George Paulson: Színesítem a palettát

Filmhu: Az Ász póker egy bizonyos George Paulson filmjeként szerepel a Szemlén. Miért használtál álnevet?

Pálfi György: Az Ász póker egy amerikai barátom, George Paulson filmje, aki nagyon hasonlít rám, és ugyanolyan idősek is vagyunk, csak amíg ő a kommersz filmek felé húz, és profi rendszerben dolgozik, addig az én munkáimat inkább a szerzői attitűd jellemzi. 
 

Filmhu: Meglehetősen szokatlan, hogy egy sorozatepizód önálló rövidfilmként indul a Szemlén. Kinek az ötlete volt, hogy a kisjátékfilmek között szerepeljen a film?

P. Gy.: A csatorna a teljes második évadot benevezte a Szemlére, az előzsűri döntése alapján végül ez az epizód került versenybe.
 

Filmhu: A pókerről szóló epizódot te választottad?

P. Gy.: Igen, de úgy tudom, nagyjából sikerült megegyezni a többi rendezővel is, így majdnem mindenki az általa választott részt rendezhette meg. 

A kommersz filmek felé húz - Pálfi György vagy George Paulson

P. Gy.: Nem nagyon változtathattam a forgatókönyvön, de nem is éreztem különösebb indíttatást rá.  
 

Filmhu: Mennyiben érzed hungarikumnak a sorozatot?

P. Gy.: Csak a gyártási szisztéma/struktúra, illetve maga a forma nem magyar. Az amerikai rendszerhez hasonlóan itt is a producer keresi meg az alkotókat, az ő kezében futnak össze a szálak. A sorozat narrációval ellátott, a képeket többé-kevésbé csupán illusztrációként alkalmazó formanyelve szintén hollywoodi szokásokat követ. A formai struktúra azonban önmagában még nem elég a sikerhez, főleg egy komikumra épülő műfaj esetében: nagyon nehéz meghatározni, hogy mi működtet valójában egy vígjátékot, még a legtapasztaltabb rendezők sem tudják pontosan megjósolni, hogy egy adott jeleneten nevetnek-e majd a nézők, vagy sem. 
 

Filmhu: Drukkolsz George Paulsonnak, hogy díjjal is elismerjék a munkáját?

P. Gy.: Nem gondolom, hogy a zsűri a filmnyelv megújítását célzó, szerzői filmekkel szemben egy kifejezetten műfaji filmet tolna előtérbe, az Ász póker inkább csak a palettát színesíti. Ennek ellenére örülök, hogy itt lehet a Szemlén, hiszen így több nézőhöz juthat el, akiket ha sikerül megnevettetni, a film beteljesítette a küldetését.
 

Filmhu: A felkérés előtt már ismerted a sorozatot?

P.Gy.: Igen, ismertem már korábban is.
 

Filmhu: Mi volt a véleményed róla?

P. Gy.: A sorozattal kapcsolatban annak örültem a legjobban, hogy végre láthatunk olyan magyar színészekkel, stábbal készült tévéjátékot, melynek egyetlen célja a szórakoztatás. Ez a műfaj manapság szinte teljesen hiányzik a televíziók műsoráról. A generációmhoz tartozó rendezők gyakran visszasírják azt az időszakot, amikor meghatározott rendszerességgel, nagy mennyiségben készültek tévéjátékok. Simó Sándor mesélte egyszer, hogy amíg a Magyar Televízió büféjében megivott egy kávét, két-három tévéfilm rendezésére kapott felkérést. Ez a típusú feladat a rendezők számára azért lenne nagyon fontos, hogy két nagyjátékfilm között eltelt idő alatt se jöjjenek ki a gyakorlatból. Egy nagy létszámú stáb irányítása, a színészek instruálása nem könnyű feladat, a tévéjátékok készítésével pedig megszerezhető az a rutin, mely egy nagyjátékfilm sikeres levezényléséhez nélkülözhetetlen.
 

Filmhu: Ezek szerint a nagyjátékfilmek mellett szívesen folytatnád ezt az irányt?

P. Gy.: Ha van időm, nagyon szívesen vállalok, vagy vállal ilyen típusú felkéréseket is, jó alkalom volt arra, hogy egy könnyedebb műfajban is kipróbálhassa magát az én George barátom.