Meskó Zsolt yuppiefilmek sora után most 1956-ra helyezte legújabb kisfilmjének történéseit. A fiúk a házból tipikus nyolcadik kerületi golyólyuggatta bérházkörnyezetben forog, a hitelesség kedvéért kezdőkkel és kevésbé ismert arcokkal, a tökéletesség kedvéért egészen új technikai mankókkal. Erről faggattuk a finisben lévő stábot.

- Miért pont ’56?
- A filmet két dolog motiválta. Egyrészt egy személyes emlék. Az én gyerekkoromban senki nem beszélt ’56-ról, és lehetett érezni, hogy valami nagy titok lappang mögötte. Később elárultak ezt-azt, de az csak jóval ezután, felnőtt koromban derült ki, hogy az apám disszidált, majd ’57-ben visszajött, a nagyapámat pedig lecsukták. ő használt egy olyan szót ’56-tal kapcsolatban, amit addig még senkitől sem hallottam. Azt mondta, ez testvérharc volt. Ez megragadott, merthogy mindig csak arról hallani, hogy voltak a kommunisták, a rosszak, meg a forradalmárok, a jók, hogy a korábbi értelmezést ne is említsük. Ezek után láttam Jean Pierre Pedrazzi francia fotós egy Life-nak készített fotósorozatát, ami azokat a pillanatokat ábrázolja, amikor a pártház védői megadják magukat, és feltartott kézzel kivonulnak az épületből, majd a forradalmárok kivégzik őket. Ezeken a képeken jól kivehető, hogy 20-21 éves kiskatonákról van szó. És akkor átfutott az agyamon, hogy bár eddig azt gondoltam, ha akkor éltem volna, biztosan a forradalmárok oldalán harcolok, megeshetett volna, hogy besorozott kiskatona vagyok és parancsot kell teljesítenem. És innen a történet. A Fiúk a házból két srácról szól, akik egy házban, egy gangon élnek, gyerekkoruk óta barátok, ugyanabba a lányba szerelmesek. Az egyik diák, a másik kiskatona. Az ő egy napjukat meséli el a film, ami a pártház ostrománál történő szembesüléssel ér véget. Mindezt egy tízéves kisfiú szemszögéből látjuk.

- Hogy bírjátok a gyűrődéseket?

- Reggel és este folyamatosan lázas vagyok az idegeskedéstől. Történnek olyanok, hogy gyerekszereplőnk, Gáspár Andris, a legnagyobb lövöldözés közepén előveszi a mobilját, és jelzi a szüleinek, hogy lassan lehetne már érte jönni. Azt is elhatároztam, hogy soha többet nem leszek egyszerre producer és rendező, mert beleőrül az ember. Ez egy történelmi film, ahol hatalmas statisztériát kell mozgatni.

- Volt már dolgod hasonlóval korábban?

- Volt, csak nem filmen. A másik életem a rendezvényszervezés, ahol már ezer embert is kommandíroztam egy nagy utcai jelmezes felvonuláson. Nem ettől féltem. Sokkal inkább amiatt aggódtam, hogy mivel statisztériát nem tudtunk fizetni, a Vörösmarty gimnázium 150 diákja jött a tömegjelenetek felvételéhez. Nem tudtam, mennyire lehet majd együtt dolgozni velük, hogy egyáltalán mire lesz időnk.

- Az azonnali vágás technikája mennyiben segíti a munkádat?

- Ez a Szaladják Pista ötlete volt, aki már használta ezt a technikát. A kapcsolódási pontok megtalálásában segít rengeteget. Néha egy nézésirány beállításánál, ami sokszor centimétereken múlik, jól jön, hogy rögtön a megfelelő helyre lehet állítani a gépet, és visszanézni egy esetleg napokkal korábban felvett jelenet végét. A költségekből is faragni lehet így, hiszen nincs szükség muszterekre. Mindig estére kész is van az aznapi anyag vágott változata, tehát ideális esetben a hatnapos forgatás végén kész lesz a vágott film. Persze ez csak nyersváltozat, és csak számítógépen létezik, viszont jó alap a továbbgondolásra.

- Az előző filmjeid témáihoz képest hova helyeznéd a mostanit?

- A barátaim már régóta rebesgetik, hogy az előző filmjeim témái egyáltalán nem passzolnak hozzám, és kérdezgetik, hogy miért nem romantikus és történelmi filmeket csinálok. És ez valóban közelebb áll hozzám. Azonkívül mindig azzal vádoltak, és ezt én sem tagadhatom le, hogy nagyon szövegközpontú filmeket csinálok. Szóval eddig háttérbe szorult nálam a képekben való gondolkodás. Most sikerült valami olyat kitalálnom, ami klasszikus értelemben véve nem némafilm, de 10-15 mondatnál nincs benne több.

- Milyen speciális eszközökkel igyekeztetek közelebb férkőzni a témához?

- Nincsenek sztárok a filmben. Két főiskolás a főszereplő, akiket nem ismer még a közönség. Tóth Attila és Kasvinszki Attila. A mellékszerepekre is igyekeztem alternatív színházi körökből kevésbé ismert színészeket választani, de a diák mamájának felvillanásnyi megjelenését Csomós Marira bíztam, aki nem szerepel sokat filmen, viszont nagyon erős jelenléte van a moziban, és Balkai Gézát is behoztam egy kisebb mellékszerepre, aki évek óta nem szerepelt magyar filmben.

- Ki a film igazi hőse?

- Mind a két fiú főhős, de a mi szívünk egy kicsit jobban húz a diákhoz, mert mégiscsak ő állt a jó oldalon. A kiskatonát, legalábbis ha működik a történet, legfeljebb sajnálni lehet. És mivel egy szerelmi szál is van a filmben, és a házmesterlány szíve is a diákhoz hajlik, hát a mienk is.

- A kisfiút hol találtátok?

- Rengetegen voltak a válogatáson. Voltak jelöltjeink, de egyikkel se voltunk igazán elégedettek, aztán a Szemlén megnéztem az Előre! című filmet, ahol én észre se vettem, hogy Gáspár Andris benne játszik. Viszont a díszbemutató utáni közös meghajlásnál valahogy olyan jópofán viselkedett, hogy felmerült bennem a gondolat, talán ő lenne a megfelelő kisfiú.

- Azt ORTT-pályázaton nyertél egy forgatókönyvvel. Hogy állsz ennek a filmnek a munkálataival?

- Előreláthatóan május-június környékén forgatunk majd, de még nagyon sok munka van a forgatókönyvvel, annak ellenére, hogy a zsűri nyilvánvalóan egy kész dolgot fogadott el. Hál istennek itt nem leszek producer, mert az Objektív Stúdió és Rózsa János rugdosott engem a történet megírása felé. Közben furcsa helyzet állt elő, mert az az érzésem, hogy kicsit elment az idő a forgatókönyvem mellett. Az alapkérdés az volt, hogy lehet-e még normális alkotótevékenységet folytatni, vagy akár emberi életet élni ebben a világban, vagy végképp bedarál minket ez a kapitalista őrület, és az életünk nem szól másról, mint külsőségekről és pénzről. Mindez egy színész egy napján keresztül fogalmazódik meg, ahol a kérdés, melyik utat választja. Feladja a művészi létét, vagy kommercializálódik? Történt két olyan dolog, ami megadta a választ. Az egyik a szeptember 11., a másik a Mount Everestre induló expedíció tragédiája, ahol én is részt vettem. A kérdés ezzel eldőlt: bedaráltak minket. Most már az a kérdés, hogy ebből hogy lehet kitörni. Átírni már nem lehet a forgatókönyvet, de a hangsúlyokat alaposan át kell helyezni. Meg lehetne csinálni így is, mivel ez egy vígjátéki elemekkel tarkított történet, csak számomra így elveszett a lényeg. Én ezen már túlléptem. A vicc a dologban, hogy annak idején elindultunk két forgatókönyvvel, csak Rózsa János azt mondta, a másik túl nehéz téma egy elsőfilmhez. Most az sokkal aktuálisabb lenne. De azt a filmet kell megcsinálni, amire pénzt kapsz.