Térképészetet tanultál az ELTE-n, amikor egy hirtelen váltással divatblogger lettél. Majd underground zenekaroknak fotóztál, és alkotótársaddal, Muhari Krisztán Ákossal (a Bohemian Betyars tagja volt - a szerk.) videóklipeket kezdtetek készíteni. Megint egy hirtelen fordulattal beiratkoztál a PTE dokumentumfilmes képzésére, most pedig saját pénzből és lelkesedésből játékfilmet készítettetek. Nagyon nagy ugrásoknak tűnnek ezek, de mégis látok benne egy ívet.
Vizuális alkat vagyok, mindig azt mondom, hogy a térképészet és a mozgóképalkotás is a tér leképezése, csak más méretarányban történik a kettő. Amikor a blogomat elkezdtem, akkor inkább a képi része érdekelt, mint a szöveges. Egy kicsit dokumentarista irányba toltam el a tartalmakat: mivel nagyon korai szakaszában kapcsolódtam be a divatinfluencerek világába, amikor kimentem Milánóba, Párizsba vagy New Yorkba a Fashion Week-re, a divatházak meghívása által lehetőségem volt bemenni a backstage-ekbe, ott készíthettem fotókat és videókat a színfalak mögött történtekről. Sokat tanultam ezekből a lehetőségekből, mert csak 15 percem volt arra, hogy nehéz fényviszonyok között, mozgásban lévő modelleket örökítsek meg. Ezt a gyakorlatot később fel tudtam használni, például amikor az Operában balettet vagy Frenák Pál táncelőadását fotóztam.
Ugyanakkor biztosan hatással volt a vizuális ízlésemre az is, hogy tíz éven át első kézből láthattam a legnagyobb divatházak legújabb kollekcióit. A mai napig figyelem a divat világát, ez a sok inspiráció biztosan belém ivódott, és megmutatkozik az általam készített mozgóképek vizuális világán.
Rohonczi Anita, azaz Festy / Fotó: Muhari Krisztián Ákos
Ennek ellenére mégis nagy ugrás az influencer közegből átlépni a dokumentumfilmes világba. A kezdetekkor még sokszor kifejezetten hamis képet közvetítettek a divattal foglalkozó tartalomgyártók, hiszen olyan utakon, eseményeken vesznek részt, olyan PR csomagokat kapnak, amelyeket önerőből egyáltalán nem tudnának finanszírozni, és csak az utóbbi években lett trend ennek a disszanonciának a hangsúlyozása, illetve a fogyasztók is sokkal tudatosabban nézik a tartalmakat. A dokumentumfilm viszont, bár csak egy szemüvegen keresztül mutatja be a valóságot, de törekszik rá.
Amikor 2009-ben belevágtam az divatblogger életbe, egy nagyon izgalmas korszak volt, mert még mi magunk sem tudtuk, hogy hova fut ki ez az egész. Szinte évente új platform keletkezett, a kezdetekben még nem léteztek social media oldalak, csak a blogot szerkesztettem, sőt az első street style oldalamat én magam programoztam le. Mi magunk is fokozatosan tanultuk az új és új platformokat. Én például először nem is gondoltam bele, hogy milyen világokat hozunk létre, egyszerűen csak szerettem a divatot, az esztétikus fotókat, viszont azt egyértelműen tudtam, hogy nem akarom megmutatni a magánéletemet.
Amikor elkezdtem az oldalamat arról álmodtam, hogy egyszer a legnagyobb divatcégekkel dolgozhatok együtt. Pár év után meghívást kaptam nemzetközi divateseményekre, mint például a Chanel, Gucci, Givenghy show, vagy találkozhattam Karl Lagerfelddel és Nicole Kidmannal. Úgy tekintettem erre az egészre, hogy Festy egy karakter, akivel szeretnek együttműködni a márkák.
Azért is használsz több nevet, hogy elkülönítsd az életed különböző területeit?
Amikor elkezdtem írni a blogot, még PhD képzésre jártam az ELTE Földtudományi Doktori Iskolába, és tiflokartográfiát kutattam, ami látássérültekkel foglalkozó térképészetet jelent. A diplomamunkámban létrehoztam egy kísérleti térképet látássérült gyerekeknek, majd a Cartográphia Tankönyvkiadóval kiadtunk egy 56 oldalas speciális iskolai atlaszt a gyengénlátó diákoknak a PhD kutatásaim keretén belül - ma is azt használják az SNI-s oktatásban. Akkoriban úgy voltam a név kérdéssel, hogy a Rohonczi Anitát tudományos vonalra szánom, de nem szerettem volna összekötni a blogommal, amelyet először titokban készítettem - online az otthoni becenevemet használtam, csak angolosan, Festy-ként írtam le. Így lett a blog címe Festy in Style.
Nagyon szeretem az eredeti nevemet, de sajnos elég nehéz kimondani főleg külföldieknek, ezért amikor elkezdtem foglalkozni a filmezéssel, akkor úgy döntöttem, hogy az Anita Festy névvel továbbviszem a már ismert brandet.
Frenk és Hermányi Mariann a Repeta forgatásán / Fotó: Festy Anita
Mi vitt a dokumentumfilmezés irányába?
Az évek során fokozatosan megváltozott a magyar tartalomgyártó közeg. A Covid idejére eljutott az egész odáig, hogy az influencerek elkezdtek egymásnak menni, és ezzel már egyáltalán nem tudtam azonosulni. Már nem az a kreatív tér volt, amiben annak idején elkezdtem posztolni. Végül hoztam egy döntést - mert a csúcson abbahagyni nagyon nehéz -, de úgy döntöttem, ezt be kell fejezni és meg kell újulni.
Bár érdekes módon inkább a divatblog volt a kitérő, a gimnáziumban matek-fizika tagozatra jártam, húsz évig kézilabdáztam, mindig is kicsit fiús lány voltam. Hátizsákos túrákat szervezetem az egyetem alatt, hogy sok helyre el juthassak a világba. Szeretem megfigyelni a dolgokat, ami pedig a dokumentumfilmhez köthető. Covidban a leállásban, hogy tovább fejlesszem magamat beadtam a jelentkezésemet a Pécsi Egyetem dokumentumfilmes képzésére.
Az egyetem elvégzése után mégis nagyjátékfilmet készítettél.
Öt éve forgatok egy dokumentumfilmet Dalnokok címmel, amely a dalszövegírás és az irodalom kapcsolatáról szól. Olyan zenészekkel és költőkkel készítettünk interjúkat, akiknek irodalmi szintűek a dalszövegeik: Beck Zoli, Háy János, Géczi János, Likó Marcell, Bodor Áron, Bérczesi Robi, Péterfy Bori.
Közben találkoztam Bona Dyssou-val, aki biztatott, hogy kezdjünk el fejleszteni egy forgatókönyvet, hogy megalkothassuk az első kisjátékfilmemet. Mohi Sándor, a mentorom idézett gyakran Sára Sándortól, miszerint filmezni csak filmezés közben lehet megtanulni.
A Repeta rövidfilmnek indult, miután elkészült a forgatókönyv, egy héten át forgattuk, már akkor nagyon sokat tanultunk belőle. Utána megvágtam és vágóasztalon derült ki számunkra, hogy ez a téma sokkal komplexebb, mint elsőre gondoltuk. Leültünk a többiekkel, a főszereplőkkel Hermányi Mariannal és Frenkkel, illetve a főbb alkotókkal, és megbeszéltük, hogy kibővítjük nagyjátékfilmmé.
Folyamatalkotással jött létre a Repeta, három évig zajlott a forgatókönyvírástól az elkészült filmig. Maga a forgatás másfél évbe telt, két forgatás között vágtuk és írtuk a következő etapot. Menet közben egyre több neves zenész és színész csatlakozott a projekthez. Többek között Szűcs Krisztián, Agócs Márton, Kemény Zsófi, Bodor Áron, Péterfy Bori, Mészöly Anna, Váradi Gergely. Imádtuk a forgatás minden pillanatát, a végén már alig tudtuk abbahagyni.
Rohonczi Anita a forgatáson
A klasszikus filmkészítés esetében elkészül a forgatókönyv, aztán - főleg Magyarországon - egy-másfél hónap alatt, átgondolt diszpóval és feszes ütemben forgatja le a stáb a filmet - még akkor is, ha sok benne az improvizáció. Hogyan lehet másfél évig úgy forgatni, hogy még a forgatókönyv sem fix? Hogyan figyeltek olyan dolgokra, mint egy-egy kapcsolódás, és hogyan tudnak a színészek újra és újra belehelyezkedni a szerepükbe?
A forgatókönyv főbb vonulata és a történet mondanivalója végig fixen maradt, csak ahhoz gyúrtam hozzá mindig újabb építőkockákat, hogy többrétűbbé tegyék és kiegészítsék, mint egy puzzle. A szereplőkkel folyamatosan tartottuk a kapcsolatot a másfél év alatt és egy nagy baráti társasággá alakult ki a végére.
A zenészeket nem volt nehéz integrálni a filmbe, mert színpadi emberek és az első pillanattól kezdve jól mozogtak a kamera előtt, sose jöttek zavarba, sőt van bennük egy eredendő lazaság és nyersség, amit én mindig is kerestem a karaktereiben.
Azt tapasztaltam, hogy amikor egyhuzamban forgattunk egy hetet, akkor nem volt idő arra, hogy mélységeiben kiforrják magukat a jelenetek. Mindenkivel megbeszéltem, hogy ha vágás közben úgy érzem, hogy valamelyik rész nem sikerült, akkor ismét leforgatjuk újra, amíg tökéletes nem lesz, így kevésbé volt nyomás a stábon. Ha szigorúan egy etapban harminc napig forgatnék, akkor ezt nehezebben tehetném meg. A film saját tőkéből készült, ezért mi szabhattuk meg a határidőket és gazdasági döntéseket. Végül a költségvetés 2,5 millió forintra jött ki. Köszönhetően annak, hogy egy alap technika rendelkezésünkre állt, így főleg catering és utazási költség igényelt anyagi ráfordítást. Mi pedig folyamatosan úgy alakítottuk a filmet, hogy a rendelkezésre álló technikával forgathassuk le.
Nagy értéke a filmnek, hogy húsz magyar szám hangzik el benne, ami a több mint tíz eltöltött évnek köszönhető a zeneiparban. Megtiszteltetés, hogy neves zenészek odaadták a műveiket (Hiperkarmától a Parno Grasztig).
Ez egy független produkció, amit a stáb az alkotás iránti vágyból készít. Fontosnak tartom, hogy fenntarthatóak maradjunk és ne terheljük túl a társainkat, ezért soha nem dolgoztunk nyolc óránál többet, volt hogy csak délelőtt forgattunk vagy egy vasárnapi délutánon.
Eddig nem találtam szinte semmit a neten sem a Repeta történetéről, sem a műfajáról, és most sem kerültem közelebb. Musical lesz? Zenés film? Vagy csak zenés közegben játszódik, és felcsendül egy-egy dal? Mire számíthat a néző?
Egy művész közegben játszódó zenés film lesz, amiben a dalok organikusan kapcsolódnak a történethez, viszont semmiképpen sem mondhatjuk, hogy musical. Nagyon inspirált Mészáros Márta Szép leányok ne sírjatok című filmje. Utalásként feltűnik a Repetában Baksa-Soós Attila, akinek az apja a Mészáros-filmben szerepel (Baksa-Soós János - a szerk.).
Váradi Gergely és Péterfy Bori a Repetában
Magyar filmekben a ’70-es, ’80-as években, az új érzékenység korszakában nagyon gyakran tűntek fel underground zenészek a vásznon, a Mészáros Márta filmen túl például Bódy Kutya éji dala című filmjében, vagy Xantus János Eszkimó asszony fázik című alkotásában, ahol Méhes Marietta, a Trabant zenekar énekesnője alakítja a női főszerepet. De később is: Jancsónál Cseh Tamás, aztán a Belga, vagy Pálos György Sztornója, amelynek Lovasi András játssza a főszerepet. Mennyire előképek ők számodra? Mennyit merítettél belőlük?
A korábbi alkotások közül a már említett Szép lányok ne sírjatok, Jancsó Miklós filmjei és a Kenguru című zenés filmek voltak rám hatással. Szerintem általánosságban elmondhatjuk, hogy a film és az alternatív zene erősíthetik egymást, a kettő együtt valami nagyon különleges dolgot tud adni művészi szempontból.
Mielőtt nekiláttál a Repetát leforgatni, már sok klipen túl voltál. Ennél az interjúnál is többek között azért sakkoztunk a beszélgetés időpontjával, mert Boban Markovic-nak készítettél zenei videót. Ezek a rövid videók mennyiben segítették azt, hogy magabiztosabban állj neki egy nagyjátékfilmnek?
Úgy gondolom, hogy mielőtt az ember forgat egy nagyjátékfilmet, érdemes pár kisjátékfilmet vagy tíz - húsz klipet elkészítenie, hogy gyakorlatot szerezzen. Egyetem alatt forgattunk az osztálytársaimmal két kisfilmet, forog a dokumentumfilmem és az elmúlt hat évben körülbelül 20-25 klipet készítettünk a csapatunkkal. A szakdolgozatomat kísérleti filmezésből írtam. Nagy tisztelője vagyok Huszárik Zoltán és Bódy Gábor munkásságának. Teljesen magával ragadott az avantgárd filmes közeg, imádom az asszociatív montázsokat, és valójában a klipekre is egy kicsit kísérleti filmként tekintek. Sok gyakorlatra és tapasztalatra lehet szert tenni a klipforgatások során. Már kialakult egy alap csapatunk, öten - hatan kezdtük hét évvel ezelőtt, most a Boban Markovic klipnél kb hetven fős stábbal forgathattunk.
Hogyan találtak rátok Boban Markovicék?
A zenekart a Fonó menedzseli, és tőlük érkezett a felkérés, hogy készítsünk egy videoklipet az új zenéhez. Nagyon nehéz feladat volt, mert alig több, mint két hetünk volt az egész koncepció kitalálástól a megvalósításig. A szűk határidő ellenére elvállaltuk a produkció elkészítését, mert nagy tisztelői vagyunk Boban Markovic munkásságának és nagyon örült a csapat ennek a lehetőségnek. Számunkra is inspiráló volt ekkora csapattal együtt dolgozni. Megtapasztaltuk, hogy mennyiben másképp működik, amikor nem szűk stábbal dolgozunk, hanem sok embert kell koordinálni, mozgatni.
Visszatérve a Repetára, sokat meséltél már a zenész szereplőről, de színészek közül is többen játszanak a filmben fontos szerepeket, például Hermányi Mariann vagy Mészöly Anna. Mennyire volt nehéz összecsiszolni a profi és az amatőr színészeket? Volt például casting, ahol ki tudtad próbálni, hogy mennyire jól működnek együtt?
Előre leszervezett casting nem volt. Mivel nekem ez az első filmem, inkább megtiszteltetésnek éreztem, hogy számomra ennyire népszerű színészek eljöttek hozzánk játszani. Szerintem nagyon jól kiegészítették egymást: a profi színészek vezették a zenészeket, a zenészek meg lazították a hangulatot, ami jó kombinációnak bizonyult. Például Váradi Gergely Frenkkel és Muhari Krisztiánnal annyira jól együttműködött, hogy volt egy tizenöt perces take és alig tudtam eldönteni, hogy mit vágjak ki belőle. Talán az is segített az összecsiszolódásban, hogy improvizatívak voltak a jelenetek.
Ennek a filmnek nem csak rendező-forgatókönyvírója vagy, hanem Muhari Krisztián Ákos mellett produceri feladatokat is vállaltál, ráadásul te voltál az operatőr is és végül te vágtad meg az anyagot. Ezeket a funkciókat legtöbbször külön emberek töltik be, ami azért is jó, hogy új szemszöget hoznak be az alkotásba. Neked volt olyan alkotótásad, akivel meg tudtad beszélni a dilemmáidat, akivel tudtál ötletelni?
Maga a vágás sok hónapot vett igénybe, amikor már nem tudtam külső szemmel nézni a filmet, elkezdtem kialakítani csoportokat az alkotótársakból, illetve külsős emberekből, akiknek tesztvetítéseket tartottunk (például Győri Márk operatőr is megnézte a filmet), én pedig minden véleményt felírtam és megfontoltam. Szeretem mások véleményét is meghallgatni, mert azokból sokat lehet tanulni és rengeteget tud segíteni a végső csiszolások alatt.
Operatőrként nemrég kaptál egy hatalmas lehetőséget. Beválogattak egy olyan csapatba, akik részt vehettek az ASC (The American Society of Cinematographers) egyik mesterkurzusán.
Tavaly tavasszal Los Angeles-ben megrendezett mesterkurzuson vettem részt. Nagyon izgalmas lehetőség számomra betekintést nyerni egy másik rendszer működésébe. Délelőtt elméleti, délután pedig gyakorlati oktatásban volt részünk, aminek a keretén belül elmentünk a Studio Citybe, ahol egy nagy volumenű stábbal dolgoztunk. Minden nap más ismert operatőr (Richard Rutkowski - ASC, Ava Berkofsky - ASC, Steve Gainer - ASC, ASK) adott át a tudásából, akik más-más stílust képviselnek és ez alapján kellett nekünk is dolgozni a díszletben.
Azóta, hogy hazajöttél, tudtál valamit hasznosítani a kint tanultakból?
Adott egy másfajta gondolkodást meg rálátást, mint amit itthon megszoktam, vagy dokumentumfilmesként tanultam. Sok pozitív energiát adott, hogy kint mindenki biztatja egymást és szakmailag segíti, valamint mentorálja a fiatalabb generációt. Az alap mentalitásuk, hogy mindenki sokra viheti, ha eléggé kitartó és alázatos a szakma iránt. Nagyon fontos, hogy vizuális alkotóként megtaláljuk a saját stílusunkat és hangunkat. A Repetánál bátran mertem különböző vintage optikákat (15-20 féle objektívvel forgattam) használni, mert szeretek kísérletezni és egyedi stílust létrehozni.
Bár változik a világ, de még mindig kisebbségben vannak a női operatőrök.
Tagadhatatlan, hogy inkább férfias szakmáról beszélünk, hiszen a fizikai korlátok miatt sokszor nehezebben érvényesülnek a nők bizonyos területeken, mint például a kaszkadőr operatőrök és a steadicam-esek. Ettől függetlenül szerintem fontos lenne, hogy több női operatőr kapjon lehetőséget, mert más aspektusból fognak meg egyes témákat.
Mészöly Anna a Repetában
Hiába készült el a film, még nem láthattuk sehol, mert fesztivál terveid vannak vele. Nyár elején a Filmvilágnak nyilatkoztad, hogy bár Cannes-ba nem sikerült bejutni, megpróbáljátok Velencét. Most már azt is tudjuk, hogy Velencében sem lesz látható a Repeta. Mennyire visel meg téged, ha nem sikerül egy vágyad? Próbálkozol több A-kategóriás fesztivállal, vagy más terveid vannak?
Még szeretném végig vinni a filmet a fesztivál körön, ami Berlinnel fog zárulni és utána már tavasszal látható lesz a mozikban. Fiatal koromban még megviseltek ezek a kudarcok, de mára már nem fektetek ekkora jelentőséget ennek. Ahogy idősödik az ember az egóját is megtanulja jobban kezelni. Sokkal fontosabb az számomra, hogy képes voltam elkészíteni egy filmet és mozgókép formájában átadni a gondolataimat. Bármi is lesz a Repeta útja én mindig is szeretni fogom és büszkeséggel tekintek rá, mert az életem részévé vált.
Úgy tudom, ti magatok szeretnétek forgalmazni a Repetát. Miért döntöttetek így? Van már valamilyen stratégiátok a forgalmazást illetően?
Igen. Természetesen, de ezt még nem árulhatjuk el, már sok marketing ötletünk van.
Neked nagy tapasztalatod van social mediában zajló kampányokkal. A film marketingjét is te fogod vinni?
Már a forgatókönyvírás óta egy jegyzetben gyűjtöm az ezzel kapcsolatos gondolatokat, így már kezd körvonalazódni a filmterjesztési stratégia. Nagyon izgalmasnak tartom ezt a területet és inspirál, hogy ezzel foglalkozom a mostani időszakban.
Influencer marketingben is gondolkozol?
Tudom, hogy mostanában divatos az influenszer marketing kifejezés, de ez csak egy ága az online marketingnek. Ez ennél összetettebb kérdés, amin többen is dolgozunk. A célunk, hogy rendhagyó offline és online kampányokkal népszerűsítsük a filmet, mert ezen a ponton nem elég csak az influenszerekkel való hirdetés, ennél komplexebb jelenlétre van szükség.
Olvastam, hogy bár még nem mutattátok be a Repetát, már másik filmet készítetek, amit ősszel el is kezdtek forgatni. Erről mit lehet tudni?
Már néhány képkockát spontán le is forgattunk belőle, mert egy táj annyira inspirált minket, hogy mindenképpen szerettük volna megörökíteni. Összességében hasonló metódussal szeretném elkészíteni, mint a Repetát, ebben is egyaránt szerepelnek majd színészek és zenészek. Ez is zenés film lesz, de természetesen más történettel és mondanivalóval.
