Fotóhónap – 2004

A rendezvény legnagyobb vállalkozása a világhírű művész, Sebastiao Salgado: Exodus című projektjének a bemutatása a Ludwig múzeum teljes harmadik emeletén. Több száz képről van tehát szó, Salgado monumentális témájának csak egy hasonló méretű kiállítás felelhet meg. A művész a projekt keretében 1993 és 1997 között több mint negyven országban fotografált úton lévő embereket, száműzötteket, menekülőket és az ő sorsukon keresztül próbálta meg bemutatni a XX. század végének történelmét. A megalázott, lehetetlen életkörülmények között élő embereket Salgado nem szépíti, képei nem hajlanak semmiféle hamis romantika felé, azokon a fekete-fehér valóságot látjuk. Ha tetszik, a híradók mindennapos egyperces valóságát látjuk, csakhogy művészileg reprodukálva, hatalmas képeken szembesülünk vele. Salgado képei ezen emberek milliói helyett beszélnek, megmutatják a földi pokol mélyén is őrzött méltóságukat, bátorságukat, valamint azt is, hogyan gazdagíthatják másságukkal egymást az emberek és a különböző kultúrák. Salgado fotói földrajzi területekként követik a világ migrációjának főbb eseményeit. A művész kiemelten kezeli a vándorlások legkiszolgáltatottabb csoportját, a gyerekeket, akiknek külön portré-sorozatot szentel.

Klasszikus szociofotók ezek, Salgado majd minden képe a műfaj legkiválóbb alkotásai között szerepel, ahol egy-egy apró gesztus, beállítás, hiány, vagy fénycsík az emberi kiszolgáltatottság egyetemes voltát, vagy az emberhez méltó körülmények hiányát bizonyítja. Személyes kedvencem az a kép, amely a bombayi Victoria pályaudvaron készült. Belülről látjuk a hatalmas csarnokot, ahol európai ésszel felfoghatatlan tömeg áll, nyomorog és várja a vonatot, amelynek helye, egy hosszú csíkban, üres. Salgado érzékeny fekete-fehér ecsettel az örök emberi színjátékot festi meg.

Sebastião Ribeiro Salgado: Exodus
Ludwig Múzeum, Budavári palota, I. Szent György tér 2.
A kiállítás megtekinthető május13-tól június 27-ig hétfő kivételével 10-18 óra között, csütörtökön 20 óráig.

A Fotóhónap – 2004 másik „kötelező” kiállítása a szintén a Ludwig Múzeumban látható Benkő Imréé, aki elsőként kapta meg a Magyar Fotóművészek Szövetsége (MFSZ) által odaítélt és a T-Mobile Magyarország Távközlési Rt. által támogatott nagydíjat.


Benkő Imre művészetére a legtalálóbb mondat talán az, amellyel Bódy Gábor jellemezte Schiffer Pál filmjét, a Cséplő Gyurit: „Nagy tett, hogy tágra nyílt szemmel, a legnagyobb látószöggel meri nézni a világot, nehogy lemaradjon valamirõl”. Benkő Imre kedvenc műfaja a fotóriport, nevével nemhiába találkozhatunk naponta az újságokban is. Kedvenc objektíve pedig a nagylátószögű, amellyel utcáról utcára járja a várost és keresi azon társadalmi eseményeket, helyzeteket és életképeket, amelyekben különös módon sűrűsödnek össze korunk ellentmondásai és jellegzetességei. Ezen pillanatokat éles szemmel dokumentálja, sokszor ironikusan is, művészete ezen a ponton közelít a híres párizsi zsánerképek világához. Benkő Imre azonban egy kicsit „kelet európaibb”, képein erősebben van jelen a szociológiai beállítottság, az éles ember- és társadalomkritika.
 
A Magyar Fotográfia Nagydíjas Benkő Imre kamarakiállítása
Ludwig Múzeum Budapest, I. Szent György tér 2. Megtekinthető május 13-tól június 13-ig hétfő kivételével 10-18 óra között, csütörtökön 20 óráig.

Kardos Sándor operatőr 1968-ban kezdett amatőr fényképeket gyűjteni. Kapott barátoktól, ismerősöktől és ismeretlenektől, vásárolt hagyatékokból, bolhapiacokon, mindenütt, ahol csak lehetett. Kincsesbányára talált, bár a kezdetekkor még nem gondolt erre. Gyűjtőszenvedélyét így magyarázza: "Indítékul néhány, akkor egyedülállóan extrémnek tetsző kép szolgált. Ezekről a fotókról kiderült, hogy nem egyedülállók, egy létező, csak éppen teljesen ismeretlen típus képviselői. Illetve - időben szemlélve - egy rejtett vonulatba illeszkednek. Ez a fényképezési gyakorlat (fényképtípus) a fotózás kezdetei óta létezik, lappangva végigvonul a fotótörténeten... Ehhez a felismeréshez azonban csak akkor juthattunk el, amikor óriási mennyiségû fényképet tekintettünk át, illetve szereztünk meg."



Mára többszázezer (sőt, egyesek szerint kétmillió) képből áll a Horus Archívum, Kardos Sándor gyűjteménye, amely egyedülálló kultúrantropológiai tükröt mutat az ember gondolkodásáról, szokásairól, viselkedéséről. Mindezt az utóbbi száz év fényképeinek sajátos szempontú, gyűjtői magatartásával hozta létre, különös tekintettel az utóbbi évtizedek tömegesült fotóhasználatára.

Művészi szempontból azonban fontosabb ennél Kardos Sándornak az a megállapítása, hogy szerencsés véletlenek egybeesésekor az ismeretlen fényképész akaratlanul olyan kvalitású remekművet hozhat létre, amely a legkiválóbb hivatásos fotóművészek alkotásaival vetekszik. A privát fotónak ezt a vonását általánosságban nehéz közelebbről leírni. Egyrészt mert a remekműnek a remekmű volta mindig valami irracionális vonás jelenlétét feltételezi, melynek kifejezésére nincsen szavunk. Másfelől pedig a remekmű egyedi jelenség, amely a másik remekműtől is jelentõsen különbözik, legfeljebb csak a rá vonatkozó elmélyült elemzéssel közelíthetünk hozzá. Mondani sem kell, e típus darabjait tekinti az archívum gazdája gyűjteménye csúcsának.

A véletlen egyrészt olyan felvételekkel szolgál, amelyek szépségben és eredetiségben az avantgárd képzőművészet legkülönfélébb irányzataiba sorolható élvonalbeli alkotásokkal vetekszenek. Más képek pedig olyan fantázia- és álommontázsoknak tűnnek, amilyeneket a modern filmművészet sem produkált.

Ebben a gyűjteményben a világ minden sarka és eseménye fotómodellként szolgál, minden és mindenki Horus ügynökké, azaz a csak a kép által elmesélhető igazság ügynökévé válik És van is fénykép mindenről, csak meg kell találni. Amiről egyelőre nem találjuk a hiteles felvételt, nem biztos, hogy megtörtént. Amirõl nincs fénykép, lehetséges, hogy valójában nincs is, csak a képzelet szüleménye.

Milyenek is ezek a fényképek? Egyszerre megrázóak és elgondolkodtatók. Szomorúak és diadalmasak. Az ismeretlen fényképészek - akarva, akaratlanul - a hely és az idő rendkívüliségét ragadták meg ismert és ismeretlen helyszíneken, motívumokban, eseményeken.
Kiállítás a HORUS archívum anyagából

Millenáris Park C épület, Kerengő Galéria, Budapest, II. Lövőház utca 39. Megtekinthető május 18-tól június 10-ig minden nap 10-18 óra között. A kiállításhoz készült könyv bemutatója 2004. 05. 28-án 18 órakor kezdődik.