“A maga hibája, ha a lánya online ilyen fazonokkal beszélget. Ha megnevelnék, sosem tenne ilyet. Ez a szülők hibája’’ - hangzik el egy középkorú férfi szájából, miután a stáb tagjai szembesítik azzal, hogy több napon keresztül küldözgetett pornográf tartalmakat olyan lányoknak, akiket 12 évesnek hitt. A felvételekkel lebuktatott (egyébként gyerektáborok szervezésével foglalkozó) férfi dühödt védekezése akaratlanul is a dokumentumfilm fontos állításait támasztja alá: a hozzá hasonló, kiskorúakra utazó ragadozók egyáltalán nem érzik át a képernyőn keresztül elkövetett bűntetteik súlyát, azzal viszont pontosan tisztában vannak, hogy mennyire nincs szem előtt a gyermekbántalmazás online formája, és ezt ki is használják.
A tágas stúdióban felállított díszlet egy bizarr valóságshow benyomását kelti, amire a lefilmezett szereplőválogatás is ráerősít: az alkotók egy különleges projekthez olyan nagykorú színésznőknek tartanak castingot, akik megjelenésükben jóval fiatalabbnak tűnnek. A három kiválasztott, Tereza, Sabrina és Anezka azt a feladatot kapják, hogy önmagukat 12 éves lányoknak kiadva regisztráljanak közösségi oldalakra, majd amíg csak lehet, tartsák szóval azokat, akik szexuális célzattal veszik fel velük a kapcsolatot. Már a casting során kiderül, hogy a lányok számára egyáltalán nem ismeretlen élményről van szó, gyerekkorukban (a felügyelet nélkül netező cseh gyerekek 41 százalékához hasonlóan) mind átéltek már hasonlót.
Csapda a neten / fotó: Hypermarket Film
A webkamerán keresztül tökéletes az illúzió, a kislányoknak álcázott színésznőket a karakterek személyiségét tükröző, aprólékosan berendezett és saját gyerekkori emlékekkel tarkított “hálószobákba” ültetik. Az eredmény láthatólag a rendezőket is megdöbbenti: már az első órában tömegestül kezdenek ömleni kéretlen üzenetek idegen férfiaktól. Az összesített számok még elkeserítőbbek, a tíznapos, mainstream közösségi oldalakon zajló kísérlet során majdnem 2500-an próbálják megkörnyékezni a résztvevőket.
A lányok a beszélgetések legelején leszögezik, hogy csak 12 évesek, és borzongató látni, hogy a jobbára 30 év és a nyugdíjaskor közötti kéjenceket ez mennyire nem tántorítja el. A férfiak között van olyan, aki kijelenti, hogy nem akar gondolni a korkülönbségre, más simán bevallja, hogy már élt együtt hasonlóan fiatal lánnyal, és abból sem származott semmi gondja. Egyre nyomasztóbb, ahogy újra és újra megismétlődik a forgatókönyv: a férfiak a saját nemi szervüket mutogatják, miközben a lányokat a testük felfedésére és szexuális együttlétre próbálják rábírni.
A webkamera túloldalán, majd némely esetben egy rövid nyilvános találkozón megjelenő férfiak arcát szokatlan módon úgy takarták ki, hogy közben csak a szemük és szájuk látszik. Éhes szörnyetegeknek tűnnek, de bőven rászolgálnak erre az ábrázolásra: többen olyan gyomorforgató pornófelvételeket mellékelnek az üzenetváltásokhoz, amiknek birtoklása már önmagában is súlyos bűncselekménynek minősül a világ fejlett országaiban.
Csapda a neten / fotó: Hypermarket Film
A ragadozók módszereiben tudatos és rendkívül alattomos stratégia körvonalazódik: ha az érzelmi manipulációval sikerül meztelen (de valójában photoshoppal készített) fényképeket kicsalni a lányoktól, zsarolással próbálnak még többet elérni. Mert ugyan melyik 12 éves szeretné, hogy a szülei és ismerősei rátaláljanak a Facebookon az ilyen fotóira? Az egyik férfi még az öngyilkosságot is alternatívaként javasolja a ledöbbent “áldozatának”.
Kezdetben úgy tűnik, hogy a három lány uralja a helyzetet, talán még játéknak is fogja fel, hogy a beteges partnereknek fogalmuk sincs róla, hogy éppen ország-világ előtt fedik fel magukat. Viszont senkitől sem várható el, hogy tíz napon át megőrizze a lelki békéjét, ha folyamatosan ömlik rá az effajta szenny. Az alkotók szerencsére nem hagyták magukra a szereplőket és a nézőt sem: a beszélgetéseket pszichológus, ügyvéd és egy gyermekjogi intézet vezetője is élőben monitorozza, és folyamatosan tanácsokkal látják el a lányokat. Szakszerű módon elemzik ki a látottakat és az elkövetők eltorzult szexuális vágyaktól hajtott viselkedését.
Vít Klusák és Barbora Chalupová kísérletükkel nem csak bemutatni próbálnak egy komoly problémát, hanem változtatni is rajta. Felmerülhet ugyan kérdés, hogy egy dokumentumfilm készítőinek mennyire van joga közvetlenül beavatkozni az ábrázolt események kimenetelébe, de ebben az esetben nem is járhattak el volna másképp, mint hogy a bűncselekménynek minősülő tevékenységről készült felvételeket átadják a rendőrségnek.
Megnyugvást nem okoz, de mégiscsak pozitív fejlemény, hogy a film nyomán több letartóztatás is történt, és legalább ennyire fontos, hogy hazájában széles közönséghez sikerült eljutnia: 2020-ban a legnézettebb alkotás lett a cseh mozikban, maga mögé utasítva a hollywoodi és a helyi sikerfilmeket, ami dokumentumfilmtől a pandémia időszakában sem lebecsülendő teljesítmény.
A Csapda a neten kendőzetlen részletei miatt megterhelő élmény, főleg annak a tudatában, hogy a netes zaklatókat nem kötik az országhatárok. Kicsit sem hibáztatom azokat a szülőket, akik a film után zsigerből ki akarják majd tépni a routert otthon a falból - viszont érdemes inkább az alkotókra hallgatni, és a gyermekkel való beszélgetés alapjának tekintenteni a biztonságos internetezés kapcsán. Csehországban ezt széleskörű társadalmi diskurzussal, multimédiás kampánnyal és egy iskolásoknak szóló, rövidített verzióval is segítik, reméljük, hogy rövidesen itthon is követik majd ezt a példát.
A Csapda a neten március 2-án, 19:45-kor mutatkozik be a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál programjában, és a fesztivál végéig, március 10-ig látható lesz online.
