A digitális filmforgalmazás tulajdonképpen kísérlet az internetes letöltések intézményesítésére. Magyarországon a Budapest Film az első forgalmazócég, aki a filmklikk.hu (http://www.filmklik.hu/ ) elindításával igyekszik kihasználni az Internet adta lehetőségeket. A portálon jelenleg mintegy 200 film kölcsönzésére, illetve megvásárlására van lehetőség. A kínálatot folyamatosan bővítik, a közeljövő céljai közé tartozik a Filmarchívum, illetve a Filmművészeti Egyetem anyagainak feltöltése is.
A beszélgetés egyik kulcskérdése az volt, vajon milyen következményekkel fog járni a digitalizáció: megöli-e a mozit és a celluloidot, vagy elhozza a vizuális aranykort?
A kerekasztal-beszélgetés moderátora, Lévai Balázs felvetette, külföldön több neves rendező is megtiltotta a filmjeinek online forgalmazását. Mundruczó Kornél filmrendező szerint a magyar filmesek nincsenek abban a helyzetben, hogy megengedhessék maguknak ezt a luxust. Török Ferencet pedig kifejezetten felvillanyozta, amikor az egyik site-on kóborolva megtalálta a Szezont dán nyelven.
A dokumentumfilmesek szempontjából még kiélezettebb a helyzet, hiszen számukra a moziforgalmazás anyagi okokból általában szóba sem jöhet, így igencsak behatárolt az a terep, ahol megmutathatják magukat. Papp Bojána dokufilmes szerint a dokumentumfilm elsődleges célja, hogy minél több emberhez eljusson, a digitalizáció óriási lehetőséget nyújt ennek eléréséhez.
A felhasználók oldaláról nézve pedig a demokratizálódás lehetőségét nyújtja az Internet, hiszen számos olyan kistelepülés van ma Magyarországon, ahol egyetlen mozi sem működik, a szerzői filmek pedig szinte egyáltalán nem, vagy csak nagyon ritkán jutnak el Budapesten kívülre.
Az online forgalmazás legnagyobb hozadéka tehát, hogy pótolhatja a mozit ott, ahol nincs. De vajon fel is válthatja azt?
A legriasztóbb jövőképet Durst György producer fogalmazta meg. A jövő moziját a Sixtusi kápolna mennyezetfreskójához hasonlította: szerinte a mozi olyan exkluzív szórakozási formává válik, amit csak a kiváltságosok élvezhetnek majd.
Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a megváltozott filmfogyasztási szokásokhoz (mindenféle kisebb-nagyobb kütyün lehet már filmet nézni) magának a filmnek is igazodnia kell. „Nem biztos, hogy továbbra is 90 perces színes-szagos filmekben kell gondolkodni: film-haikukat kell csinálni a Zalán futása helyett.”
A digitális forradalom a gyártás területén is változásokat hozott: ma már szinte luxusnak számít celluloidra forgatni. Mundruczó azonban megjegyezte, tévhit, hogy a hagyományos technika nagyságrendekkel drágább a digitálisnál. „Egy amerikai producerrel beszélgettem erről, aki elmondta, hogy nagyon jól átgondolták, hogy a digitális technika se legyen olcsó.” Új filmje kapcsán kiszámolták, hogy a digitális technika csupán kb. 5-8 százalékkal csökkentette volna a költségeket.
Az azonban többé-kevésbé biztosan megjósolható, hogy a forgalmazó szerepe csökkenni fog. A Budapest Film képviselője azonban nem tudja elképzelni, hogy a forgalmazók teljesen kiiktatódjanak a rendszerből, hiszen a nyelvi korlát nem szűnik meg a digitális forradalommal: a filmeket ugyanúgy szinkronizálni és feliratozni kell. A forgalmazóknak elsősorban nem a filmek vásárlása lesz a feladatuk, hanem az, hogy felhívják a nézők figyelmét az egyes filmekre.
Annak ellenére, hogy sokan a mozi és a celluloid halálát látják a digitalizáció terjedésében, egyet nem szabad elfelejtenünk: a televízió megjelenése kapcsán egyszer már eltemették a mozit, ám több mint 60 év elteltével mégiscsak egy moziban ülve beszélgettünk a digitális forradalomról.
