Ehhez társul /ennek részben függvénye/ a magyar agrárium állapota: kirablástól a töketlenségig, egyenetlen gazdagodástól a mindenkori politikum érdek-játszmáiig (legalább tizenkét esztendeje). Demonstratíve: leginkább látható volt, hogy gazdák és mindenféle gazdaszerűek félpályás út torlaszolkodásaikkal pénzt követeltek. S az adófizető közemberek egy része tolerálta ezt, más része nem.

Kereskedelmi tévécsatornáinktól épelméjű néző már nem is várhatta, hogy szórakoztató dömpingjük árnyékában némi érdeklődést tanúsítsanak e gazdasági - társadalmi bonyodalom iránt. A Való Világ 3., meg A nagy Ő díszletházaiban mindig lesz harapnivaló, annál is több üdítő, meg töménypia. Ámde a közszolgálatiaknak sem volt átfogó értelmes stratégiája, hogy mit is illene kezdeniük eme gubanccal. Kronologice - vélhették a hírszerkesztők - előbb a forgalmat bénító traktorosok fognak kitűnni a képből, politikus segédletükkel együtt, a meteorológia meg a kozmológia + a jövőnk várathat magára.
Így azután az érdemi/nek tetsző kerekasztal vitákat szétszórva s az éjszakába tolva "szerkesztették be", amikor a nézősereglet köztudottan már szunyál. Ekkor fejthette ki véleményét /üvöltve/ Juhász Pál elméleti agrár -közgazdász, hogy több mint tizenkét év óta a magyar birtokviszonyok rendezetlensége nem teszi lehetővé a korszerű, euro-komform termelést/termesztést! Nagy Tamás: hogy a hús, tej, gabona vertikum távlatilag sem maximálisan hasznot hajtó. A meteorológusok és csillagászok ugyancsak éjfél után "magyarázták meg": nincs száz százalékosos biztonságú modellje jövőnknek: kis jégkorszak jöhet aszállyal vagy megfordítva. S hogy a gazdálkodásnak ehhez mérten kell 'igazodnia'. A magyar tévés közszolgálat, ragaszkodván a dili-bulikhoz, S. Nagy István időálló nótáinak glorifikálásához, a remélt közönségvonzatokhoz, inkább el is sötétülne, minthogy valódi küldetését teljesítse. S mindez nem bal és jobb kérdése. Az elmúlt években a háttérben többnyire pénz-markolászat zajlott. Szellemképes elnökökkel és elnökjelöltekkel.