filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Fogarasi Gergely: 8 éve írtam meg az eredeti forgatókönyvet, és több részletben tudtam csak leforgatni, önálló kisjátékfilmekként. De végig abban a tudatban forgattam, hogy egszer csak egymásba fogom tenni őket. Mostanra lehetett összevágni őket egy nagyjátékfilmmé.
filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
Fogarasi Gergely: Nagyjából állandó stábbal dolgozom ma már, mind a tíz eddigi kisfilmemben és a színházi rendezéseimben is általában velük dolgozom. Évek alatt állt össze a mostani brigád. Szerncsésnek érzem magam, hogy velük dolgozhatom.
filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
Fogarasi Gergely: Az MMKA adott másfél milliót, két producerem is még kábé ennyit adott hozzá (Vágási Emőke és Frank Dorka), örök hálával tartozom nekik. Rajtuk kívül rengeteg kisebb szponzor, támogató, és sok bennem bízó, lelkes barát munkája van ebben a filmben. És ha kerestem valamennyi, szabad szemmel is látható összeget, rögtön beleforgattam. A teljes büdzsé (szinte szégyellem leírni) nem éri el az 5 millió forintot.
filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
Fogarasi Gergely: Az első forgatási nap hajnala, mikor még senki nem érkezett meg. Egyedül üldögéltem a díszletben, és szinte elképzelhetetlennek tűnt, hogy nemsokára megérkezik 50 ember, és forgatnom KELL. Kimentem az utcára negyed órára sétálni, sehol egy járókelő, langyos szél fújta át az agyam. Mire visszaértem, már mindenki ott volt. És az egész stábon éreztem, hogy bíznak bennem. De egyébként végig jó hangulatú, bár iszonyatosan feszített tempójú forgatások voltak. Összesen 14 napot forgattunk.
filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
Fogarasi Gergely: Az állandó pénzhiány. Volt pár nap, amit a „semmiből” kellett leforgatnom. Meg egyszer rányitottak a már exponált filmre, rajta több jelenet snittjeivel, ezért be kellett iktatnom egy pótforgatási napot. Mára már én sem tudom, hogy a jelenetek melyik részét forgattunk máshol.
filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
Fogarasi Gergely: A kisjátékfilmek érdekelnek nagyon, az új generáció, az én korosztályom. A szemle egyébként eléggé alul van szervezve szerintem, nyilván pénzhiány és a kevés szervező miatt. (Is.)
filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
Fogarasi Gergely: Nem vagyok versenyben, úgyhogy inkább a külföldi fesztiválmeghívásokra bazírozom.
filmhu: Legjobb/legrosszabb bonmot a filmedben?
Fogarasi Gergely: „Fixáljuk hóval”! Télen forgattunk, mínusz 10 fokban, hajnalban, egy mezőn, a szállástól több száz méterre. Lefagyott a jégre a fahrt-sín, a kamera kocsi, és a stáb egy része is. A mondat a végső változatba nem került bele, de azóta is mini-szállóigévé vált köztünk.
filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
Fogarasi Gergely: Volt egy nagyon hosszú és bonyolult kézikamerás snitt, amit huszonnyolcszor vettünk fel, emiatt csúszott is az aznap rendesen. A filmbe a legutolsó felvételt vágtam be, tehát végül is nagyon megérte.
filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed? {extrainfo}
Fogarasi Gergely: Bármelyiken természetesen. De az ázsiai megjelenésre vágyom a leginkább, nekik mi vagyunk az „egzotikum”.
filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
Fogarasi Gergely: Ha apám még láthatta volna a teljes, kész verziót. Egyébként a magyar moziforgalmazás nagyon nehéz dió, főleg kevés kópiával, láthatatlan marketinggel. Húsz-huszonötezer nézőnek már sírva örülnék, de ezt a számot majd' lehetetlen így elérni.
filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?
Fogarasi Gergely: Én azt szerettem a legjobban, amikor a Corvinban volt a szakma, és végig a körúti mozik utánjátszottak. Ez a plázás időszak kifejezetten idegesít, zsíroskenyérrel, pogácsával a kezünkben két amerikai filmplakát között. Ha marad így, muszáj nagyobb felhajtást rittyenteni hozzá, mert jelenleg kifejezetten szánalmas az összképünk. Privát élményem pedig az első bejutott kisfilmem premierje volt, annyira izgultam, mintha színházi előadásom lett volna.
