Hogyan érinti az életed a vírushelyzet?
A meló teljesen leállt, pedig párhuzamosan rengeteg projekt volt beindítva, a színházban meg havi 23-28 között volt a játszott előadásaim száma. Ezek is konkrétan lenullázódtak. Mi most a családdal tulajdonképpen elmenekültünk Budapestről, lejöttünk a vidéki nyaralónkba. Ez egy teljesen elszigetelt terület, a ház fűthető, és a kertbe is ki lehet menni, megcsinálni a munkákat, amikre eddig nem volt alkalom, vagy a kertészt kellett volna hozzá hosszan fűzögetni.
Éppen benne voltál egy mozifilm előkészítésében. Ezzel mi fog történni?
Másfél éve dolgoztunk a Ha elfárad, viheti! előkészítésén. Eleinte úgy volt, hogy rendezni fogom, de aztán úgy dobta a gép, hogy a főszereplő leszek benne, és Rohonyi Gábor rendezi meg. Folyamatosan ment a helyszínkeresésés és a brainstormingolás arról, ki legyen a gyerekszereplő. Egy 6 év körüli kisfiúra van szükség, aki a fiamat játssza. Azokat a srácokat már megnéztük, akik a különböző színitanodákban, iskolákban tanulnak, de Geszti Péternek, a film producerének az az ötlete támadt, hogy csináljunk nagyobb merítést, ezért meghirdettünk egy országos castingot a neten. Komoly szerep, a 35 naposra tervezett forgatásból 32 napja lesz, úgyhogy nagyon sok múlik rajta, hogy tényleg megtaláljuk a kisfiút, aki mindent visz. A casting director online továbbra is fogadja a jelentkezéseket, épül az adatbázis, de a személyes meghallgatásokat, amin mi is ott vagyunk a rendezővel és az operatőrrel, szüneteltetni kell. A forgatást május-júliusra terveztük, de a járványprognózisok alapján ez is veszélybe került.
Scherer Péter és Geszti Péter az a Ha elfárdad, viheti casting-felhívásában
Mi a helyzet a többi projekteddel? Van más is köztük, ami tolódik?
A tévében hamarosan jönni fog az Apatigris című sorozat, amit szerencsére már tavaly nyáron leforgattuk, így egy kicsit olyan lesz, mintha most is aktívan jelen lennénk. (Az első rész online premierje április 4-én lesz az RTLMost+ digitális szolgáltatásában, az RTL Klubon pedig április 12-én, 19:00-tól mutatkozik be - A szerk.) A sorozat hangulatában és modorában egy kicsit emlékeztet a Válótársak-ra, de se nem spin-offja, se nem koppintása annak. Egy apáról szól, aki három felnőtt lányának életét megpróbálja menedzselni úgy, hogy azok sikeresek és boldogok legyenek, miközben a saját életét is igyekszik rendberakni a válás után. Köbli Norbert írta, rengeteg remek szituáció és isteni színész van benne: a teljesség igénye nélkül Haumann Péter, Kamarás Iván, Simon Kornél, Balla Eszter és Gryllus Dorka, valamint a három lányom, csupa fiatal és tehetséges csaj, Rujder Vivien, Schmidt Sára és Michl Júlia.
Az RTL-nél nagyon bíznak benne, szeretnének második évadot is, Norbit már fel is kérték a megírására. Ha minden jól megy, és az első a várakozásnak megfelelően teljesít a tévében, akkor nyár végén kezdődik a második forgatása. Ami még be van tervezve, hogy régi barátom, Tiszeker Dániel Nagykarácsony címmel csinál filmet, ebben Pokornyi Liával egy házaspárt alakítunk. Ezt kifejezetten az ünnepek idején kéne forgatni, mert egy karácsonyi vásárban játszódik. Köbli Norbertnek pedig van egy távlati terve, hogy folytatást írjon a Vizsga című filmhez, nagy örömmel csinálnám azt is.
Színházi téren Tasnádi István Kartonpapa című darabját szeretnénk megcsinálni a Nézőművészeti Kft-vel. Egy szűk család története, Parti Nóri lenne a feleségem, míg a nővéremet, aki egy nap az elhunyt férjének papírból kivágott másával állít be a hozzánk, Udvaros Dorottya játszaná. És ott van még A nevem Mary Page Marlowe című darab is Puskás Tamás rendezésében, amit már ugyan bemutattunk a Centrál Színházban, de összesen két előadás tudott lemenni belőle, aztán jött a vesztegzár. Két fantasztikus színésznő, Básti Juli és Borbély Alexandra játsszák a címszereplőt különböző életszakaszaiban, a többiek – köztük én is, mint a Juli egyetlen olyan férje a háromból, akivel boldog volt – szinte csak egy-egy jelenetre jönnek be. Állati jópofa, de nagyon fájdalmas és szép történet. Ez az előadás még arra vár, hogy kiteljesedhessen a nézők előtt.
Schmidt Sára, Rujder Vivien és Michl Júlia között az Apatigris-ben (fotó: RTL Klub)
Szerinted tud pozitív hatással is lenni lenni ez az időszak, akár kreatív szempontból?
Arra mindenképp jó, hogy egy kicsit belül elcsendesedjen és magára tudjon figyelni az ember. Lehet, hogy megpróbálom belülről megérteni, hogy az elképesztő pörgés, amiben az elmúlt legalább 15 évben éltem, minden szempontból jó volt-e, vagy lehet ezt kicsit másképp csinálni, de úgy, hogy közben nem veszítem el a szerelmet színház és a vágyat a folytatásra.
Kicsit úgy fogom fel, mint amikor huszonéves koromban két éven belül három olyan sérülésem is volt, ami miatt otthon ragadtam: először egy színházi előadáson törtem el a jobb csuklómat, majd térdsérülésem lett egy síbalesetben, aztán amikor az már javulni kezdett, kosárlabdázás közben elszakadt az achillesem ugyanazon a lábamon. Ez a három dolog nem csak fizikailag, hanem lélekben is lelassított. Emlékszem, hogy ebben az időszakban kezdtem el Hamvas Bélát olvasni, aki alapszerzőnek számított a színházi mestereimnél, és annyira nehéz volt a szöveg, hogy – Google híján – ki kellett szótáraznom belőle rengeteg latin és görög szót. Ha ilyesmivel kezdesz foglalkozni, az építi a személyiségedet, már azzal is icipicit több leszel, amikor kiírsz magadnak és megtanulsz egy latin kifejezést.
Mi az, amivel most lekötöd magad, tettél hasonló felfedezést, mint annak idején?
Karinthyval kezdtem el foglalkozni. Ő nekem egy régi szerelmem, abban is óriási szerepe van, hogy egyáltalán színész lettem. Ötödikes koromban a magyartanárom megláthatott valami huncut csillogást a szememben, és kezembe adta a Földrajzóra 2852-ben című Karinthy prózát, hogy induljak el vele az iskolai Ki mit tud?-on. Megtanultam, aztán én, a kis töki gyerek, kiálltam előadni a hatszáz fős nézőtér elé, ami nagyjából tele is volt, mert mindenkit betereltek az Úttörő Kulturális Seregszemle alkalmából. Sikerült őket lekötni és megnevettetni, meg is nyertem a versenyt, aztán más Karinthy művekkel a következő három évben is. Ekkor került be a színház és a színészet a sejtjeimbe, aztán szépen ott is maradt.
Most egyrészt elkezdtem olvasni az Ördöggörcs című könyvét a Karinthy Mártonnak, akivel voltam olyan szerencsés, hogy még élete utolsó éveiben összebarátkozhattam és elmesélhettem neki mindezt a nagyapjával kapcsolatban. Marci fél élete, a Karinthy név miatt arról szólt, hogy legyőzze a saját kisebbségi érzését és kilépjen végre a napfényre a nagyapja és az apja árnyékából. A családi legendáriumot egy fantasztikus, átfogó regényben írta meg.
Mellette pedig az Utazás a koponyám körül-t olvasom, kifejezetten azzal a céllal, hogy monodrámát csináljak belőle. Még elég képlékeny a dolog, de annyi már körvonalazódott, hogy egyedül játszanám, de lenne mellettem egy zenész, és talán egy énekesnő is kellene hozzá, mert dalbetéteket is szeretnék.
A cikksorozat korábbi részei:
#4 - Schwechtje Mihály
#3 - Liszka Tamás
#2 - Kis Hajni
#1 - Herendi Gábor
