Filmhu: Hogyan kaptátok a felkérést, hogy válogassátok ki a nemzetközi szekció filmjeit?
Kertész Zsanett: Dramaturgia tanárnőnk, Schulze Éva mondta, hogy lehetőség lenne arra, hogy az osztályunk válogassa elő a filmeket. Behívta a fesztivál egyik szervezőjét, Ságodi Ildikót, aki elmesélte, hogy mire is vállalkozunk pontosan. Hatan vagyunk az osztáylban - Daoud Dániel, Dósa Detti, Lányi Zsófi, Horváth János Antal és Oláh Medárd - így mindegyikünkre körülbelül száz kisfilm jutott, 2 percesektől a 40 percesekig. Volt mit csinálnunk.
Filmhu: Milyen volt a teljes felhozatal? Milyen filmeket neveztek elősorban?
K. Zs.: Az élőszereplős, különböző műfajú fikciós rövidfilmek mellett voltak animációs és dokumentumfilmek is, sőt, pár kísérleti alkotásokba is belefutottunk. Nagyon sok furcsaságot láttunk, de sok izgalmas és tehetséges filmmel is találkoztunk. Tanulságos és érdekes volt látni, hogy a világ különböző pontjairól miket neveznek be, elég színes és vegyes volt a felhozatal. Például eddig nem láttam még 15 perces horrort.
Horváth János Antal: Rengeteg nagyon érdekes, tehetséges filmet láttam, de sok volt azokból is, amiket egyáltalán nem lehetett érteni, se a végeredményt, se a szándékot. Ez persze nem feltétlenül baj, bár egy kicsit fárasztó, amikor egy 20 perces filmről van szó, és a tizedik percnél még mindig nem érted, hogy most akkor itt mi is fog történni. De ugyanúgy volt sok olyan alkotás is, aminél az első percnél éreztem, hogy na, ez egy nagyon érdekes film lesz és az is lett. Valóban minden műfajból érkeztek alkotások, ami különösen tanulságos volt. Ennyi öt perces animációs filmet én például még sosem láttam.
Filmhu: Mi alapján szelektáltatok? Volt valamilyen vezérelv?
K. Zs.: Minden egyes filmnél készítettünk magunknak jegyzeteket, hogy átlássuk az egészet. Igyekeztünk objektívek maradni, és olyan filmeket válogatni, amelyek nagyközönség számára érdekesek lehetnek, olyanokat, amik mellett nem lehet csak úgy elsétálni.
H. J. A.: Tudtuk, hogy amiket választunk azokból jó néhány le fog menni egy moziban, és 150 ember fogja őket megnézni vetítésenként. Szerettünk volna olyat választani, ami jó esetben ennek a 150 embernek is tetszeni fog, nem csak nekünk.
Peacock
Filmhu: Hat ember hogyan tudja összeegyeztetni az ízlését? Nagy viták voltak?
K. Zs.: Egyáltalán nem voltak viták. Nyilván hat ember hat féle ízléssel rendelkezik, de azt gondolom, hogy a személyes ízlés mellett sokkal többet nyomott a latba az, hogy mind forgatókönyvírást tanulunk. Ha olyan filmet láttunk, amiről úgy éreztük, a másikunk jobban ért ahhoz a műfajhoz, átküldtük neki, hogy nézze meg ő is, és mondja meg, mit gondol.
H. J. A.: Bízunk egymásban, egymás ízlésében. Ahogy Zsani is mondja, az a közös tudás, amit ebben az osztályban együtt tanulunk, az mindenképp valahogy a saját ízlésről elveszi a fókuszt és az objektivitásra helyezi át.
Filmhu: Forgatókönyvíró tanulóként szerintetek jobban figyeltetek a kisfilmek dramaturgiájára?
K. Zs.: Rengeteg kisfilmet nézünk az egyetemen, folyamatosan elmezzük őket, emelett mi is írunk. Amióta ezt tanuljuk, szerintem lehetetlen kikapcsolni az agyunkban, hogy dramaturgként és forgatókönyvíróként elemezzük a látottakat. Azt gondolom, hogy a felkérés is ezért talált meg minket.
H. J. A.: Azóta amióta az egyetemre járunk, szinte napi rendszerességgel nézünk, elemzünk kisfilmeket, valóban elkerülhetetlen, hogy dramaturgként, íróként gondolkodjunk. De ez nem jelenti azt, hogy ha egy film jól volt megírva, de esetlegesen volt fényképezve, és a színészjáték se volt pontos, azt elébbhelyeztük a rangsorunkba, mint azt, ahol tehetséges, komplex képi világ volt és érdekes mesélési forma, csak éppen a történet nem volt izgalmas. Egyik nem él a másik nélkül.
Leeches
Filmhu: Mely országokból érkezett a legtöbb kisfilm?
K. ZS.: Elképesztően vegyes volt a felhozatal, az én blokkomban volt minden, orosz, svéd, japán, angol, koreai, szlovák, malajziai és még sorolhatnám.
H. J. A.: Az én részembe elég sok belga film került, illetve amerikaiból és angolból volt a legtöbb.
Filmhu: Volt valamilyen jellegzetessége az azonos országokból érkező kisfilmeknek?
K. Zs.: A különböző országokból származó alkotók témaválasztásának egyebeesése volt érdekes. A filmek jó része valamilyen szemszögből társadalmi problémával foglalkozott, több film szólt a menekültkérdésről, illetve a beilleszkedésről. Volt olyan alkotás, ami arra tett kísérletet, hogy különböző vallású emberek összezárásával kicsiben megoldja a köztük sok sok éve fennálló konfliktust, volt több is, ami a családon belüli erőszakkal, és sok olyan is, ami a homoszexualitással foglalkozott.
H. J. A.: Nekem a belga filmeknél volt olyan benyomásom, hogy mindegyik nagyon pontos film. A pontosság alatt azt értem, hogy nagyon jó eszközöket választ arra, hogy elmeséljen nekem egy történetet, és ezek stílusukban is megkérdőjelezhetetlenül egységesek voltak.
Filmhu: Ha a három blokk összes filmjét áttekintitek, hogy jellemeznétek a válogatást?
K. ZS.: Nagyon különböző filmek lesznek, mindegyik izgalmas, a maga módján. Bízom benne, hogy minden néző így fogja gondolni!
H. J. A.: Egy szép kerek egész.
Rate Me
Filmhu: Miért ajánlanátok a nézőknek, hogy nézzék meg a nemzetközi blokkok kisfilmjeit is?
K. Zs.: Nagyon fontosnak tartom, hogy megismerjük, milyen kisfilmek készülnek világszerte. A nemzetközi blokkok lehetőséget adnak arra, hogy belekukkantsunk, akár rövid időre is abba, hogy távoli országok alkotóinak mi jár a fejében. Olyan ez, mint egy nagy nemzetközi találkozó, megmutogatjuk egymásnak, hogy mink van, új dolgokat, más látásmódokat fedezünk fel és tanulunk.
H. J. A.: Ahogy a Zsani is mondja, borzasztóan érdekes, hogy milyen problémákról csinálnak filmet mondjuk Indiában, vagy Belgiumban, vagy az USA-ban. Egytől egyig nagyon emberi, érzékeny, és érvényes filmek. Mindenki meg fogja találni a kedvére valót, ebben szinte biztos vagyok.
