2014. 04. 21. Konkol Máté
Felébredni az álmokból
Szaladják István a Fényíróknál
A BKF Fényíró Filmklubja ebben a félévben már külsősök számára is ingyen látogatható. Ennek apropóján indítottuk el cikksorozatunkat, amelyben a BKF diákjai számolnak be az eseményről. A filmklub legutóbbi vendége Szaladják István operatőr volt, aki beavatta a jelenlévőket szakmai és spirituális világába.
Azt hiszem, a sokadik Fényíró Filmklub után kijelenthetem, hogy a magyar filmes szakma tele van jobbnál jobb szakemberekkel és érdekesebbnél érdekesebb személyiségekkel. De még így is ritkán van szerencsénk olyan komoly világnézeti háttérrel rendelkező művésszel találkozni, amilyen Szaladják István. A szakember az estét egyből azzal kezdte, hogy az élet filozófiáján fog elgondolkodtatni minket, aki pedig ezt nem szeretné, az unni és utálni fogja őt, majd felolvasott egy passzust költői igényű naplójából. Remélve, hogy más emberként fogunk távozni, felvetette, hogy minden találkozással a korábbi énünk egy kicsit meghal. Ugyanis amellett, hogy operatőri munkássága kimutatható hatással volt az elmúlt években, Szaladják egy Japánban felszentelt zen szerzetes, aki személyes munkáiban nem választja el a művészetet a tanítástól.
A rendhagyóságot tovább erősítette, hogy nem egy nagyjátékfilmet követett a beszélgetés, hanem több rövidebb alkotást megnézve mesélt a filmkészítő. Elsőnek a Kenyeres Bálint által rendezett Zárást (1999) láttuk, amely egyetlen beállítás hatását keltve egy vidéki kiskocsmát jár be, Tarr Bélát idéző tempóban.
Ezt követte Politzer Péter Gránátok című, szintén meditatív háborús kisfilmje 2003-ból. A rendező az Élet és Irodalomban talált Jean-Noël Blanc novellájára, és egyből adaptáción kezdett gondolkodni. Szokatlan módon a teljes film lassított felvételekből áll, ezzel a végzet lomhaságát és a meditációban megváltozott időérzéket is tökéletesen érzékelteti. A narrációval és komolyzenével még inkább elvont filmhez a hiteles hangok, tárgyak és koszos, megviselt emberek adják hozzá a kemény valóságot. A közönség soraiban ült Muhi András producer, aki az Inforg Stúdió vezetőjeként Szaladják legtöbb filmjét gyártotta. Ő kiemelte, hogy a folyamatos lassítás, a hosszú, és akkoriban rendkívül nehéz fölülről vett képek, valamint a nappali helyszín további megvilágítása nagy költségvetést igényelt, de rögtön hozzátette, hogy megérte a fáradság, mivel a Gránátok versenyfilm lett Cannes-ban (azon kívül, hogy a Záráshoz hasonlóan a Filmszemlén is díjazták).