Egy ideális világban a dokumentumfilmek legalább annyi nézőt vonzanának be a mozikba, mint bármelyik másik közönségfilm. Bár két magyar fesztivál – az ősszel online megrendezett Verzió és a jelenleg zajló BIDF – sokat segít a műfaj népszerűsítésében, de akkor is sokkal több emberhez kellene eljutnia olyan történeteknek, mint például a Mesék a zárkából. Szomszédos országokban már történt előrelépés, szintén a BIDF programjában látható a Csapda a neten, ami valószínűleg megrázó témája miatt – az online pedofilhálózatokkal szembesít – lett óriási közönségsiker Csehországban.

A dokumentumfilm érzékenyít, oktat és a valóságunknak egy olyan szeletét mutatja be, amivel máshogy talán soha nem szembesülnénk. A szemünk előtt kibontakozó kreatív fiatal generáció a filmezést jóval többnek gondolja ismeretterjesztésnél és szórakoztatásnál – a filmet és a forgatás folyamatát terápiaként használják fel mások és saját traumáik feldolgozására. Tuza-Ritter Bernadett Egy nő fogságban című filmjével megmentette egy rabszolgasorban tartott asszony életét, Révész Bálint a Nagyi projektben saját és két külföldi barátjának nagymamáját ültette le egymás mellé, Haragonics Sári pedig a Szembenézés című diplomafilmjében családi körben dolgozta fel az édesanyja halálát.

A Mesék a zárkából Visky Ábel első egész estés filmje, helyszíne egy magyar börtön, főszereplője három elítélt, Gábor, Tibor és Zoltán, és további fontos szerepet kapnak az őket odakint váró családtagok. A rendező a börtönlét témájával olyan páratlan dokumentumfilmek sorát gazdagítja, mint a Bebukottak, amelyben Mész András öt fiatalkorú bűnözőt ültet a kamera elé, majd 30 évvel később, a Káin gyermekeiben újra felveszi velük a fonalat, vagy az Ítéletlenül, amiben Almási Tamás az 50-es években ártatlanul bezárt nőkről mesél. Visky optimistább az elődeinél, a sötét tónus és tragédiák helyett a reményre, a fantáziára, az újrakapcsolódásra helyezi a hangsúlyt, a dokumentumfilm és mesés fikció keverékével esélyt ad a raboknak a lelki és fizikai kiszabadulásra. 

A négy férfi különböző okokból került börtönbe, a nevük mellett az ítélet okát is rögtön megismerjük: súlyos testi sértés, rablás, 5-től 12 évig terjedő szabadságvesztések. Egyikőjüket három gyermeke és felesége várja odakint, másikat a szerelme gyerekei, a harmadikat már csak a kisfia, a felesége időközben új életet kezdett egy másik férfi oldalán, továbblépett. A Mesék a zárkából két évig készült, ezalatt a családi viszonyok is megváltoztak, ezeket Ábel és csapata is végigköveti. A rendező néha magát is belehelyezi a beszélgetésekbe, érezhetően sikerült olyan belsőséges viszonyt kialakítania a szereplőkkel, hogy őszintén meg tudtak nyílni a kamera előtt. 

Testközelből ismerjük meg mit tesz a bebörtönzés az elítéltek és a kint lévő szeretteik életével. A varázslatos mesék szövetén átszivárog a keserű valóság: hiába a szeretet, az idő és a távolság elvékonyítja a köteléket, a legkisebb gyerek alig ismeri az apját, és amíg a rövid találkozásokon megélt heves érzelmek tartják a lelket ezeket a férfiakban, a család tagjai idővel továbblépnek, megváltoznak. 

A mesékhez a saját életükből merítenek, a gyermekeik köré mesebeli figurákat találnak ki, így születik meg a bátor királylány, a kismalac és a varázslatos aranyhal története, saját magukból pedig mellékszereplőt csinálnak, aki hozzásegíti a főhősöket a boldog befejezéshez. Egy élőszereplős, egy stop-motion és egy cut-out rajzanimációs film készítését egymással összefűzve kísérjük végig: az ötlet születését, az előkészítést és a forgatást is, amiben a család tagjai is aktívan részt vesznek – az aranyhalas mesében Tibor édesapja is fontos szerepet játszik, neki 12 év van hátra a börtönbüntetéséből, amit a fiával egy intézményben tölt le. Mindannyian egyenrangú szereplői lesznek a dokumentumfilmnek és a meséknek is, a valóság és fikció organikus összhangban van egymással.

Az elkészült mesék szellemesek, látványosak és tanulságosak, a legnagyobb katarzist mégis az okozza, hogy látjuk milyen hatással van azokra, akik készítették. A nagy premierek és a forgatós jelenetek közben olyan melegség és remény öntött el, mint amilyet már rég nem éreztem. Csodálatos azt figyelni, ahogy a fiatal és lelkes filmesek arra használják az SZFE-n, MOME-n és más filmes iskolákban megszerzett szakmai tudásukat, hogy családokat egyesítsenek, bevonják őket a kreatív alkotás folyamatába, és ezzel ajtót nyitnak nekik egy teljesen új világba, ami egy rövid időre az övék is lesz. A Mesék a zárkából hagyományos moziforgalmazásáról nincs még hivatalos információ, már csak ezért is érdemes most, a BIDF műsorán elcsípni egy kis boldogságért. 

A Mesék a zárkából március 3-tól látható és a BIDF végéig, március 10-ig elérhető a fesztivál hivatalos oldalán.