A zsűri a konkrét filmeket egyenként értékelve, a megjelent alkotókkal beszélgetve, vitatkozva jutott a megállapításra: idén is érvényesült az utóbbi évek azon tendenciája, miszerint a nagyjátékfilmek kevesebb meglepetést hozó választékához képest a kísérleti és kisjátékfilmes mezőnyben javarészt egyéni hangvételű, meglepő filmekkel találkozhatott a néző.

Az egyes filmek értékelésének megkezdése előtt Ferenczi Gábor az előzsűrizés nehézségeiről beszélt. Kifejtette, hogy az egyes alkotások beválogatása esetleges, lehetetlen az előzsűrizés során az összes filmet egymással összehasonlítani, így fordulhatott elő, hogy kimaradtak olyan filmek, amelyek alkotói joggal számíthattak a szereplésre. Az előzsűrizésben szintén részt vevő Vincze Teréz hozzáfűzte: a 26 kisjátékfilm és a 10 kísérleti film beválogatása során a zsűritagoknak eltérő ízlésvilágukkal  is szembesülniük kellett, gyakran előfordult, hogy amit az egyikük kitűnő alkotásnak tartott, azt a másik két zsűritag pont ellentétesen ítélte meg.

A zsűri egyetértett abban, hogy a kísérleti és kisjátékfilmes műfaj léte  részben finanszírozási kérdés, az e kategóriába tartozó filmek létrejöttét a pénzhiány is indukálja: a nagyjátékfilmek megvalósításához szükséges állami támogatásra váró rendezők a várakozási időben sem kívánnak leállni. Pálos György megjegyezte, hogy az utóbbi időben könnyen hozzáférhetővé vált a műfaj kívánalmaihoz elégséges technika, ami szponzorok nélkül, kellő kreativitással is lehetővé teszi figyelemre méltó alkotások születését. Pálos szerint ez a fajta filmezés olyan alkotásokat teremt, amelyek kihívást jelentenek azoknak, akik állami támogatásból készítik filmjeiket.

A konkrét művek értéklése mintegy évzáró jelleggel zajlott, névsor szerint szólítva az alkotókat. A zsűri méltatta az adott filmet, kiemelve erősségeit vagy esetleg gyengébbre sikerült pontjait. A rövidfilmes szekció általános értékelése így elmaradt, ám elmondható: a legtöbb bírálat a dramaturgiát illette, a legtöbb dicséretet a képi világ kialakításában részt vevők - operatőrök, designerek - “söpörték be”. A kezdetben az egyetemi szemináriumok hangulatát idéző, névsorolvasásos értékelőn így aztán csak azokat a filmeket említették, amelyeknek az alkotói megjelentek vagy képviseltették magukat. A hangulatot Bakács Tibor Settenkedő szereplése tette oldottá, családiassá, aki hol a zsűrivel, hol az egyes filmek alkotóival vitatkozott, vagy adott esetben maga értékelte a neki tetsző versenyfilmeket, osztva a zsűri véleményét, hogy a rövidfilmes szekció művei idén is  “friss levegőt” hoztak  a szemlére.