Sári hat évvel anyukája halála után próbálja egyben tartani a családot. Úgy veszi át az aktív, szervezkedő és a 80-as évek VHS kamera-lázában égő anya szerepét, hogy elkezdi filmezni, ahogy három legközelebbi férfi rokonának életét terelgeti, akikről úgy érzi, szorongással, magánnyal vagy önpusztító mintákkal küzdenek. A forgatás során Sári rájön, hogy nem csak anyja filmkészítői ambícióit örökölte, hanem azt is, hogy szeretne mindent mások helyett megoldani.
Kép a Szia Sári! című filmből
A személyes hangvételű dokumentumfilmben jelen idejű és családi archív felvételek, hangüzenetek és álmok egymásutánisága fest érzékeny képet arról, hogyan működnek egyszerre a jelen és a múlt egymásra rakódó rétegei a családi viszonyainkban.
„A Szia Sári!-ban a filter nélküliség a rendező pozíciójából adódik, Haragonics a saját családját kutatja – a diplomamunkájához (Szembenézés) hasonlóan itt is intim jeleneteket láthatunk, a családtagok látszólag természetesen mozognak a kamera előtt. A Szembenézés bizonyos értelemben a Szia Sári! előtanulmányaként is értelmezhető, míg a kisfilm a család gyászfolyamatát mutatja meg, Haragonics egészestés dokumentumfilmjében már azt boncolgatja, milyen hatással volt a család dinamikájára édesanyja betegsége és halála." - dicsértük a filmet még ősszel, a fesztiválajánlónkban.
A Szia Sári! a 22. Verzió Filmfesztivál közönségdíját nyerte novemberben. A filmet március 25-én, szerdán 19:30-tól vetítik a Toldi moziban a Re:Verzió keretében, angol felirattal. Jegyek már kaphatók.
