Halál és az orvos (r.: Dudás László) / 1936
Pályájának legkülönösebb kiszállásában van része az idős és elismert dr. Morbidusznak, akit az éjszaka közepén házhoz rendelnek egy különös, sziklák között tornyosuló épületbe. A doktor és asszisztense egy furcsa teremben találkoznak a beteggel, akiről kiderül, ő maga a Halál – akinek ráadásul halálfélelme van. A doktor megvizsgálja az idegent, és arra jut, nincs mese, műteni kell. Ekkor viszont előkerül a nagy dilemma: ha megszegné az orvosi esküt, és nem segítene a Halálon, talán mindenki más örökké élhetne. Ahogy a 24.hu összefoglalójából kiderül, hogy Dudás László díszlettervező-rendező alkotása volt az első magyar film, amely az élőszereplős felvételeket animációval ötvözte. A baj csak, hogy senki sem láthatja. Az Amatőr Mozgófényképezők Egyesületének filmje, az 1936-os bemutatója óta nem került elő. Nagy kár, mert a néhány fenmaradt képkocka alapján egy német expresszionizmust idéző alkotásról van szó, amelynek nem sok párja akad a magyar filmtörténetben. Csak reménykedhetünk benne, hogy egyszer talán előkerül belőle egy kópia a világ valamelyik filmarchívumának mélyéről.
Semmelweis (r.: Tóth Endre) / 1939
Nemcsak az orvostudomány, hanem az egész emberiség örök hálával tartozik Semmelweis Ignácnak, a magyar orvosnak, aki elsőként jött rá arra, hogy a gyermekágyi lázat a fertőtlenítés hiánya okozza. Felfedezését kétkedve fogadták a kortársai, hosszú évek munkájába került, hogy elfogadtassa a tudományos világgal. Amellett, hogy nevét manapság orvos-egészségügyi egyetem őrzi, “az anyák megmentőjének” életét többször is feldolgozták filmen. Ezek közül a legkorábbi Tóth Endre (később André de Toth) alkotása, amely egyben az életrajzi filmes műfaj meghonosítója is hazánkban. Sajátos műfaji egyvelegként a komédia, a melodráma, de még gótikus horrorok elemeit is használja, a korban kötelező dalbetétek sem maradhattak ki belőle, így mutatja be, hogyan lett Semmelweis (Uray Tivadar) számkivetett felfedezése miatt – szomorú párhuzam, hogy Tóth utolsó Magyarországon forgatott filmjéről van szó, ugyanis a zsidótörvények miatt a filmrendező nem dolgozhatott többé itthon a szakmájában.
Semmelweis
A 9-es kórterem (r.: Makk Károly) / 1955
Elsőre meglepő lehet, hogy még az 50-es évek sematizmusában is készülhetett olyan film, amely az egészségügy problémáira próbált rávilágítani. Egy gyomorbántalmaktól szenvedő munkás, Tóth Gáspár (Molnár Tibor) kórházba kerül, de szerencsétlenségére az ügyeletes orvos, Málnási (Gábor Miklós) nem hajlandó bemenni a kórházba, inkább az asszisztensnőjével (Krencsey Mariann) töli az éjszakát. Tóth állapota rosszabbodik, de hiába tesz panaszt, a kórház dolgozói csalónak könyvelik el. Az orvosnak közben kezd kényelmetlenné válni az állapotos szeretője, kettejük dolgáról a párttitkár is tudomást szerez. A viszony tragédiába fordul, a hanyag orvos ügyei is felszínre kerülnek. Makk Károly filmje a Nagy Imre vezette demokratikus fordulat idején készült. Építő jellegű társadalmi parabola, amiben azonban továbbra is jutott hely a propagandának, még ha a Rákosi-rendszerhez képest egy élhetőbb szocializmus eszméit is hirdette.
Oldás és kötés (r.: Jancsó Miklós) / 1963
A szocializmusban az osztályharc az orvostársadalomban is jellemző volt, ennek a hiábavalóságáról szólt Jancsó Miklós második nagyjátékfilmje. A paraszti származású sebész, Járom doktor (Latinovits Zoltán) zsebébe diplomát tett a rendszer, belépőt kapott az értelmiségi körökbe. Amikor azonban a régi, polgári világhoz tartozó értelmiségi, Ádámfy professzor (Ajta Andor) bravúros és komplikált szívműtéttel sikeresen visszahoz egy beteget az élők sorába, Ambrus önmagába vetett hite meginog. Üresnek érzett környezetéből kiábrándulva, szerelmét hátrahagyva visszatér szülőfalujába, ahol édesapja emberségéből és felelősségtudatából próbál erőt meríteni.
Szívzűr (r.: Böszörményi Géza) / 1981
A frissdiplomás orvos (Máté Gábor) az anyagiak és a gyors továbblépés reményében állást vállal egy hegyi falucskában. Balla és felesége (Dorottya Udvaros) szépen gyarapodnak a faluban, ahol a legnagyobb izgalmat néhány színes lakó jelenti: a galambász (Jirí Menzel) repülni akar megtanulni, a két tanítókisasszony y (Pogány Judit és Básti Juli) pedig folyton szerelem után vágyódik. A házaspár kapcsolata azonban megromlik, a tanítónők hasa pedig kerekedni kezd, amihez az orvosnak is van némi köze. Böszörményi Géza vígjátéka groteszk humorral mutatja be, hogyan szívja fel magába a fővárosi életmódhoz szokott orvos lényét a kicsinyes falusi közeg a szocializmus utolsó évtizedében.
Johanna (r.: Mundruczó Kornél) / 2005
Szent Johanna történetét kórházi közegbe ágyazza Mundruczó Kornél rendhagyó operafilmje. Az amnéziás Johannát (Tóth Orsolya) a klinikai halál állapotából hozzák vissza. A drogfüggő lánynak nincs hová mennie, és az orvosnak is megtetszik, így ott tartja a kórházban nővérnek. Valószínűleg a legnyomasztóbb kórházi közeg tárul elénk, a lerohadt környezetben fásult orvosok húzzák magukat a múmiává aszott, végelgyengült betegek között, akik kóristákként szolgálnak a filmben. Johanna valahogy mégis képes csodát tenni, a betegek ezért áhítattal imádják, de a hivatásos orvosok nem nézik jó szemmel.
Ópium – Egy elmebeteg nő naplója (r.: Szász János) / 2007
Bizarr, függőségen alapuló viszony szövődik egy pszichiáter (Ulrich Thomsen) és kezeltje, egy grafomán nő között (Kirsti Stubø), a Csáth Géza életén és művein alapuló filmdrámában. A múlt század elején járunk, amikor a hidroterápia és az elektrosokk még széles körben elfogadott pszichiátriai módszernek számítottak, Dr. Brenner viszont a progresszívebb módszerek híveként érkezik az elmegyógyintézetbe. Orvosi munkája mellett azonban nemcsak az írás szenvedélyének, hanem az ópiumnak is hódol. Gizella szépsége és íráskényszere is lenyűgözi az írói válságban szenvedő orvost, aki többszörösen is átlépi vele az etikai határokat: miközben szeretőjévé teszi a betegét, a nő naplóját a saját műveihez használja fel. Szász János filmje erős képeivel és a két főszereplő intenzív játékával kiradírozhatatlanul beírja magát az ember tudatalattijába.
A nyomozó (r.: Gigor Attila) / 2008
Boncmesterként már csak a halál beállta után találkozik pácienseivel Malkáv (Anger Zsolt), A nyomozó hallgatag főhőse. Meggyógyítani ugyan már nem lehet őket, de ettől még alapos munkát végez rajtuk, odaadással gondozza, néha rendbe teszi a kezei alatt átmenő holtakat, az élőkkel viszont nem tud mit kezdeni. Rákos édesanyjának sürgősen kezelésre lenne szüksége, amit csak egy neves külföldi klinikán kaphat meg, így Malkáv kapva kap az alkalmon, amikor egy idegen nagy összeget kínál neki – egy ismeretlen férfi megöléséért cserébe. Miután Malkáv rájön az áldozata kilétére, elhatározza, hogy kideríti az indítékot is. Gigor Attila első nagyjátékfilmje nem véletlenül vált hivatkozási alappá a hazai thrillerek mezőnyében: mesteri módon kivitelezett gyilkossági rejtély, éjfekete humorral tálalja a furcsa körülményeket, amik még egy mizantróp boncnokból is önjelölt detektívet tudnak faragni.
Pál Adrienn (r.: Kocsis Ágnes) / 2010
A túlsúllyal küszködő ápolónő, Fodor Piroska (Gábor Éva) is gyakran megfordul a hullaházban, mivel az egyetlen, talán még annál is kevésbé szívderítő helyen, a végstádiumú betegek elfekvőjén dolgozik. Otthon is munkahelyének ridegséghez fogható közeg várja, vőlegényét csak a lakás közepén felállított terepasztal érdekli. Ingerszegény életét egy Pál Adrienn nevű beteg érkezése borítja fel, akiről az ápolónőnek eszébe jut egy gyerekkori barátnője. Piroska fejében csak részletek vannak a lányról, akivel évtizedek óta nem találkozott, kutatása során a régi osztálytársak és ismerősök is csak hasonló töredékekkel tudnak szolgálni számára. A Pál Adrienn pszichológiai megközelítése miatt különleges road movie, az emlékezet szubjektív jellege és az énképünk törékenysége áll a középpontjában. Kocsis Ágnes alkotását a cannes-i Un Certain Regard kategóriában díjazták és az utolsó Magyar Filmszemle fődíját is elnyerte.
Isteni műszak (r.: Bodzsár Márk) / 2013
A mentőorvosok gyorsasága és szakértelme már azelőtt eldöntheti egy súlyos állapotban lévő beteg sorsát, hogy beérnek vele a kórházba. Ebben a mentőautóban az orvos (Rába Roland) higgadt rutinnal kezeli a legbrutálisabb eseteket, a sofőr (Keresztes Tamás) eszeveszett tempóban navigál a pesti éjszakában, a hozzájuk csatlakozó újonc (Ötvös András) viszont hamar szembesül vele, hogy társai maguk döntenek a páciensek túléléséről. Némi mellékesért cserébe illegális eutanáziában utaznak, így gyakrabban fordulnak meg egy kétes temetkezési vállalkozónál, mint a sürgősségi osztályon. Bodzsár Márk első nagyjátékfilmjében literszámra fröcsög a vér és semmit nem ér a hippokratészi eskü, a valódi mentősök mégsem orroltak meg érte a rendezőre – podcastunkban is mesélt róla, hogy a mai napig kapja a szakmabeliektől a gratulációkat a morbid poénokkal teli fekete-komédiáért.
Zárójelentés (r.: Szabó István) / 2020
Egy nyugdíjba kényszerült fővárosi főorvos (Klaus Maria Brandauer) megrendülve szembesül a vidéki betegellátás állapotával, amikor elvállalja a körörvosi tisztséget rég nem látogatott szülőfalujában. Naiv rácsodálkozása miatt Stephanus doktor egy kicsit olyan, mintha Budapest helyett valamely nyugati országból csöppent volna bele a magyar egészségügybe, ám a helyi, korrupt polgármesterrel folytatott harca fájóan pontos kórkép napjainkról. Legutóbbi filmje nemcsak Szabó Istvánt hozta újra össze az Oscar-díjas Mephisto főszereplőjével és operatőrével (Koltai Lajos), hanem Andorai Péter, Eperjes Károly, Udvaros Dorottya és Kerekes Éva is visszaköszön korábbi alkotásaiból. A Zárójelentés igazán személyes természetét mégis az adja, hogy az egykor orvosnak készülő rendező saját, nyilvánosan eddig nem tárgyalt ügynökmúltjára is félreérthetetlen utalásokat tesz benne.
Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre (r.: Horvát Lili) / 2020
Dr. Vizy Márta (Stork Natasa) idegsebész nagy megrökönyödést vált ki az idős osztályvezetőben, amikor beadja jelentkezését a budapesti kórházba - ugyanis eddig Amerikában, egy szakmai szinten vezetőnek számító kórházban dolgozott. De ahogy a főorvos is hamar kisakkozza, egy férfi áll a döntés hátterében. A nő egy New Jersey-ben tartott konferencián ismerte meg magyar kollégáját, aztán egy hónappal később, egy találkozó ígéretében visszatér Magyarországra. Csakhogy nem jön el, amikor pedig Márta megkeresi munkahelyén, úgy reagál, mintha még sosem látta volna a nőt. Horvát Lili filmje izgalmas rejtélyt támaszt, vajon valóság, vagy csak a nő képzelete szülte-e a korábbi találkozást. A Velencében bemutatott film jelenleg is látható a hazai mozikban, és precíz főhősnőjéhez hasonlóan jellemeztük kritikánkban: "Ritka az ilyen magyar film: végig biztos kézzel van egyben tartva, úgy éri el a kívánt hatást, hogy mindenki kimagasló minőségű munkát végzett benne".
