2014. 09. 03. Rostás Eni
Fabricius kemény világa
Torontóban mutatják be a Sintért
Kisfilmes szekcióval bővült idén a torontói filmfesztivál, a TIFF, a programba pedig Fabricius Gábor harmadik rövidfilmje, a Sintér is meghívást kapott. A filmben egy eladósodott sportoló kénytelen beállni a kilakoltatásokon asszisztáló nehézfiúk közé, hogy visszafizesse a pénzt, amivel Rába Rolandnak tartozik. Fabriciust a Sintér torontói bemutatója előtt faggattuk emailben.
Filmhu: A Sintérről leginkább a dán Pusher-sorozat, vagy valamelyik brit bűnözőfilm jut eszembe. Te miből inspirálódtál?
Fabricius Gábor: Dél-koreai akciófilmekből, ha mindenképpen mondanom kell valamit. Általában az ázsiai filmek erőszakábrázolásai messze a legemberibbek. Nem köti őket a prüdéria, és létezik az élő hőskultusz, amit a nyugati politikai korrektség, a pszichológusok és médiateoretikusok kiheréltek. Nyugaton tagadjuk az erőszak létezését, ezért sem tudunk mit kezdeni vele.
Filmhu: A Tibit alakító amatőr színész, Szőke Tibor minden szavával, minden mozdulatával uralja a filmet. Hogyan találtál rá?
F.G.: Tibi nem szereplő, a film konkrétan róla szól - félúton van a dokumentumfilm és a fikció között. Amikor egy K1-es versenyen megtaláltuk, átírtam rá a könyvet, ami amúgy is a tizenhatodik drafton volt túl. Hagytam, hogy helyenként átalakítsa a történetemet, és rábíztam magamat - elvégre ő az, aki a képernyőn van.
Filmhu: A filmben a radikális Koppány Csoport tagjai is felbukkantak. Ők hogyan kerültek a képbe?
F.G.: Autentikus társaság, akik valóban ott vannak minden kilakoltatásnál. A tanulmány- és kutatómunka során rájuk találtam és azt gondoltam, hogy szerepben hagyva őket, itt is megcsinálhatnák azt, ami nekik „hétköznapi rutin”. Nagyon odaadóan támogatták a filmet a tapasztalatukkal, ötleteikkel.
Filmhu: Három kisfilmedből kettő, a Bianka és a Sintér is morális, társadalmi kérdéseket feszeget. Hogyan találsz rá ezekre a témákra?
F.G.: Olyanok ezek a témák, mint egy harapófogó, ami szorítja az embereket. Ha étterembe megyek, ott is szeretem, ha csíp és megizzadok a csilitől, de a mézes-csípős thai szószok is jók!
Filmhu: Mennyire lehet jól megfogni ezeket a témákat egy rövidfilmben? Nem félsz attól, hogy a terjedelmi korlátok miatt kibontatlan marad a sztori?
F.G.: Minden történetet örökké lehetne folytatni, az élet is elég hosszú és minden kezdet és vég döntés kérdése. Valahol el kell kezdeni egy filmet és valahol be kell fejezni. Egy házibuliban a konyhai beszélgetéseknek is ez a két pontja a legnehezebb: belépni és azt mondani, „sziasztok, az van hogy...” és a végén azt mondani, hogy, „na jólvan, megyek”.
Sintér -trailer
Filmhu: Mesélnél kicsit a Sintér forgatásáról?
F.G.: Garas Danival raktuk fel a látványt, és a lehető leginkább nyers világot kerestük, azzal együtt, hogy a kamera mozgása és képkivágások ne veszítsék el a fikciós film esztétikáját. Nagyon sokat dolgozok csapatokban, szeretem hagyni, hogy az emberek a felelősségi körükön belül döntéseket hozhassanak. Nem pofázok bele a részletekbe a kezdeti brief után. Az elején világos keretrendszert raktam le, abban utána mindenki szabadon mozoghatott. Így képes érzelmileg erős alkotómunkát végezni, és így az alkotófolyamat során nem kiszolgál, hanem energiákat mozgat meg, ami a végén érződik a filmen. Makk Lili ugyanilyen módon nyúlt hozzá a nyersanyaghoz, Petrik Andrea és Rába Roland a saját karaktereihez. Azért szeretek nagyon tehetséges emberekkel dolgozni, mert kötelékben repülünk, aminél kevesebb elementáris dolog van.
Filmhu: A Sintér az első magyar rövidfilm, amit bemutatnak a torontói fesztiválon. Mit gondolsz, Kanadában érteni fogják, hogy mit akartál mondani, üzenni?
F.G.: A bemutató nem feltétlenül Kanadának szól. Ez a fesztivál benne van a világ első öt fesztiváljában, kereskedelmileg talán a legfontosabb, tehát teljesen nemzetközi esemény. A válogató például, ha jól sejtem épp indiai volt. A Sintér egy emberi történet, és azt a Góbi sivatagban élőktől a Sao Paulo nagyvárosában élőkig mindenki érti, pusztán azért, mert ember. Nyálas, de azt kell mondanom, hogy ezért megható ezen a bolygón élni.
Filmhu: Két nagyon fontos mondat hangzott el a filmben. Az egyik a „Kemény munka, kemény autó, kemény fasz”, ami különösen azért erős, mert bár egy gengszter szájából hangzik el, súlyos társadalomkritikaként hat. A másik pedig, a „Ha nem én, akkor megteszi más”, amivel Tibi indokolja a döntését. Mennyire fontos nálad egy jól megkomponált forgatókönyv, és mekkora szerepe van az improvizációnak?
F.G.: Nagyon érdekes, hogy erre ráéreztél. Az előbbi mondat a próbafolyamat során Rába Roland kreditje. Roland megérezte a sztorit és a karaktert, és odatette a szlogenszerű összefoglalást. A második egy írott dialóg, ami azért volt fontos a draftok írása közben, mert annál a fordulópontnál oda akartam tenni a személyes, etikai drámát valahogy verbálisan is, nehogy elcsússzon mellette a közönség. A történet struktúrájának számos olyan pontja van, ahol vagy a háttértörténet, vagy a karakterek döntési pozíciói húzzák előre a cselekményt és ezt draftról draftra áramvonalasítottam, elég könyörtelenül. Persze iszonyú sok improvizáció volt a forgatás közben és az aranyköpések bennemaradtak a filmben.
Filmhu: A reklámszakmában töltött évek hogyan formálták a rendezői éned? Mióta te is rendezel kisfilmeket, a reklámokhoz is másképp viszonyulsz?
F.G.: A reklámnak sok mindent köszönhetek, főleg a technikai tanulmányaimat. Esztétikai értelemben nagyon agresszív világ, nagyon célratörő és számító. Ez egy nyelv, de egy ember képes több nyelvet is elsajátítani, a fontos, hogy ne beszéljen össze-vissza. Élvezem hogy a saját nyelvemmel játszhatok és nem szól bele lényegében senki, nem kell referálnom róla a megrendelőnek, ezért még nagyobb boldogságot jelent ebben elmerülni, mint ha a kezdetektől természetes volna, hogy így szólalhatok meg. Olyasmi ez nekem, mint amikor a Personában a karakter végre megszegheti a némasági fogadalmat. Minden szónak zamata lett, mint amikor egy diéta után újra lehet enni, és felrobbanak az ízek.
Filmhu: Mi a legfontosabb, amit az első filmed óta tanultál a filmrendezésről?
F.G.: Hogy szerelmesnek kell lennem a főhősömbe. Az több, mint együtt menni vele, vagy érteni, szeretni őt. Kémiai kapcsolatba kell kerülnöm egy amúgy nem létező karakterrel. Igazi skizofrén őrület.
Filmhu: A Sintér történetében egy nagyobb volumenű alkotás is benne van. Mi lesz a következő lépés, mikor láthatunk nagyjátékfilmet tőled?
F.G.: Ezt nem csak Magyarországon mondták már, de nem tudom, hogy ezzel szeretnék-e tovább menni. Éppen szerelmes vagyok újra!
