Ezeket nézzétek a Titanicon

Az év egyik legizgalmasabb hazai filmes seregszemléje a Titanic, amely bő egy héten át konstans elfoglaltságot nyújt minden filmrajongónak. Sokféle szempontból lehetne elemezni a levetítendő filmeket (számszerűsítve: öt helyszínen 34 nemzet 52 alkotása, nyolc szekcióba osztva), de összességében elmondható, hogy az idei válogatásban, különösen a versenyprogramban nagyon erős a női jelenlét. Horváth György fesztiváligazgató megkeresésünkre megerősítette, hogy ez a tematizálás elsősorban az idei versenyprogramot fogja át: „Amellett, hogy első-, másodfilmes alkotók műveit válogattuk be, közös jegy a kivételes női sorsok ábrázolása, és reflektálás a megváltozott hőstípusra a kortárs filmben”. A 2015-ös Titanic abban is különbözik a korábbi fesztiváloktól, hogy az idei kínálatát új programigazgató válogatta. Horváth György elmesélte, hogy Allan Sorensen volt már a tavalyi program koordinátora is, és utána állapodtak meg abban, hogy felkéri erre a posztra. „Nagyon magaméhoz közelállónak érzem az ízlését és a filmes ismeretanyagát. Könnyen szót értettünk a program végleges kialakításakor, és együtt izgultunk, hogy a vágyott filmlistánkról, vagy éppen a Berlinale után még hány filmmel tud kiegészülni a program” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a nézők mindebből annyit vehetnek észre, hogy „az idei program egésze sokszínű, átgondolt és alapos válogatás eredményeként egy nagyon magas színvonalú összeállítás lett”.

 '71 - előzetes

A 2015-ös Titanic alaphangját egyébként már rögtön a nyitófilm megadja: '71 című történelmi drámájában ugyanis Yann Demange nem kíméli sem hősét, sem a nézőit, és 100 perc intenzív politikai-pszichológiai-érzelmi hadviselést ígér a forrongó Belfastban, melyben egy zöldfülű katonának az ellenséges hadvonalak mögött kell túlélnie és helytállnia – már ha tudná, hogy ki a barát, és ki az úgynevezett ellenség. A Megmaradt Alice-nek című alkotásban egy teljesen másfajta háborút kell megvívnia Alice Howland nyelvészprofesszornak (Julianne Moore): először csak szavakat felejt el, állapota azonban később egyre rosszabbodik. Végül Alzheimer-kórral diagnosztizálják, a betegség pedig nem csak az ő, hanem a körülötte élők életét is fenekestől felforgatja. Alice ugyanis nem csak valami ellen küzd, hanem azért is, hogy azt az időt, ami még megadatik neki, a maga teljességében és szépségében élhesse meg. (Julianne Moore alakítását utóbb a BAFTA-, a Golden Globe- és az Oscar-díjról döntők is nagyra értékelték.) A girl power-vonal mentén halad a Camp X-Ray című film is, melyben a Megmaradt Alice-nekben mellékszereplő Kristen Stewart egy fiatal katonanőt alakít, aki a guantánamói börtönben teljesít szolgálatot, közben pedig fura barátságot köt az egyik rabbal.

 Duke of Burgundy - előzetes

Dominancia és alávetettség, parancs és behódolás – Peter Strickland filmjében csak látszólag egyértelmű, hogy a vidéki kastélyban éldegélő úrnő és cseléd közül ki mozgatja a szálakat. A Duke of Burgundy a hetvenes évek erotikus filmjeit idézi, arról nem is beszélve, hogy részben itthon, és részben magyar stábbal forgott (producer: Kemény Ildikó, vágó: Fekete Mátyás, látványtervező: Pater Sparrow, jelmeztervező: Flesch Andrea). A szexualitás és a hazugság természetrajzát (annak legalábbis egy változatát) skicceli fel az Ex Machina is: hőse, egy Caleb nevű programozó hegyvidéki vakációt nyer egy céges versenyen, ám hirtelen egy fura kísérletbe csöppen, melynek másik aktív résztvevője egy gyönyörű robotlány lesz.

 Underdog - előzetes

A kőgazdagnak hitt és ikea-kompatibilis boldogságot árasztó Svédország képét kapargatja meg Ronnie Sandahl az Underdogban, melyben egy fiatal svéd lány az otthoni munkanélküliség helyett a norvég alkalmi munkákat választja. Egy család alkalmazásába állva azonban nem csak a házi munkák elvégzése szakad a nyakába, hanem ráadásként egy fura szerelmi háromszögnek is a részese lesz. Egy másik életre vágyik Hitoshi Matsumoto R100 című alkotásának hőse is: ő egy olyan szado-mazo klub tagja lesz, ahol a tagság egy évig tart, és ahonnan kilépni nem lehet. A titkos örömök és művelőik hamarosan rémálommá változtatják a férfi életét, aki végül úgy határoz, hogy megszegi a szabályokat. A dél-koreai Helyedbe lép látszólag egyszerű történetet dolgoz fel: van egy asszony, aki gyerekre vágyik, és van egy lány, aki örökbe akarja adni a megszületendő gyerekét. Kettejük találkozásának akkor nyugodt végkifejlete is lehetne, a gyerek apjának felbukkanása azonban nem várt bonyodalmat okoz.

Citizenfour - előzetes

Az elkövetők után (Az ölés aktusa) ezúttal az áldozatok szemszögéből idézi fel Joshua Oppenheimer az 1965–66-os indonéz tömegmészárlás napjait. A csend képe című dokumentumfilmjében az egyik áldozat fivére felszakítja a múlt sebeit, és szembenéz a gyilkosokkal. A Citizenfourban – melynek utóbb a legjobb dokumentumfilm Oscar-díját ítélték meg – a minden idők egyik legnagyobb adatgyűjtési botrányát kirobbantó Edward Snowden nyomába eredt Laura Pointras: az amerikai Nemzetbiztonsági Hivatal egykori adatelemzője a kamera előtt teregeti ki a szennyest, és tesz fel kényelmetlen kérdéseket biztonságról és privátszféráról.

Kedvencek

Horváth Györgyöt kifaggattuk a saját kedvenceiről is, és arra kértük, nevezze meg azt az egy-két-három filmet, amelyet ő mindenképp ajánlana a kínálatból:

Taxi - előzetes

„Amikor Berlinalén láttam a Taxit, és a film valahányadik percében kiderül, hogy Jafar Panahi vezeti ezt az autót, megrendültem. Jó volt újra látni, igaz, csak így a vásznon, és érezni mennyire fontos számára filmet készíteni, még ha ezzel nagy személyes kockázatot is vállalt.

Az Ex Machina remek sci-fi, igazi Titanicra való darab, mert nem hagyományos ritmusú, és ki tudja, hogy ez mennyire csak jövő-kép.

A nyitófilmet, a '71-et már tavaly szerettük volna bemutatni, és nagy öröm, hogy végül bekerülhetett. Az elmúlt év egyik legjobb filmjének tartom, a film fő ereje a bátorsága, ahogy egy brit rendező a közelmúltra reflektál okosan egy nagyon jó moziban.”