Kapcsolódó anyagok

Az Ember-lépték

Ember Judit az ELTE magyar-történelem szakán szerzett diplomát (1959), 1964-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanult Herskó János osztályában. 1968-tól a MAFILM munkatársa. Egyik alapítója volt a Fekete Doboz Videofolyóiratnak (1988). Filmes munkásságának fókuszában a történelem és a politikai tabutémák állnak. Dokumentumfilmjei közül többet is betiltottak. Műveiben egyszerre kapott hangsúlyt az izgalmas oknyomozás, valamint a filmjeiben szereplő egyszerű emberekkel való bensőséges, mélyen együtt érző kapcsolata. Szinte minden alkotása felér egy társadalomtudományi - művészeti esettanulmánnyal. Sajátos stílust és egyéni módszert teremtett. A Pócspetri és a Menedékjog című filmjeinek a dialóglistája külön-külön kötetben megjelentek. Ember Juditról könyv jelent meg Ember-Lépték címen.

Az 1990-es évek óta sorra kapta az elismeréseket. A Szabolcs megyei Pócspetri, és a budapesti XIII. kerület díszpolgárává avatta.  Határozat című filmjét az American Film Institute, Los Angelesben beválogatta "Minden Idők 100 Legjobb Dokumentumfilmje" közé.  A Tantörténet a Miskolci Fesztivál hosszú dokumentumfilm kategória díját, a Fagyöngyök a Francia FilmKlub Szövetség díját, a Pipás Pista és Társai a TV Kritikusok Díját, a Pócspetri és a Menedékjog című filmjei a Filmszemle Szakmai Zsűri díját kapták.  Ember Judit 2002-ben elnyerte a 33. Magyar Filmszemle Életmű Díját, 2004-ben a Televízió- és Filmkritikusok Életmű díját, a Nagy Imre emlékplakettet, és a Magyar Köztársaság Érdemrend Tisztikeresztjét.

"Ember, emberség, emberi, emberies, emberközeli, emberszerető, „emberszabású”, emberléptékű…. Talán érdemes lenne megszámolni, hányféleképpen,  hányféle kontextusban jelenik meg Ember Judit jellemzésekor az ember szó, mint jelző, mint minőség, mint egység, mint nomen est omen. Adott egy nő, aki a legveszélyesebb időkben a legveszélyesebb feladatot vállalja magára: krónikása lesz mindannak, ami hivatalosan „meg sem történt”, amit a történelem radírja mesterségesen kitörölt. Teszi ezt valami természetes hivatástudatból, a jövő vezérelte küldetéstudatból, vagy egyszerűen azért, mert úgy érzi, mást nem tehet. Ember Judit nem hajszolja az igazságot, az igazság az, ami rátalál újra-és újra. Ember Judit, a „későn érő” filmes, akinek játékfilmre sose telik, csak forgatja sorra a dobozba zárt veszedelmes dokumentumfilmeket, melyeknek szigorúan őrzött kópiáit csak titkos zugvetítések résztvevői, a szerencsések, láthatják olykor-olykor."

„…Hőseim mondják a sorsukat, mondják az életüket. Mindenki a saját személyisége szűrőjén ereszti át az emlékeit. Ezt tartom a legizgalmasabbnak. Remélem, hogy a nézők ráismernek a történetekre, az eltelt negyven év alatt a tudat szőnyege alá sepert eseményekre. Mert engem elsősorban az „e-század malmában” őrlődő emberek érdekelnek…” (Ember Judit, 1989)

A Magyar Filmmuvészek Szövetsége és a Magyar Mozgókép Közalapítvány saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés.