Éljünk a mának, haljunk a tegnapba!

Az elsőfilmeseket és az új irányzatokat támogató spanyol filmgyártás továbbra is igazán sokszínű kínálattal kényezteti vagy éppen sokkolja nézőit. Az Európa Filmhéten idén három spanyol alkotás kapott bemutatkozási lehetőséget. Isaac-Pierre Racine Aro Tolbukhin - Gyilkos elme című munkája a magyar származású sorozatgyilkos ellentmondásos sztoriját eredeti dokumentum-felvételekből igyekszik rekonstruálni, Fernando León de Aranoa díjözönnel jutalmazott Napfényes hétfőkje lassúra koreografált munkástragédiával apellál, Antonio Hernández viszont jól eladható reklámritmushoz nyúlt. A Város határok nélkül határtalan történet a határtalan városról, ami egy állítólag rég halott író tollából került elő. Az alapthrillerből egy egész svédcsavar-készlet segítségével bukkan elő a valóság, vagy legalábbis annak egy újabb változata. A vizuálisan kecsegtető, a videóklipeket idéző lendülettel sorjázó mozgóképek előbb egy családi melodrámába rántanak, majd Párizs látványtárával felvértezve, politikai színezetű üldözős játékba kezdenek, végül némi időfaktorhoz kötött elmebajnokságot követően, kikötnek egy olyan banálisra sikeredett személyes tragédiánál, hogy annál már egy sima derrickes befejezés is jobban megtette volna. Mindezen - a képi világon túl - még a hűvösen elegáns öregedő dáma szerepében remekelő Geraldine Chaplin se segít, aki ezzel az alakításával a legjobb mellékszereplő Goya-díját érdemelte ki.

A Város határok nélkül hőse az egykor tékozló fiúként távozó, az adott pillanatban azonban Luchino Visconti önfeláldozó öklözőjét, Roccót idéző odaadással fellépő Victor, menyasszonyostul csöppen vissza családja körébe. Amíg két bátyja a vállalat irányításáért, egyben az örökségért küzd, az Argentínába emigrált csillagász halálos beteg apjának igyekszik segíteni a kórházi szökésben. A rokonság, élen az erőskezű, tekintélyes filigrán mamával, egy bomló elme agyszüleményeinek tulajdonítja az öregember üldözési mániával kevert furcsaságait, Victor azonban mélyebbre kíván látni a wc-kagylóba dobott piruláknál. Miközben Hernandez modern környezetbe helyezett Roccója kétségbeesetten üldözi az eltűnt időt, a thriller szövete felfeslik, előbukkan alóla a családi titok- és hazugságtár. Kiderül, hogy az üzenet, ami miatt a haldokló végső túrájára indult, egy gomb, amit addig kéne átadni az egykori kommunista bajtársnak, amíg az fel nem szállt a vonatra, ahol üldözői várják – negyven évvel ezelőtt. Victor sógornője, a néhai odaadó szerető hűen tolmácsolja végig a párizsi tortúrát, így a dilemma megoldódik, előkerül az állítólag rég halott börtönmúlttal rendelkező író, s a rejtély is magyarázatra talál.  A negyven évvel ezelőtti szerelmi háromszögben egy férfi és egy nő küzdött a későbbi családfő kegyeiért. A nő árulás árán, de nyert. A férfi azóta próbálja elmagyarázni az ifjú nemzedékeknek, hogy a város és az elfogadás határait ki kell tágítani.