Nem föltétlenül ugyanolyan kapcsolatokba, az emberek lehetnek teljesen mások, de én valahol ugyanolyan vagyok, ugyanazokkal a stratégiákkal működöm, hasonló érzelmi töltettel, hasonló érzelmi köröket futok és ha észre is veszem, nem biztos, hogy abba tudom hagyni. Ezen elég nehéz változtatni, de azért idővel működhet.
A film is egy ismétlődés eredménye, készítettél egy rövidfilmet is, aminek hasonló volt a története.
A Loop eleve egy előzménynek készült, mert reméltem, hogy valamikor nagyjátékfilmet csinálnánk belőle, és ki akartuk próbálni ezt a stílust, amit a nagyfilmben akartam. Ebből a kipróbálás része végül nem igazán működött, mert nagyon gyorsan kellett forgatni, kevés napunk volt a kísérletezésre.
Mi volt ez a stílus, amit ki akartatok próbálni?
Ez a szubjektív szemszög, hogy mindig valamelyik szereplőnek a világában legyünk. Nincs objektív szemszög, mindig együtt vagyunk valakivel, a valóságot az ő világából érzékeljük.
Felméri Cecília
Alexandra mesélte a forgatáson, hogy egy pszichológiai tesztet csináltál vele a castingon. Mire voltál kíváncsi?
Különböző mélységű kérdéseket állítottunk össze Muhi Zsófival, akivel a castingot csináltuk. Tulajdonképpen az érdekelt, hogy a színész mennyire válaszol természetesen, hogy mennyire tud őszinte lenni egyszerű kérdéseknél, és hogy nagy vonalakban hogyan viszonyul a filmbeli témákhoz. Az fontos volt, hogy ne olyan színészt válasszunk, aki drasztikusan másképpen érezné magát olyan helyzetekben, mint amilyenek bele vannak írva a forgatókönyvbe.
Bogdan Dumitrache és Kiss Diána Magdolna is átment hasonló teszten?
Diána igen. Bogdan nem, őt a legvégén castingoltuk, és a tesztünk nem volt románra fordítva, vele improvizációt csináltunk, hogy megnézzük, hogy tudnánk együtt dolgozni.
Könnyen belement abba, hogy egy nyelvtanár segítségével megtanulja a magyar szöveget?
Igen, akarta a szerepet. Igazából azt reméltem, hogy a négy évszakon át elhúzódó forgatás alatt képes lesz annyira megtanulni magyarul, hogy saját magát szinkronizálja le. Volt is egy rész, amit felvettünk, és amiben kiderült volna, hogy az anyja román volt és ezért beszél akcentussal. De annyira erős volt az akcentusa, hogy zavaró volt, ezért inkább leszinkronizáltuk.
Felméri Cecília a Spirál forgatásán / Nézz még több forgatási fotót!
A szinkronhangját, Fekete Ernőt is külön castingoltad?
Ennyire felismerhető a hangja?
Igen, én felismertem.
Elképesztő, hogy Magyarországon mennyire jól felismeritek a szinkronhangokat. Nálunk nem szinkronizálják a filmeket, hanem feliratozzák. Bogdan nagyon természetesen játszik, ahogy kimondta a magyar mondatokat, az is annyira pontos volt színészileg, hogy rosszul voltam az ötlettől, hogy valaki más hangját halljuk majd helyette. Sokat keresgéltem mielőtt Fekete Ernőt megtaláltuk, de végül nagyon jól működött vele.
Bogdan hallotta már magát leszinkronizálva?
Igen, meg van vele elégedve.
Így, hogy nem a saját nyelvén beszélt, tudott azért improvizálni is?
Minimális improvizációra volt tér, a helyszínen átírtunk kisebb dolgokat, néha húztam is a szövegekből. Egyes szavakkal, egymás után következő magánhangzókkal voltak nehézségei.
Bogdan Dumitrache / Forrás: Vertigo
A Szaffihoz milyen kötődésed van? Többször is feltűnik a filmben.
A tópart és a macska miatt választottam, de szerettem is a Szaffit. Az is jó, hogy magyar rajzfilm, és az sem volt mellékes, hogy ki tudjuk fizetni a jogait.
Sok ilyen praktikus dolog lett a filmben, ami azért alakult úgy, mert erre volt költségvetés?
Igen, de nem mondanám, hogy végül igazán nagy kompromisszumokat kellett kötnünk, és ezért hálás vagyok Muhi Andrásnak és a többi producernek. Szűkös volt az idő, sokat kellett sakkozni és alkudozni, hogy minden beleférjen, amit igazán szerettünk volna, sok minden múlott a szerencsén is, de ami igazán fontos volt, hogy nagyon jó stábunk volt. Az is sokat segített, hogy Bogdan el tudott jönni egy-két héttel a forgatás előtt és a helyszínen mindent lepróbáltunk, a jeleneteket, a snittelést, a technikát, minden ki volt találva előre.
Bogdan a román újhullám idején lett nemzetközileg elismert színész. Ez az hullám mennyiben inspirál téged?
A jelenetek hitelessége, a természetes színészi játék, ezek számomra nagyon inspirálóak a román újhullámban, lenyűgöz, hogy milyen pontosan van megmutatva a valóság. Ezt egyrészt nagyon nehéz jól csinálni, bármi elkerülheti a figyelmedet, és az rögtön kizökkent, másrészt ez a gondolkodásmód befolyásolja a történetmesélést is. A történetmesélés a mi filmünkben kissé különbözik a román újhullámétól, ott ugye gyakran nem az van, hogy kiragadják a valóságból a történet számára releváns mozzanatokat és abból rakják össze a filmet, hanem az eseményeket megmutatják az elejétől a végéig, úgy, ahogy az megtörténik a valóságban.
Borbély Alexandra
Látványban egyáltalán nem emlékeztetett a filmed a román újhullámra, színes, sok közelivel.
Igen, képileg nem is akartunk erre törekedni, a film saját világát akartuk létrehozni. Réder Gyuri a magyar iskolát képviseli, a magyar operatőröknek nagyon jó érzékük van a képek esztétikája iránt, ugyanakkor abban mindketten első perctől egyetértettünk, hogy nem szeretnénk öncélúan szép képeket, egy ilyen szép tó partján nem akartunk a tóparti giccs csapdájába esni. Nincs például olyan, hogy csak a tavat látjuk, szereplők nélkül. Nincs establishing shot, nincs drónozás, mondjuk ezeket már a film stílusa miatt is mellőztük.
Négy évszakon keresztül forgattatok, sok állattal, sok bonyolító tényezővel. Mi volt a legnehezebben kivitelezhető?
A négy évszak miatt négyszer kellett elölről kezdeni az előkészítést. Mindig újra kellett tárgyalni a feltételeket, eldönteni, hogy mi fér bele, miről kell lemondani. Ez volt a legstresszesebb. És persze várni, hogy befagyjon a tó, belőni, hogy az évszaknak melyik pillanata a legjobb, mikor kellően sárgák a levelek, mikor pont olyan a tavasz, ami már hiteles.
Mennyit lehetett csalni az évszakokkal?
Az őszi résznél hordtunk oda leveleket, tavasszal is kellett valamennyit manipulálni. Valamennyit csaltunk, de nem nagyon sokat. Mivel etaponként össze is vágtuk, a belsőkkel is lehetett játszani. Ha hiányzott egy jelenet, a következőben megpróbáltuk leforgatni, ha belefért az időbe. Bagota Béla volt a rendezőasszisztens, nagyon profi volt, nélküle nehezen tudtuk volna befejezni a filmet.
Kiss Diána Magdolna
A Valan rendezésével hogyan tudta összeegyeztetni a Spirált? Hogyan lett ő az első asszisztens?
A kolozsvári TIFF-en ismertem meg, már az előkészítésben voltunk és felkértük, hogy legyen ő az asszisztens, de pont akkor kezdte el forgatni a Valant. Viszont azon a télen nem fagyott be a tavunk, úgyhogy addigra befejezte a filmjét, és el tudott jönni hozzánk is. Neki, és a szuper stábnak köszönhetően jó hangulatú volt a forgatás.
Sok mindentől el kellett búcsúzni vágáskor? Mennyire tudod ezeket könnyen elengedni?
Elég sok képtől búcsút kellett vennünk, az első vágat 140 perc volt. Politzer Péter vágóval nagyon jól dolgozunk együtt, két korábbi kisjátékfilmemet is ő vágta, és eléggé hasonlóan éreztük, hogy mikor mi az, amiről le kell mondanunk. Neki köszönhetően olyan jelenetek is kikerültek a végső változatból, amik nélkül korábban el sem tudtam képzelni a filmet, de amik így utólag már egyáltalán nem hiányoznak. Azt hiszem, viszonylag könnyen el tudom engedni ezeket, főleg ha már belátom, hogy nem tesznek jót a történetnek.
A Spirál bemutatóján / Forrás: FocusFox
Mennyit lehetett a tó élővilágát manipulálni?
Nem ártottunk a tónak, mindent egyeztettünk a horgászokkal, hogy mit szabad és mit nem. Megengedték, hogy betelepítsük a saját halainkat, mert ezeket a forgatás után kihalászták.
Nagyon nehéz a filmről úgy beszélni, hogy ne áruljunk el semmi fontosat a történetről. Neked mi a stratégiád a spoilerek elkerülésére?
Ez egy rémálom. Kérdezik, hogy miről szól a film, és nem mondhatom el. Kerülgetni kell a forró kását, de akkor könnyen általánosságokba tud fulladni a szinopszis. Amúgy is nehéz pár szóban megválaszolni, hogy miről szól a filmed, és ez csak még tovább bonyolítja.
