Éljünk a mának, haljunk a tegnapba!

A Város határok nélkül hőse az egykor tékozló fiúként távozó, az adott pillanatban azonban Luchino Visconti önfeláldozó öklözőjét, Roccót idéző odaadással fellépő Victor, menyasszonyostul csöppen vissza családja körébe. Amíg két bátyja a vállalat irányításáért, egyben az örökségért küzd, az Argentínába emigrált csillagász halálos beteg apjának igyekszik segíteni a kórházi szökésben. A rokonság, élen az erőskezű, tekintélyes filigrán mamával, egy bomló elme agyszüleményeinek tulajdonítja az öregember üldözési mániával kevert furcsaságait, Victor azonban mélyebbre kíván látni a wc-kagylóba dobott piruláknál. Miközben Hernandez modern környezetbe helyezett Roccója kétségbeesetten üldözi az eltűnt időt, a thriller szövete felfeslik, előbukkan alóla a családi titok- és hazugságtár. Kiderül, hogy az üzenet, ami miatt a haldokló végső túrájára indult, egy gomb, amit addig kéne átadni az egykori kommunista bajtársnak, amíg az fel nem szállt a vonatra, ahol üldözői várják – negyven évvel ezelőtt. Victor sógornője, a néhai odaadó szerető hűen tolmácsolja végig a párizsi tortúrát, így a dilemma megoldódik, előkerül az állítólag rég halott börtönmúlttal rendelkező író, s a rejtély is magyarázatra talál.  A negyven évvel ezelőtti szerelmi háromszögben egy férfi és egy nő küzdött a későbbi családfő kegyeiért. A nő árulás árán, de nyert. A férfi azóta próbálja elmagyarázni az ifjú nemzedékeknek, hogy a város és az elfogadás határait ki kell tágítani.