Nyitóceremónia

Elekes Szentágotai Blanka, fesztiváligazgató
A mindössze egy esztendővel ezelőtt elkezdett szervezői munka mostanra meghozta gyümölcsét – „Megérkeztem…” hirdeti a rendezvény plakátján mosolygó, filmszalagokkal játszadozó bébi a három vetítési helyszínen (Technika Háza – fesztiválközpont, Barátság Klubmozi és az egykori Vidámparkban található Szabadtéri Színpad) zajló eseményt. Erre a csecsemőre majd még utalni fogunk, ugyanis az első ízben megszervezett fesztivál - mint ahogyan az ilyenkor lenni szokott – korántsem mentes a gyermekbetegségektől.

A vetítések már hétfő délelőtt megkezdődtek, az ünnepélyes megnyitóra azonban csak este nyolc órakor került sor a Technika Házában, ahol szép számmal jelentek meg a hazai és külföldi szakma képviselői, de ne feledkezzünk meg a sok székesfehérvári érdeklődőről sem. Az egybegyűlteket először Szurdi Miklós és Xantus Barbara (a helyi Vörösmarty Színház igazgatója és színművésznője), mint a fesztivál felkért házigazdái köszöntötték, a rendezvény igazgatója, Elekes Szentágotai Blanka pedig a tolmács szerepét magára öltve angolul tette meg mindezt. A Vagabond zenekar és Horváti Kata rövid népzenei műsora után pedig Dr. Szelier András Székesfehérvár Megyei Jogú Város alpolgármestere lépett a színpadra, nem másért, minthogy megnyissa a filmfesztivált. Néhány mondatos beszédében emlékeztetett arra, hogy idén a megyeszékhely már a második ilyen jellegű rendezvénynek ad otthont, ugyanis ápr. 7. és 10. között zajlott a Megyei Művelődési Központban az 52. Országos Függetlenfilm Fesztivál.

Ezek után a nyitófilm (Hol volt, hol nem volt – Lost And Found) készítői közül a négy jelenlevő rendezőt (Mait Laas Észtországból, Nadejda Koseva Bulgáriából, Stefan Arsenijevic Szerbia-Montenegróból és Mundruczó Kornél hazánkból), az alkotás művészeti vezetőjét (Nikolaj Nikitin), valamint magyar epizód producerét (Petrányi Viktória) mutatták be a publikumnak. Mundruczó Kornél köszönetét fejezte ki a mű szellemi atyjának, hogy létrejöhetett a koprodukció, hangsúlyozva, hogy lám Németországban igenis kíváncsiak rá, mi történik a közép-kelet-európai régióban, és hajlandóak pénzt áldozni arra, hogy az említett terület fiatal tehetségei megmutathassák, mire képesek együtt egy szkeccsfilm keretén belül. A román és bosnyák alkotók egyéb elfoglaltságuk miatt sajnos nem tudtak részt venni az eseményen.

Nyitófilm

A nyitófilm: Hol volt, hol nem volt – Lost And Found
Miután a már félig megtelt színpadon életműdíjat adtak át Törőcsik Mari színművésznőnek eddigi munkásságáért (A fesztivál záróünnepségén majd Jancsó Miklós is hasonló elismerésben fog részesülni, keddtől pedig látható lesz az a fotókiállítás, amely dokumentálja a két világszerte ismert és elismert művész munkásságát.), az érdeklődők megtekinthették a hat, egykori szocialista államokból származó ifjú rendező által készített alkotást, ami öt különálló rövidfilmből, illetve az epizódokat összekötő animációból állt. A Technika Házában a technika nem állt a helyzet magaslatán, ugyanis a film hangja azonosult a címmel, azaz hol volt, hol nem volt. A magyarországi premiert azonban ez sem zavarhatta, a kicsit vegyes témájú mű ugyanis a végére egységes egésszé állt össze. Öröm volt nézni, hogy hat különböző egyéniség, hat különböző gondolkodásmód hogyan férhet meg egymás mellett, a film végén pedig azt kellett konstatálnunk, hogy a rövidfilmek nagyszerűen egészítik ki egymást. Láthattunk itt tízéves forma kislányokat a boszniai háborúról dokumentumfilm-jelleggel beszélve, egykori szerb stewardesst villamosjegy-ellenőrként, bolgár fiút, ki szerelmével a Niagara-vízesésnél köt házasságot, miközben két zenekar húzza a talpalávalót szülei házában. A román részben egy okos pulyka menekül el, nem akar penitencia lenni, míg a magyar történet központjában egy fiú-lány testvérpár áll, kiknek kapcsolata közel sem mindennapi. Némelyik epizód kedves humorára kiábrándult fiatalok válaszolnak, a reményvesztett középkorosztály tagjai új szerelmet találnak, az élet megy tovább, bár bőven van mit feldolgozni az elmúlt évtizedek történelméből.

Nyitótapasztalatok

Az örömbe sajnos némi üröm is vegyült. Mint ahogy azt már említettem, a fesztivál súlyos gyermekbetegségekkel küzd. A technikai problémák elkerülhetetlenek, pláne hogy bérelt vetítőkről beszélünk, bár előfordulási gyakoriságuk egy kis odafigyeléssel minimálisra csökkenthető. A technikai személyzet bizonyára kipróbálta volna a vetítőket, ha nem két nappal a rendezvény előtt kérik fel őket a közreműködésre. Műsorfüzetet is csak szerdára ígértek a szervezők, miközben már javában zajlik a fesztivál, és az internetes honlap információszegénysége miatt a filmkedvelő közönség csak találomra ülhet be egy-egy filmre, pláne, hogy a fesztivál programfüzeteként funkcionáló A/4-es nyomtatott lapon a filmcímeken és vetítési időpontokon kívül semmi sem szerepel. Sem az, hogy melyik szekcióban szerepel a film, sem az alkotók nemzetisége, sem az, hogy éppen dokumentumfilmre vagy játékfilmre számítsunk. Talán ezekre a dolgokra kellett volna egy kicsit jobban odafigyelni, ahelyett, hogy a fesztivál logójával ellátott ajándékokra koncentráltak volna. Utóbbiból ugyanis akad póló, sapka, golyóstoll, táska, de még a reklámbögréről sem feledkeztek el.  Egy fesztivál e termékek nélkül is nagyon jól működhet, viszont megfelelő információáramlás nélkül bajosan.

De elég a fanyalgásból, minden jó, ha jó a vége, és az még messze van! Minden hiányosságért kárpótolhatnak bennünket a jó filmek és a fesztiválhangulat. Reméljük egyikben sem szenvedünk hiányt!