50 éve készítették el, 40 éve, 1979. június 6-án mutatták be hivatalosan itthon a magyar filmtörténet egyik legnagyobb klasszikusát, A tanú-t. Most pedig a felújított, cenzurázatlan változata debütál a magyar mozikban. A kezdet igencsak nehéz volt, Bacsó Péter műve sokáig nem kerülhetett szélesebb közönség elé, de az évek során egyre csak nőtt az ázsiója. Dicsérték a humorát, elismerték a bátorságát, a magyar filmtörténeti kánon kirobbanthatatlan részévé vált, pár éve például beválasztották a 53 legjobb magyar filmalkotás közé.

Óriási klasszikusról van szó, ez nyilvánvaló. De ettől még simán lehet, hogy valakit hidegen hagy. Főleg akkor, ha már a következő rendszerben szocializálódott. A tanú az ötvenes évek magyar valóságát, a kommunista diktatúra legsötétebb éveit dolgozza fel szatirikus formában. A mostani huszon- és és harmincéveseknek azonban nemhogy a Rákosi-korszakhoz nincs semmi közük, de a haldokló kommunizmus utolsó éveit is legfeljebb gyerekfejjel élték át. Fiatal magyar filmesek kérdeztünk, kíváncsiak voltunk, hogy kötődnek-e Bacsó Péter alkotásához annak ellenére, hogy nincs, vagy alig van személyes emlékük az előző rendszerről.

 

Egyöntetűen azt válaszolták, hogy nagyon fontos élmény volt nekik ez a film. Rainer-Micsinyei Nóra színésznő-forgatókönyvíró például egy évet élt a kommunizmusban, ennek ellenére több síkon is tud A tanú-hoz kötődni: „Kicsit nosztalgikus érzés volt most megnézni, mert gimnáziumban elemeztük utoljára, és az már jó régen volt. Vicces, hogy eszembe jut, régen mit gondoltam róla: mennyire távolinak és idegennek láttam egy ilyen diktatórikus rendszert, és hogy újranézve ez mennyire megváltozott. A humorához akkor és most is nagyon tudok kapcsolódni: amióta színész lettem talán még több ámulattal figyelem a zseniális játékot benne.

"Gyerek voltam amikor először láttam, és teljesen átjött egy folytogató, keserédesen vicces fíling. Persze nyilván nem tudtam a kommunizmust olvasni a filmben, inkább Pelikán figurája árasztotta a hangulatot" - kutakodott az emlékeiben Walters Lili színésznő.

Nagyon kötődöm ehhez a filmhez, tinédzserként sokszor megnéztem” - árulta el Tóth Luca rendező. „Bár azt hiszem, tizenhat évesen leginkább az abszurd humor fogott meg, és nem a film politikai hátterének a tragédiája. 89-es szülöttként egészen biztos, hogy könnyebb A tanú ezen aspektusába kapaszkodni, a komédia mögött rejlő rémes események kevésbé voltak húsbavágóak számomra. Valószínű, hogy ha zsigeri vagy traumatikus élményeim fűződnének ehhez a korszakhoz, az változtatna a filmélményemen is.

"Tizenhat évesen leginkább az abszurd humor fogott meg" - Tóth Luca (fotó: Szombat Éva)

19 évesen dolgoztam először igazi filmben, s ez pont Bacsó Péter utolsó alkotása, a Majdnem szűz volt” - elevenítette fel pályája kezdetét Bernáth Szilárd rendező. „Videoasszisztens voltam, ami két dolog miatt is kiváló munkakör. Egyrészt a nap nagyobb részében csak pihengetni kellett, és egy távirányítót nyomogatni: visszajátszani a mesternek a jeleneteket. A másik ebből következik, nagyon sok időt töltöttem Bacsó Péter mellett üldögélve. A legtöbbször csak csendben, de néha megnyílt, és ekkor fantasztikus történeteket mesélt a magyar film hőskoráról. A tanú-ról és a többiről. Csodálatos volt.

"Szilárdnak még egy elmélete is van arról, hogy Bacsó a film melyik jelenetére volt a legbüszkébb. „Arra, amikor a föld alatt kell bújtatni a levágott disznót. Emlékszem, azt mesélte erről a jelenetről egyik előadásában, „„a rendező itt azzal játszik"" - fogalmazott egészen pontosan, hogy közös titka lesz a nézőnek Pelikánnal, és ebből adódik a feszültség.” Még viccesen azt is hozzátette, hogy „szinte biztos, hogy Tarantino ezt a jelenetet nyúlta le a Becstelen Brigantyk nyitányában”.

"Nem születik minden nap egy Bacsó Péter" - Bernáth Szilárd

Abban is nagy volt az egyetértés, hogy A tanú aktuális maradt a 21. században. „Nyilván a pillanatnyi viszonyoktól függ, hogy mi az érdekes belőle. Azon túl, hogy egy nagyon szórakoztató film, szerintem az is érdekes benne, hogy a magyar habitusnak, humornak mennyire meghatározó összetevője az, hogy valamilyen elnyomás alatt élünk” - fejtette ki véleményét Nóra. Szilárd szerint  „a groteszksége miatt bármilyen autokratikus, hatalomközpontú rendszerben friss marad”.

Alapvetően azt gondolom, hogy minden olyan film aktuális marad évek elteltével is, amiben az alkotói hozzáállás őszintén és relevánsan reprezentál konfliktusokat. De persze A tanú a közelmúlt egy olyan időszakába kínál betekintést, amire kötelességünk közösségileg emlékezni” - mondta el nekünk Luca. Lili szerint ez a film tökéletes arra, hogy egy kicsit átéljük, milyen lehetett akkoriban. "És az élmény, hogy ráismersz jelenkori mintákra, az is nagyon fontos fejlődési állomás. Nekem többet meselt mint egy törióra."

"Nekem többet mesélt, mint egy törióra" - Walters Lili (fotó: Drakulics Filmgyártó Kft / Gerő Elektra)

Hiába lett nagy siker A tanú, nagyon kevés politikai szatírát készítenek magyar filmesek. Arra voltunk kíváncsiak, hogy néznének-e ilyen műfajú alkotást a közelmúlt hazai eseményeiről, és hogy részt vennének-e a készítésében. „Nagyon néznék hazai politikai szatírát, akár sorozatként is, régi vágyam ez” - felelte Nóra. „Állati szívesen részt vennék ilyesmiben. A mostani állapotokról lehetne csinálni egy hasonlót, de talán ahhoz még várni kell, hogy nevetni lehessen rajta." Luca is igennel felelt mindkét kérdésre, „ha a filmterv humora és nézetei egyeznének a sajátommal, akkor szívesen részt vennék hasonló munkában.

Lilinek nem is jutott eszébe más magyar politikai szatíra, úgy érzi, hogy ebben a műfajban manapság a rapperek aktívabbak, és több emberhez jutnak el: "Több aktuális rendszert kritizaló rapvideót láttam, mint filmet." Megemlítette, hogy ősszel jön a mozikba a főszereplésével forgatott Drakulics elvtárs: "Nem tudom, hogy ide sorolható-e: a kommunizmus idején játszódik, és csomó történeti elemet felhasznál a kor abszurd hatalmi rendszeréből. Olyan értelemben, hogy a történetet meghatározza a politikai környezet, a kérdéshez kapcsolódik, de nem a mában vagy a közelmúltban játszódik."

"A mostani állapotokról lehetne csinálni egy hasonlót" - Rainer-Micsinyei Nóra (fotó: Pozsonyi Janka)

"Nem csoda, borzasztóan nehéz műfaj. Itthon ráadásul magasan van a léc A tanú miatt, és nem születik minden nap egy Bacsó Péter” - találgatta az okokat Szilárd, hogy miért nem népszerűbb műfaj Magyarországon a politikai szatíra. „Néznék és részt is vennék benne. Mondjuk megint videosszisztensként. Magas napidíj és sok pihenés.

Csuja László viszont ellentétes véleményen van: „Nem néznék szívesen politikai szatírát. Idejétmúlt, ósdi műfajnak tartom. Most, hogy kérdezitek, eszembe jutott, hogy gyerekkoromban nagy rajongója voltam a 90-es évek egyik nevezetes politikai kabaréműsorának, az Uborká-nak. Nagyon hiányzik az Uborka. Remélem, egyszer valaki ismét gyártani fogja. Nézzétek meg ezt a részt, elképzelhető lenne ma, hogy magyar politikusok így szerepeljenek?!"

"A nappali kanapéján édesanyám elmesélte A tanút" - Csuja László (fotó: Pozsonyi Janka)

A Virágvölgy rendezőjének életében annak ellenére tölt be fontos szerepet A tanú, hogy egyszer sem látta. Hogy lehetséges ez? Csuja László egy csodálatos egyperces novellába sűrítette össze találkozását a szocializmussal és Pelikán elvtárssal:

„Feleségem nem kéne?” mondta anyukám. Talán hét-nyolc éves lehettem, egy új Kern András-film ment a moziban, kérdeztem, ki az a Kern András. Akkor mesélte édesanyám, hogy A tanú című film utolsó jelenetében mondja ezt, még színész hallgató korában. (Nem tudtam elképzelni Kern Andrást fiatalon. Egészen mellbe vágott, hogy ő is lehetett egyszer régen főiskolás.) Ültünk a kanapén édesanyámmal és elmesélte a szocialista szellem vasútját, a magyar narancsot, meg azt, amikor Bástya elvtárs elmegy úszni. Szóval nagyjából az egész filmet, kivéve ezt a tanú-marhaságot, de az nem is valami érdekes. Azóta sem értem, hogy pontosan miről is kellett volna tanúznia Pelikán elvtársnak.

Amikor a nappali kanapéján édesanyám elmesélte A tanút, talán 92-ben, abból nagyjából megértettem az egész szocializmusnak nevezett rendszert, aminek nemrég vége lett. A szocializmusról az első és az utolsó kézzelfogható emlékem az, hogy véget ér. Hogy mi is ért véget, azt ekkor raktam össze.

Egy-két évvel később, talán 9 éves koromban kezem ügyébe került Bacsó Péter A tanú című regénye. Nagy kedvvel vetettem bele magam és egy délután alatt ki is olvastam. „Meg kell ölni Dezsőt” – azt hiszem, ez a regény első mondata. Jó mondat. A filmet nem láttam, szóval nekem A tanú egy regény.



Az első film, amit egyedül néztem meg a Gödöllői Moziban, az Bacsó Péter Megint tanú című filmje volt. Nem értettem belőle semmit az égvilágon. Ez a nem értés azonban nem volt kellemetlen, mert a vászon előtt ülve ugyanazt a világtapasztalatot éltem át, mint a főhős Pelikán. Én sem értettem, hogy ki mit miért csinál. Két dologra emlékszem intenzíven a filmből. Az egyik, ahogy Kállai Feri bácsi ül a Duna partján és elmélázva nézi a habokat. A másik meg, hogy piros-fehér-zöld búgócsigák pörögnek, szikráznak, talán fel is robbannak, miközben néptáncosok kurjongatnak a háttérben.

Megszólalóink abban szintén egyetértettek, hogy kíváncsiak a film cenzúrázatlan változatára. Reisz Gábornak, a VAN és a Rossz versek rendezőjének a sok munka miatt nem volt ideje bővebben válaszolni, de azt azért elmondta, hogy szerinte is „szuper, hogy újra mozikba kerül. Minden filmet meg lehet nézni a tévében, monitoron vagy akár egy otthoni projektoron, de én mozirajongó vagyok, A tanú pedig mozifilmnek készült. Úgy találták ki, úgy rendezték, komponálták, vágták és keverték.” A tanú felújított, cenzúrázatlan változatának vetítési időpontjait itt találod.

Rainer-Micsinyei Nóra a Kaposvári Egyetem színművész szakos hallgatója volt, szerepelt a Testről és lélekről és a Most van most című játékfilmekben, legújabb, bemutatás előtt álló munkájában, A legjobb dolgokon bőgni kell című filmben a főszerep eljátszása mellett a forgatókönyvet is ő írta. Walters Lili A senki szigeté-ben tűnt fel, mint színész, az Egynyári Kaland című népszerű tévésorozat állandó szereplője, jelenleg színházi rendezőnek tanul az SZFE-n, legközelebb a Drakulics elvtárs-ban láthatjuk. Tóth Luca a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem animáció szakára járt, majd Londonban elvégezte a Royal College of Art mesterszakát. Kisfilmjei rangos nemzetközi fesztiválokra jutottak el, a Superbia Cannes-ban, a Lidérc úr Berlinben versenyzett.

Bernáth Szilárd az ELTE filmszakán végzett 2012-ben. Legutóbbi kisfilmje, a Fizetős nap elnyerte a Magyar Filmkritikusok Díját. Jelenleg első nagyjátékfilmje forgatását készíti elő, a Larry egy lázadó borsodi rapperről szól majd. Csuja László az SZFE filmdramaturg szakán diplomázott, Virágvölgy című első nagyjátékfilmje  Karlovy Vary fesztivál East of the West szekciójában különdíjat kapott. A Kilenc hónap háború című dokumentumfilmje a szarajevói filmfesztiválon a zsűri különdíját söpörte be.

Cannes 2019: A tanú humora ma is betalál

1981-ben, a felesége társaságában érkezett meg a cannes-i filmfesztiválra Bacsó Péter, hogy éveken át dobozba zárt filmjét bemutassa a nemzetközi közönségnek. A tanú az Un Certain Regard szekcióban szerepelt, szatirikus humorát az akkori kritikusok is nagyra értékelték. Pelikán elvtárs a Cannes Classics idei válogatásában visszatért a fesztiválra, és bebizonyította, hogy majdnem 40 év távlatában is ugyanolyan vicces és tragikus maradt.