A premiervetítés előtt a MOME Anim GRAFIX vásáron jelenlegi és frissen végzett hallgatók munkáiból volt lehetőség vásárolni a Toldi előterében. Érdemes volt korábban érkezni, mert gyönyörű printeket, zine-eket, matricákat és riso nyomással készült posztereket lehetett beszerezni személyesen az alkotóktól. A diplomavetítésekre jellemzően az iskolatársak, stábtagok és ismerősök nagy számban képviseltették magukat a nézőtéren, ezért az egész este hangulatára jellemző volt a közvetlenség és az izgatott, ünnepi hangulat. A vetítést az animáció tanszék egyik oktatója, Bognár Éva Katinka nyitotta meg, aki röviden a filmeket is bemutatta, miközben a színpadra szólította a rendezőket.
A filmek között volt gyerekkori élményeket felelevenítő lírai alkotás, utazás a psziché mélységeibe, kísérletek saját szabályrendszer szerint működő mikrovilágok felépítésére, nosztalgiázás és múltba tekintés humorosabb beütéssel, de még könyv- és játéktrailer is. Az önéletrajzi és önismereti megközelítés feltűnően népszerű volt az idei végzősök között, a munkákat pedig inkább jellemezte a múltba tekintés, vagy a belső és képzelt világokhoz fordulás, mint a társadalomkritika.
Odakint
A gyerekkorral foglalkozó alkotások közül az egyik Orosz Judit Odakint című kilencperces digitális rajzanimációja volt. A rövidfilm főszereplője egy kislány, aki barátaival bújócskázik a kertben, de elszakad a gyerektársaságtól, és saját fantáziavilágában kalandozik tovább, míg a többiek meg nem találják. A kislány képzeletvilága érzékletesen és átélhetően jelenik meg előttünk - ki ne vágyott volna arra gyerekként, hogy egy óriási, sárga kutya hátán fedezze fel a környéket?
Győrfi Ágnes Szélfogó című filmjében szintén gyerekek a főhősök. Nagyszülőknél töltött nyaraikat rövid epizódokban ismerjük meg; minden mikrotörténet egy-egy emlékfoszlány, amit már felnőttként, az élményeiket felelevenítve újramesélnek egymásnak. Az Odakint-ben és a Szélfogó-ban is hangsúlyos a természeti elemek, növények és állatok jelenléte, és az a misztikus kapcsolat, ami gyerekkorában az embert a természettel még magától értetődően összeköti. Puha, selymes színek érzékeltetik a levelek tapintását, a langyos, nyári eső hangját pedig pont így hallottuk a fűben elterülve, mint a kislány az Odakint-ben (hang: Mező Dorka, Székely Tamás). Mindkét film lírai és részletgazdag világot tár elénk, tele felfedezéssel és gyermeki kíváncsisággal, mintha egy Weöres Sándor verset olvasnánk.
Szélfogó
Ászity Boglárka Alvások című, digitális rajzanimációval készült rövidfilmje szintén emlékmozaikokból építkezik. Az alapötlete abból áll, hogy a legszemélyesebb, legintimebb napi tevékenységünk egyikét, az alvást, illetve az alvással kapcsolatos szokásainkat, félelmeinket és emlékeinket úgy mutassa meg, hogy az egyedin és személyesen túl egy mindenki számára ismerős világot jelenítsen meg. Olyan rövid történetek füzéréből áll össze, amik azt igazolják, hogy amit egyedi szokásnak hiszünk, az valójában sokkal általánosabb és mások által is tapasztalható jelenség. (Ki gondolta volna például, hogy más is tudja még, mi az a napillat?)
Alvások
A narrációból néha kevesebb is elég lett volna, valamint Rainer-Micsinyei Nóra karakteres hangja időnként ellene dolgozott annak a szándéknak, hogy az élményanyag univerzalitását nézőként tudjam érzékelni - ez egy kevésbé jellegzetes és felismerhető hangszínnel jobban érvényesült volna.
Három gyerek és az édesanya sajátos világát jeleníti meg egy furcsa házban Natalia Azavedo Andrade Tövisek és szálkák című, vegyes technikával (bábanimáció, 2D digitális rajzanimáció, 3D) készült, tízperces rövidfilmje. A három gyerek képzeletbeli kalandjai egyszerre játékosak és kegyetlenek, például addig szurkálják az ujjukatt a kaktusz tüskéjével, hogy a kiserkent vérük legyen a játékbeli szökőkút. A vegyes technika nagyon jó választás, az igazi és a képzelt kettősségét, ami a narratíva szintjén megjelenik, az anyagválasztásban is visszatükrözi.
Tövisek és szálkák
Az önálló entitásként megjelenő, a család lelki történéseit kivetítő ház a gyermeki képzelet színhelye, miközben magán viseli valami súlyos és nehéz titok nyomasztó érzetét. A három gyerek (Eli Andrade Kim, Somogyi Balogh Bence, Joey Walker) dialógusai nagyszerűek, és figyelemreméltó, hogy az anyát egyszer sem szólítják meg, csak nézik, figyelik őt, amikor észlelik a jelenlétét a térben. Ez egy szinte átléphetetlen határvonalat húz közéjük, ami még a végén sem oldódik fel.
Korcsok Lili Homeosztázis címmel alkotott meg egy könyvet diplomamunkájaként. Az izgalmas képi világot ígérő munka egy 45 másodperces trailerrel mutatkozott be, ami egy mozis vetítéshez nem volt túl szerencsés választás, mert az alkotás sajnos „elveszett” két rövidfilm közé ékelődve.
Simon József Biom néven fejleszti egy játék tesztverzióját, a vetítésen a 2D animációval készült másfél perces játék intrója volt látható. A játék főszereplője Bo, egy egysejtű lény, aki az őt körülvevő buborékban lebeg egy számára ellenséges közegben, ahol polipszerű lények akarják levadászni. Bo azonban rájön, hogy a buborékja segítségével meg tudja védeni magát.. A karakterek és a háttér árnyalatai egyszerre keltik egy mélytengeri világ és egy távoli univerzum benyomását. Sajnos az intro, rövidsége folytán, szintén nehezebben érvényesült a válogatásban a rövidfilmek mellett.
Biom
Kádár Melinda A forrás és a torony című rövidfilmjében egy különböző formai elemeket ötvöző, szürreális táj a helyszín. A saját szabályrendszer szerint működő ökoszisztéma kidolgozásakor láthatóan az egyes elemek között létrejövő viszonyok és struktúrák technikai és formai lehetőségei foglalkoztatták leginkább az alkotót, nézőként azonban nehezebben találhattunk kapcsolódási pontot a folyamatokhoz.
A forrás és a torony
Szöllősi Anna Helfer című, rotoszkópos animációval készült rövidfilmjében egy szorongó fiatal lány és a terapeutája kapcsolatát láthatjuk visszafogott, kék-fehér közegben. A pszichológus egy terápiás ülés alkalmával sajátos módszert választ arra, hogy szembesítse a lányt legnagyobb félelmével, a fulladással: teljesen el kell merülnie a félelmében. A főszereplő önismereti utazása minimalista eszközökkel és visszafogott, de érzékletes szimbólumrendszerrel jelenik meg előttünk, és megérintő hitelességgel mutatja be a szorongás jelenségét, pontosan eltalálva, hogy mi az igazán nyomasztó benne. Vizuálisan a lány alteregójának is megfeleltethető pszichológusról a film végig lebegtet egyfajta bizonytalanságot: nehéz eldönteni róla, hogy segíteni akar-e, vagy éppen ellenkezőleg. A nyomasztó élményt Kalotás Csaba hangmester munkája teszi teljessé.
Helfer
Debreczeni Zoltán Sola című filmjének szintén a szorongás a tárgya. Egy fiatal nő egyedül nőként dolgozik sok férfi között az IT szektorban. Munkája stresszes, a nagyvárosi életforma nyomasztja és magányossá teszi. Saját szorongása egy a fején kinövő púpként manifesztálódik, ami lassanként önálló életre kel, és elnyeli őt. A sötét tónusokkal dolgozó képi világ ellenére a tudattalanjában tett utazás kevésbé nyomasztó, mint a Helfer esetében, inkább kalandként fogható fel. Mivel a főszereplő vizuálisan is része annak a világnak, ami elemészti, az alá- és felmerülés határvonalai kevéssé különíthetőek el, a belső és külső világ eggyé válik.
Sola
A nagyvárosi létezés kietlenségét bemutató Sola ellenpárja lehetne Darabos Éva Pá kis panelom! című munkája. Egy fiatal nő megtudja, hogy a lakást, amelyben eddig élt, eladják, így neki költöznie kell, ez pedig egy egyszerre mulatságos és keserédes nosztalgiahullámot indít el benne. A lakótelep itt nem az egzisztenciális szorongás helyszíne, a jellegtelen panelépületek és egykedvű lakóik szórakoztató mikrotörténetek szereplői lesznek, a lakótelepi lét abszurditása ellenére is otthonos.
A Pá kis panelom! halmozza az egymásra épülő poénokat és ötletes képi megoldásokat, mint a kisszobaméretű tacskója hátán boltba induló, csíkos bevásárlótáskás néni; az egész nap egymást közt mormogó telepi bácsik; a rosszban sántikáló, pletykáló telepi nénik; a hernyóként közlekedő, aktatáskás irodista vagy az erőművész katicabogár, aki elkapja egy kisfiú szemüvegét. A szórakoztató karaktereket és a vizuális ötletességet végig nagy nevetések kísérték a vetítésen.
Pá kis panelom!
A MOME Anim végzőseinek diplomamunkáit most, egyszeri alkalommal lehetett így, egyben megtekinteni. Érdemes lesz viszont figyelni a fesztiválokat és animációfilmes illetve rövidfilmes vetítéseket, mert egyes alkotásokat külön-külön jó eséllyel elcsíphetjük a későbbiekben.
