filmhu: Miért ezt a filmtervet forgattátok le?
Vági Barabara: Már régóta foglalkoztatott minket, hogy az autópályákról látható pusztuló tanyákon vajon van-e élet és ha igen, akkor kik és hogyan élik ott mindennapjaikat. Nem volt kérdés, hogy ezt a filmet egyszer meg kell csinálni. Mivel azt mindenki sejti, hogy a tanyavilág rohamosan pusztul Magyarországon ezért az is világos volt, hogy mikor kell elkezdeni a munkát: minél előbb… Miután 2006. januárjában lehetőségünk adódott belefogni egy hosszabb forgatásba, tudtuk hogy ezt a filmet kell leforgatni.
filmhu: Hogyan állt össze a stáb és a költségvetés?
Talán Csaba: Erre a filmre igazán mondhatjuk, hogy alacsony költségvetésű produkció. Igazából ketten forgattuk végig és a költségeket is mi álltuk. Mindezt a mindennapi munka mellett, szabadidőnkben. Gyártásvezetőként Jancsó László segítette a munkánkat. Mivel nem pályáztunk sehol a film ötlettel, így csak szerényen, saját anyagi hátterünkre támaszkodtunk. Azt kell mondani, hogy a hátrány, ami a szűkös anyagi keretből adódott, egyben előny is volt a forgatások alatt. Ebben a műfajban nagyon fontos, hogy közel tudjon kerülni az ember a szereplőkhöz, hiszen ők a saját életüket „adják ki” a filmkészítőnek. Ez pedig olyan intim viszonyt kíván meg mindkét oldalról, ami nagyon nehezen alakulna ki egy nagy stábbal körülvéve.
filmhu: Mi tette emlékezetessé a forgatást?
V.B.: Azt kell mondani, hogy forgatások minden pillanata emlékezetes volt mindkettőnk számára. Ez is a két főszereplőnek: Ilonka néninek és János bácsinak volt köszönhető. Ők ketten olyan tiszta és romlatlan világban élnek, ahol minden leegyszerűsödik a végletekig. Megnyugtató volt a város zaja után ebben a csendes tisztaságban megmerülni. Rengeteget tanultunk ettől a két magányos öregembertől.
filmhu: Mit vártok az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
T.Cs.: Jó filmeket várunk. Mivel Magyarországon a dokumentumfilmeknek sajnos viszonylag kevés felület jut a megjelenésre (bár az is igaz, hogy egyre több tv csatorna tűz műsorra ilyen filmeket), ezért a szemle nagyon fontos minden alkotó számára. Itt kapnak nyilvánosságot, itt van lehetőség figyelemmel kísérni a többiek munkáját. Igazából minden érdekel minket, ami ebben az évben készült, de az idő behatárolja a lehetőségeinket. Mivel lehetetlen minden alkotást megnézni a szemle alatt, ezért válogatni fogunk és amit kihagytunk a szemlén, azt igyekszünk később megnézni. Természetes az is, hogy a dokumentumfilmekre nagyon kíváncsiak vagyunk, hiszen itt érintettek is vagyunk.
filmhu: Milyen könyvből csinálnál filmet?
V.B.: Garaczi László: Pompásan buszozunk című könyvéből.
filmhu: Legjobb bonmot a filmetekben?
V.B.: A film címe: Elboronálva. Ez hangzik el utoljára a filmben, mikor János bácsi belenyugszik abba, hogy magára hagyta a tanyáját.
„Bele kell törődni, hogy ugye lejárt az időm. Lejárt az időm. Ne erőltessük. Ne erőltessük. Ugye, vannak fiatalok, aztán vegyék át. Amelyiknek valahogy kigyün’ a lépés. Vagy pedig – mint a többi tanya – egyszerűen összedűl. Aztán el van – mint ahogyan mondani szokták – el van boronálva.”
Mivel ez a gondolat több síkon értelmezhető, ezért ezt tartjuk az (egyik) legerősebb megjegyzésnek.
filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
V.B. – T.Cs.: A film műfajánál fogva arra törekedtünk, hogy a jeleneteket, ne kelljen megismételni, hiszen az a hitelesség rovására ment volna. Mégis amikor János bácsi meglepetésszerűen magához hívta a tanyáján lakó több száz galambot, akkor megismételtük a jelenetet, hiszen másik plánra is szükség volt.
filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnátok a legszívesebben versenyben a filmet?
V.B. – T.Cs.: Nem titkoljuk, hogy 2007-ben több nemzetközi fesztiválra is nevezni szeretnénk a filmet. Azt, hogy hol látnánk szívesen, azt egyfelől babonából sem mondjuk még ki, másrészt viszont mindenhol szívesen indítanánk, ahol jó filmekkel vesznek részt az alkotók. Már csak a társaság miatt is…
