Orosz Anna Ida hozzátette, hogy a gyereknek készülő tartalmak jelentős része valóban rajzfilm, de ettől még az animáció teljes spektrumát nem fedik le. Szerinte érdekes kérdés, hogy a filmteoretikusok miért kezelik fenntartással az animációt. Felidézte, hogy az ELTE BTK filmelmélet szakán ő volt az első, aki animációs film témájában írta szakdolgozatát, de még őt is bátorítani kellett erre. A témában megjelent legfontosabb műnek Varga Zoltán A magyar animációs film: intézmény- és formatörténeti közelítések című tanulmánykötetét tartja, ami 2016-ban látott napvilágot.
Macskássy Gyula: A kiskakas gyémánt félkrajcárja (fotó: Filmarchívum)
Kollarik Tamás kérdései alapján a magyar animáció fontos állomásait évtizedről-évtizedre vették át, az 1914-es kezdettől, Kató-Kiszli István trükkfilmjeitől, amelyek sajnos nem maradtak fenn. Orosz Anna Ida szerint folyamatos animáció készítésről 1932-től beszélhetünk, ekkor alapította meg három fiatal grafikus, Halász János, Kassowitz Félix és Macskássy Gyula a reklámokkal foglalkozó Coloriton stúdiót. Macskássy később saját stúdiót alakított, Halász János pedig külföldön csinált karriert, ő rendezte az első brit egész estés animációs filmet, Az állatfarmot.
A II. világháború utáni a rajzfilmgyártás is állami alapon indult újra, Macskássy Gyula maradt az egyetlen, akire rá tudták bízni. Első hosszabb meseanimációját a Magyar Híradó- és Dokumentumfilmgyárban készítette. Az 1951-es A kiskakas gyémánt félkrajcárja erős ideológiai tartalommal bír, az eredeti mese gonosz török basáját is lecserélték benne magyar kiskirályra. Fülöp József hozzátette, hogy a kommunista hatalom az animációt feleslegesnek érezte, az irányzatot csak az mentette meg, hogy felfedezték a szovjet propaganda filmek hatékonyságát, így Macskássy osztálya is elkerülte a bezárást. A rajzfilmcsoport 1957-ben került át az akkori Vöröshadsereg útjára (ma Hűvösvölgyi út), ahol létrejött a Pannónia Filmstúdió.
Önálló animációs oktatás még nem létezett, de Fülöp József kitért az Iparművészeti Főiskola "ős-animációs" osztályára, akik közül hárman is a Pannóniába kerültek a díszfestő szak elvégzése után: Gémes József, Richly Zsolt és Bleier Judit. “Rofusz Ferenctől tudjuk, hogy annak idején fiatal rajzolóként nagyon nehéz volt bekerülni a Pannóniába, protekció kellett hozzá.” Diplomától függetlenül mindenkinek meg kellett másznia a hétéves ranglétrát, ami a kifestéstől indult és jó esetben a rendezéshez vezetett.
Jankovics Marcell: János vitéz (fotó: Filmarchívum)
A 60-as években a televíziózás hozott nagy fordulatot: Macskássy Peti című sorozatát követte a Gusztáv, majd a Mézga család és a többi klasszikus. Macskássy kezei alól tehetségek új generációja került ki, köztük Jankovics Marcell is. A stúdióvezetést Matolcsy György vette át és olyan struktúrát vezetett be, amelyben a megrendelések bevételeit bérmunkákkal egészítették ki, így tudták finanszírozni az alkotó kisfilmeket: “Vetésforgó volt, ha valaki elkészült egy sorozat-epizóddal, akkor beadott egy tervet egyéni rövidfilmre” - foglalta össze Fülöp József.
Orosz Anna Ida a 70-es évekkel folytatta, amikor a Pannónia a János vitézzel belevágott az egészestés animációk készítésébe, de közben a sorozatokra már nem maradt kapacitásuk. Emiatt 1971-ben létrehozták a kecskeméti műhelyt Mikulás Ferenc vezetésével. Az animációs oktatás 1980-ban indult meg itthon, a MOME jelenlegi rektora szerint azért az Iparművészeti Főiskolán, mert a Pannóniában dolgozó tanároknak könnyebb volt elsétálni a Zugligeti útra, mintha Pestre kellett volna átjárni.
A rendszerváltás mindkét vendég szerint drasztikus váltás volt az animációban, Orosz Anna Ida mélyrepülésnek nevezte az időszakot. A Magyar Televízió kivonult az animációs filmek finanszírozásából, így Pannónia a legnagyobb támogatóját vesztette el, és már a koprodukciókkal sem tudta tovább fenntartani magát. Az évtizedben alapuló magánstúdiók közül a 2005-ig működő Varga Stúdió volt a legsikeresebb, ami nyugat felé nyitott és munkái voltak, mint Michael Jackson Do The Bartman videóklipje vagy a Mr. Bean rajzfilmsorozat. A Kecskeméti Filmstúdió sikeresen önállósodott, a bérmunkák mellett emblematikus sorozataikat, többek közt a Magyar Népmeséket is folytatták.
M. Tóth Géza: Maestro (fotó: KEDD)
Az animáció gyártás viszont összességében annyira visszaesett, hogy Fülöp szerint egy egész alkotói generáció kimaradt, akinek nem volt lehetősége folyamatában elsajátítani a módszereket. A 2000-es évek egészestés próbálkozásai mellett, mint a Nyócker, és nagyobb sikerei, mint az Oscar-jelölt Maestro, elkezdtek újabb stúdiók megjelenni. Fülöp József szerint a 2010-es évek új filmtámogatási rendszerének hála újra megszaporodhattak a közönségnek készülő animációk. “Az alkotók viszont egy kicsit úgy érezték, hogy átlendült az inga a másik oldalra és az egyedi és művészi filmeknek nehezebb volt a 2010-es éveknek az első felében támogatást találni” - tette hozzá.
A digitális technológia térnyerésével az animáció technikai oldala leegyszerűsödött, így már az iskolák is be tudták emelni a gyakorlatot az oktatásba. “A diákfilm kategória izgalmasabbá vált a világ fesztiváljain.” Ezzel párhuzamosan megindultak a MOME animációs szakának fesztiválsikerei is. Orosz Anna Ida szerint a diákfilmek sikere mellett kisebb hangsúlyt kapnak az alkotók első önálló munkái: “Fontos lenne az intézményrendszernek odafigyelnie, hogy az egyedi szerzői filmek is itthon készülhessenek el.”
“Olyanok vagyunk, mint az Ajax Amsterdam, nagyon sok tehetségünket különböző nemzetközi inkubációs programok, francia stúdiók, producerek megtalálják, mert a mi tehetséges alkotóink képesek olyan módon beszélni a világról, ami máshol is érdekes” - monda Fülöp József, aki szerint a mostani rendszerben hiba, hogy nem karolja fel elég gyorsan az egyedi látásmódot: “Gyorsabbak a francia producerek, akik Bucsi Rékának, Buda Flórának, Andrasev Nadjának felkínálják, hogy menjenek ki, vegyenek részt artist-residency programban, fejlesszék ott az újabb filmjüket.”
Bucsi Réka: Symphony no. 42 (fotó: MOME Anim)
Kollarik Tamás szerint az első lehetőséget az említettek is állami támogatásból kapták meg, Fülöp József viszont rávilágított, hogy nem önálló pályázásról, hanem az egyetemeknek nyújtott támogatással készültek a diplomafilmek. Fülöp szerint olyan producerek és döntőbizottságok is kellenek, akik értékelik, és tudnak mit kezdeni az egyedi látásmóddal.
Orosz Anna Ida kiemelte, hogy a magyar animációban az egyedi útkeresés napjainkban is erősen jelen van, elég az NFI Inkubátor Programjára gondolni, amelyben jelenleg három egészestés animációs film is készül (Műanyag égbolt, Kék Pelikan, Hol rontottam el?) Szirmai Márton és Csáki László ráadásul animált dokumentumfilmen dolgozik, ami innovatív és határátlépő műfaj.
Sorra jönnek a díjak, százasával készülnek az új animációk, lehet-e új aranykorról beszélni napjainkban, kérdezte Kollarik Tamás. Fülöp József szerint ehhez arra is szükség lenne, hogy az újonnan készülő televíziós animációkat, sorozatokat láthatóvá kéne tenni. Erre nem elég az állami gyerekcsatorna, egy olyan stratégia kéne, ami a sorozatok brandjét is építi. “A mostani alkotások átütő ereje nem a művekből hiányzik, hanem a láthatóságából és a marketingjéből. Ilyen szempontból az aranykor még nem érkezett el.”
Orosz Anna Ida szerint sem elég egy rajzfilmcsatorna megléte, amikor az olyan klasszikusokat, mint a Kockásfülű nyúl nem lehet hivatalos formában, felújítottan elérni online. Reméli, hogy hosszútávon a Filmarchívummal több klasszikus gyerektartalmat tudnak felújítani és online elérhetővé tenni.
Az Animációs esték – Hagyomány és haladás beszélgetéssorozat március 18-án folytatódik, vendégei Jankovics Marcell és Bucsi Réka lesznek.
