A nagy berobbanás: Szelíd motorosok |
Kovács László és Zsigmond Vilmos 1957-ben érkeztek az Egyesült Államokba, de mindkettőjüknek sokat kellett várniuk, hogy operatőrként bizonyíthassanak. Kovács először egy Los Angeles-i biztosítótársaság állófotósa lett, majd egy seattle-i tv-laborban helyezkedett el. Zsigmond Vilmos pályája viszonylag hamarabb felívelt, így 1964-ben az Időutazók című B-produkcióba saját segédoperatőreként juttatta be barátját. (Az Illés-tanítványoknak az amerikai mozgóképre gyakorolt hatásáról James Chressanthis készít dokumentumfilmet Laszlo and Vilmos: The Story of Two Refugees Who Changed the Look of American Cinema címmel.)
Akire hamar felfigyeltek, s karrierje innentől kezdve gyorsan ívelt felfelé - 1969-ben a Dennis Hopper rendezésében készült Szelíd motorosokkal pedig egyenesen berobbant a hollywoodi élvonalba. A film hatásáról így nyilatkozott pár éve: „Szinte minden rendező velem akart dolgozni. A hetvenes években egyre-másra kaptam a jobbnál jobb ajánlatokat. Emlékszem, milyen boldog és büszke voltam, amikor Martin Scorsese megkérdezte, elvállalnám-e nagyszabású zenés filmje, a New York, New York fényképezését..."
"Szinte minden rendező velem akart dolgozni" A maszk |
Kovács pályája során világhíres amerikai rendezőkkel dolgozott együtt, Peter Bogdanovich több filmjének fotografálását is rábízta (Célpontok, Mi újság, doki?, Papírhold, Várva várt szerelem, Nickelodeon, A maszk), de dolgozott Martin Scorsese (New York, New York) Robert Altman (Az a hideg nap a parkban), Bob Rafelson (Öt könnyű darab, A Marvin Gardens királya), Norman Jewison (Ö.K.Ö.L.), és Luis Malle (Kasszafúrók) filmjein is.
Munkáját több szakmai díjjal is elismerték, megkapta az Amerikai Filmakadémia Életműdíját, két éve pedig a HSC Legenda-díját, amelyet Tóth János, Zsigmond Vilmos mellett mesterével, a tavaly elhunyt Illés Györggyel közösen vett át.