 |
Szemző Tibor: Állati kemény volt. Hat héten keresztül majdnem eszelős állapotban jártunk-keltünk. Eleve sok férfi összezárva brutális fizikai körülmények között, ebből a műszakiak még sohasem jártak Indiában. Az eredmény miatt folyamatos izgalmi állapotban éltünk, de minden helyszín újabb bizonyíték volt arra, hogy helyes volt az elképzelésünk. Koncepcionálisan vállaltuk a körülményeket, tettük ki magunkat ezeknek a nehézségeknek Csoma szellemében. Úgy akartunk élni, ahogy az ottaniak, akár utcán aludni, tömött vonaton utazni. Valójában üdítő volt.
filmhu: Problémákat okozott az összezártság is?
Sz.T.: Feszült idegállapotban forgattunk, de mivel az alapcsapatot, ami ötünkből állt, ehhez csatlakoztak időnként kíváncsiskodók és segítők, nagyon komoly szimpátia tartotta össze, nem voltak súrlódások. Nagyobb problémának bizonyult, hogy párhuzamosan zajlott a forgatás és a szöveg felvétele. Nyelvi szakértők bevonásával folytatott kutatómunkára volt szükség mind a megfelelő fordítások, mind a megfelelő alanyok megtalálásához. Olyan emberekre volt szükség, aki egyrészt bírják az adott nyelvet, másrészt úgy olvassák fel a szövegeket, mintha ők maguk mesélnék el. Gondot okozott például a latin, hiszen élő nyelvről van szó, így nehéz elkerülni a papos, affektáló stílust. A perzsa alámondáshoz még most is keresik a megfelelő alanyt. Ebben is nagy szerepe lehet a véletleneknek. Például a forgatás óta derült ki, hogy az Indiában felvett hanganyag egy része nem használható, ezért Budapestről kellett hindi és bengáli nyelvű alámondót találnunk. Ezeknél a nyelveknél ahány ember, annyi külön nyelv alakul ki.
filmhu: Mikor látod át a teljes anyagot?
Sz.T.: Nincs még meg a megfelelő távolság. Három hónapig nem is nyúlok hozzá. Vannak varázslatos képek, Törőcsik Mari amolyan igazi Esti Mese a Rádióban stílusban felmondta a narrátor-szövegeket, készül Roskó Gábor barokk színháza. Ami biztos, hogy nem szeretném feliratokkal rontani a képi hatást, ugyanakkor nem lesz könnyű eltalálni azt a határt sem, ahol a hangalámondás még nem csorbítja az eredeti szövegeket és a zenét. Ez gondosabb utómunkát jelent, mint egy nagyjátékfilm esetében. Ebben lesz segítségemre Hortobágyi László. Nagy szerepe lesz Csáki Lászlónak is, aki rendezőasszisztensként működik majd közre a munkánkban. Szerencsére csupa olyan munkatárssal dolgozom, akikben tökéletesen megbízom, mert mindannyian kiváló szakemberek, s nem utolsó sorban azonos a látásmódunk. Szaladják István például messzemenően azonosult a Kubában vagy a Túlsó partban felvázolt képi világgal. A Super 8-as kamerával meg tudta valósítani a statikus kamerára vonatkozó elképzeléseimet. Gyakorlatilag úgy használta a kamerát, mint egy fényképezőgépet. Nincsenek zoomok és nincsenek kameramozgások.
filmhu: Mi van a képvázon túl?
Sz.T.: Az egész történetnek van egy konkrét magja. Nem is Csoma maga, hanem a személyén átszűrt fontosságok. Egy katonaszökevény útlevél nélkül beutazta Keletet. Van ebben egyfajta kalandvágy. Végül ő lett az, aki megnyitotta a buddhizmust a Nyugat számára. Pap volt, aki Bibliát tartott az utazókofferében, de a Buddhisták mégis a magukénak tartják. Csupa ellentmondás. És mindennek a mélyén az ember valahol önmagát is keresi.
