televíziós újságírás legnagyobbjaitól tanulni a BBC-nél vagy a CNN-nél (18:45 MOM 7-es).

A dokuk mellett a természettudományos és ismeretterjesztő filmesek között Török Zoltán arról ismerszik meg, hogy erőteljesen dramatizált történetekbe ágyazva képes megmutatni ritka természeti jelenségeket, élőlényeket. Tavaly a Vidrasors című munkájával  megosztott rendezői díjat szerzett kategóriájában a Szemlén, de a hazai víziemlősök élete mellett távoli vidékek élővilágát is igyekszik közelebb hozni, ahogy erről a már évek óta készülő A kis rénszarvas című filmje is tanúskodik. Az idei szemlén látható munkája, az Izland, a hasadó sziget  pedig nem a hagyományos kliséket sorolja (jég, vulkán, gejzír), hanem új arcát mutatja a szigetországnak (21:00 MOM 8-as).