Faur Anna: Lányok

Amikor a forgatás szünetében arról faggatom Faur Annát, hogy nem sok-e három kezdő egy első nagyjátékfilmben, egyértelműen nemmel felel. „Az előkészítés során volt egy pont, amikor elgondolkodtunk, hogy az operatőr talán lehetne egy rutinosabb öreg róka, de ragaszkodtam Gondár Andráshoz, mert eddig mindig vele dolgoztam, és a diplomafilmemet sem akartam mással csinálni.” – magyarázza Faur Anna. „Szerencsére nagyon segítőkész a stáb, az elején kértem őket, hogy legyenek türelemmel, hiszen azért mögöttünk nincsen húszéves filmes gyakorlat, ezért előfordulhatnak bénázások, ami majd idővel remélhetőleg elmúlik. Előfordultak nehézségek, amelyekkel nem számoltam, hiszen eddig kisfilmeket rendeztem, és nagy falat most nekem ez a nagyjátékfilm. Sándor Pál, producerem, már a forgatókönyvírásban is nagyon sokat segített, és remélem, hogy a vágás folyamatában is számíthatok a támogatására. Sok kreatív tanáccsal lát el, amiért nagyon hálás vagyok neki"

A társadalom női pereme

A Lányok történetét a hírhedt taxisgyilkosság ihlette: 1997. november 21-én két 14 éves lány vízzel telt palackkal leütött, majd halálra rugdosott egy taxisofőrt. A forgatókönyv azonban teljes egészében fikció, Faur Anna fejéből pattant ki a két lány és a taxisofőrök kapcsolatának sztorija, saját meghatározásában két, a társadalom peremén létező generáció találkozásáról szól.

Három kezdő egy első nagyjátékfilmben

„Tizennégyéves, viszonylag marginális rétegből származó fiatal lányok és a középkorú taxisok, akik szintén egyensúlyoznak a kispolgárság és a bűnözés határán - ez a két réteg találkozik egymással, tulajdonképpen erről szól a film. Az egész történetet mozgató főmotívum a szexualitás - erre hegyeztem ki a történetet: a fiatal lányok és a taxisok szexuális életére. A szex köti össze őket, a fiatal lányok gyakorlatilag prostituálódnak: pénzért szexuális szolgáltatásokat nyújtanak a taxisoknak, akik ezt elfogadják, és szinte kézről kézre adják őket. Ez a súlyos történetszál vezet a tragikus végkifejlethez” – foglalja össze röviden a Lányok történetét Faur Anna. 

Amikor felvetem, hogy ez a történetvázlat engem nagyban emlékeztet a Dardenne fivérek vagy Mundruczó Kornél munkáira, Faur Anna elismeri a hasonlóságot, de hozzáteszi, hogy a realizmus talajától néha-néha elszakadnak, és több humor is lesz filmjében, mint az általam említett művekben. „ Nem jársz rossz nyomon, de ennél a filmnél szerintem nagyon fontos, hogy én nő vagyok. Ez egy filmrendezőnő filmje, női főszereplőkkel, és egyelőre még Lányok munkacímen fut, de szeretném ezt majd a végén megváltoztatni. Női szemszögből mutatja be a marginális létezést, és szeretnék ebben a továbbiakban is következetes maradni, mert azt gondolom, hogy ez hiányzik Magyarországon.” Mundruczó Kornél egy kisebb, de annál fontosabb epizódszerepben fel is tűnik a filmben. „Kornéllal egyébként is barátok vagyunk, hasonlóan látjuk a világot. Majdnem az összes filmjében dolgoztam mellette, láttam a munkamódszereit, és sok mindenben inspirált engem. Talán túlzás, hogy a példaképem, de tény, hogy nagyon szeretem a filmjeit. Előfordulhat, hogy lesznek hasonlóságok, de nem szeretnék egy epigon lenni. Szeretnék saját hangomon megszólalni.”

Fizikai és anyagi korlátok

A diplomafilmek gyártására a Színház- és Filmművészeti Egyetem biztosít ugyan egy szerényebb összeget, amelyből ki lehet hozni egy karcsú kisjátékfilmet, de Faur Annának szerencséje volt: Sándor Pál, a Hunnia Filmstúdió producere látta néhány korábbi vizsgafilmjét, és meggyőzte a rendezőt arról, hogy nagyjátékfilmmel diplomázzon. Mint arról a filmhu is beszámolt korábban: az MMKA művészfilmes pályázatán két elsőfilmet részesítettek támogatásban: Peter Sparrow 1 és Faur Anna Lányok című munkáját.

Fontos, hogy én nő vagyok - Faur Anna

„Az MMKA-tól kapott nyolcvanmillió forint nagy segítség volt, és Sándor Pál producer szerzett hozzá még pénzt,  így a teljes költségvetésünk 95 millió forint. Szeretném, ha el tudnék készülni a filmszemlére, de ennek anyagi és fizikai korlátai is lehetnek, hiszen elég rövid idő van hátra februárig. Nagyon szeretnék a filmszemlén debütálni, mert szerintem nem tesz jót egy filmnek, ha fél évig dobozban van” – világította meg a gyártási hátteret a rendező. Közbevetem, hogy nem féltem őket, hiszen amikor nyilvános lett az MMKA támogatásról szóló döntés, másnap belevágtak a forgatásba. „A filmet már nagyon régóta készítjük elő, évek óta keresem a szereplőket, a forgatókönyvet már a nyári gyártási pályázatra is beadtuk az MMKÁ-hoz, ahol ugyan nem kaptuk meg a kért összeget, de adtak ötmillió forintot, hogy forgassunk egy demót. Ez szerencsére nagyon jól sikerült, ezért most ősszel megítélték a teljes film elkészítéséhez szükséges összeget is. Az előkészítés ekkor már teljesen készen volt, gyakorlatilag csak a startpisztolyra vártunk, és a döntés után négy nappal bele is vágtunk a forgatásba.  A nyolcvan milliót azonban úgy adták, hogy a felét idén, a felét pedig jövőre kapjuk meg, tehát attól is függ, hogy el tudunk-e készülni, hogy az alapítvány milyen gyorsan tudja a rendelkezésünkre bocsátani.”

Stúdió a Nagy Ignác utcában

Amikor Gyárfás Eszter gyártásvezető bediktálta a telefonba a forgatás helyszínének címét, ismerősnek tűnt az utca-házszám kombináció, és a Nagy Ignác utcába kanyarodva hirtelen biztos voltam, hogy jártam már korábban ebben az épületben - méghozzá Sándor Pál Noé bárkája című filmjének forgatásán.

2005 őszén a Hunnia Filmstúdió a Noé bárkájának forgatása közben szinte stúdióként tudta használni a lebontásra ítélt belvárosi házat, amelyet az utolsó jelenetek egyikében elárasztottak vízzel. Ez nem jelentett akkor problémát, hiszen úgy volt, hogy a forgatás végeztével azonnal elbontják a házat, sőt az erről készült képsorokat Sándor Pál be is szerette volna illeszteni filmjének a végére. „A házat azonban nem engedték elbontani a homlokzata miatt” – zárta rövidre értetlenkedésemet Gyárfás Eszter. „Így még egy filmben fel tudtuk használni stúdióként” – vezet körbe a kihalt házban. A ház összesen négy lakásbelsőnek ad otthont, igyekeztek négy különböző stílusban berendezni a lakrészeket, két héten át festettek, tapétáztak, lecserélték az ablakkereteket, hogy ismét lakhatóvá tegyék a szobákat.

Bigott, vallásos őrület

„Az egyik lány családja teljesen bigott, vallásos őrületben élnek, a másik lány anyja gyakorlatilag lányának a húsz évvel idősebb verziója. A díszlet és a kellék nagyon jól kifejezi ezt.” – magyarázza Faur Anna rendező az ebédszünetben. Ezt csak megerősíteni tudom: a földszinti lakásban hatalmas szentképek meredtek rám, az emeleti lakásban pedig színes textilek teremtettek fiatalos hangulatot.  „Igyekszünk minden szereplő közegét bemutatni. A lányok családi hátterét, a környezetüket, a hétköznapjaikat és a szórakozásaikat”. Egy kígyóbőr ajtón egy sötétre mázolt helyiségbe lépünk, ahol nemrégiben egy házibuli jelenetet forgattak, a földön még szórványosan sörösüvegek és néhány zacskó maradék pattogatott kukorica emlékeztetnek a fergeteges partira. A filmnek körülbelül az egynegyede forog a Nagy Ignác utcai lakásbelsőkben, nagyobb részben külsőkben dolgoztak, és egy kisebb rész a Pólus Centerben játszódik.

A francia kapcsolat

A Lányok címszerepeit legnagyobb meglepetésemre két húsz év körüli, friss színészdiplomás francia lány alakítja: hosszas casting után bukkantak csak rájuk. „Először amatőrökben gondolkodtam. Megnéztem legalább nyolcszáz gyereket, elmentem iskolákba, javítóintézetekbe, gyerekotthonokba. Aztán elkezdtem a főiskolán kutatni, de ez egy nehéz szerep: sok kényes jelenetet kell jól megoldani.” – emlékszik vissza a nehézségekre a rendezőnő. A szereplőkutatás nehézségeivel párhuzamosan Schilling Árpád rendezett egy darabot, amelyben a magyar és a francia színészosztály együtt játszott. „Az egyik francia lányt teljesen véletlenül láttam meg a folyosón és azonnal tudtam, hogy ő az én főszereplőm. Fulvia arca nagyon karakteres, egy kis arabos beütéssel, a teste nagyon vékony, ezért eléggé fiatalnak is tűnik, és színészileg is nagyon jól dolgozik.”. Ekkor már csak az a feladat volt hátra, hogy keressenek hozzá egy jó partnert. Végignéztek rengeteg magyar főiskolás lányt, készítettek próbafelvételeket, de a nyelvi nehézség annyira megnehezítette a dolgukat, hogy hamar eldőlt, a másik szerepet is egy francia lánynak kell eljátszani. Ekkor a külföldi ügynökségek anyagát kellett végignézni: egy francia ügynökség küldte Hélene képét, és a próbafelvételek során kiderült, hogy nagyon jól működnek együtt. „A filmben csak ők beszélnek franciául, ezért külön, zárt egységet képeznek, ami dramaturgiailag is indokolt.”

Külön, zárt egységet képeznek: Fulvia Collongues, Helene Francois

A két középkorú taxist Zsótér Sándor és Rába Roland alakítja. A Krétakör színház ifjú tehetsége ritka vendég a magyar film világában, bár állítása szerint, ha hívják, és sikerül egyeztetni a színházzal, akkor ő mindig szívesen jön. „Egy arrogáns, beképzelt, nagydumás visszataszító taxisofőrt játszom” – világítja meg szerepének lényegét. „Nyilván sarkítottam egy kicsit, hiszen nem ennyire egyértelműen görény ez a figura, de mindenkinek az életében jelen van és hatással van.” Rába Roland kimaradt az ágyjelenetekből, az ő történetszálában nem ez a lényeg. „Én nem szexelek senkivel, de az én figurámban is nagyon lényeges a testiség: nagyon közönséges a hozzáállása a szexualitáshoz. Az a típusú férfi vagyok, akinek nagyon rossz véleménye van a nőkről” - mondta a filmhunak miközben a jelenetére várakozott az udvaron.

A taxisoknak is megvan a családi háttere, feleségeik szerepében Fullajtár Andreát, valamint a szintén krétakörös Péterfy Borit láthatjuk, akinek nevét az Amorf Ördögök énekesnőjeként is megismerhettük. Kapcsolódó érdekesség, hogy a zenekar egyik frontembere, Tariska Szabolcs másodasszisztensként dolgozik a produkcióban.

Csibészek a szettben

A forgatásba belekukkantva a gyártásvezető felvázolja a történetet: Zsótér Sándor lakására vendégségbe érkeznek Rába Rolandék, és együtt játszanak a gyerekeik. Éppen egy olyan jelenetet rögzítettek, amelyben a kislányok összeverekednek a Barbie, illetve Ken babák felett. A jelenet felvétele zárt ajtók mögött zajlott, a rendező és a kameracsapat mellett csak a mikrofonos lehetett egy szobában a gyermekekkel, mindenki más a következő szobában ült a kontrollmonitor előtt.

Az első rúgás kapura ment

A jelenet felvétele igencsak elhúzódott, leginkább az „Add vissza!”, és a „Ken az enyém” mondatok variálódtak. A 37. Magyar Filmszemlén a legjobb hangmérnök díjával kitüntetett Zányi Tamást megerősíti, hogy a nagydialógokat lekéstük, már csak az akció van hátra: az egyik lány úgy meghúzza a másik haját, hogy az rögtön sírva fakad. A kisfiú eleinte nem jutott szerephez, ám idővel ő is beszállt és püfölni kezdte a lányokat. A jelenet végeztével derül ki, hogy mekkora csibész is a srác, a gyermekek a színészi fáradalmakat focizással tervezték levezetni a ház udvarán, ám az első rúgással sikerült kirúgniuk az egyik díszletlakás ablakát, és hiába próbálták bizonygatni, hogy már előtte is törött volt az üveg. A kialakult kavarodásban és kiabálásban gyorsan elhagyjuk a forgatás helyszínét.