Az egykori Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézethez tartozott az az elegáns hűvösvölgyi villa, amelyben június vége óta forog Vékes Csaba és Rohonyi Gábor vígjátéka. A régi szanatórium most kiadásra váró ingatlan, amit ideiglenesen elfoglalt a Szia, Életem! stábja. Nyugalmasabb forgatási helyszínen még talán nem is jártunk, az utcáról alig lehetett észrevenni, hogy odabent éppen filmet forgatnak.

Belépni a házba csak maszkban volt szabad, ez a színészeken kívül mindenkire szigorúan vonatkozott. Az előtérben már Thuróczy Szabolcs üldögélt, aki egy ihlethiányos írót alakít, és rövidesen megjelent az életébe hirtelen belecsöppenő kisfiút játszó Pásztor Várady Mór is. Rövid szkanderezés után behívták őket a szettbe, majd a film egyik producere, Geszti Péter minket is betessékelt.

Thuróczy Szabolcs és Pásztor Várady Mór (fotó: Pozsonyi Janka)

A film fő helyszíne az egykötetes sztáríró, Barna aprólékosan berendezett legénylakása. A meglesett jelenetben Kovács Patrícia Macskanőnek öltözve várja a lakásán az írót az előre megbeszélt randira, csakhogy a férfi a kisfiúval állít haza. “Párduc még sosem mesélt nekem!” - örvendezik a gyerek, aki azt gondolja, hogy apukája neki akart meglepetést szerezni a jelmezes vendéggel. Így aztán a call girl, akit elfelejtett időben lemondani, kénytelen-kelletlen leül a kanapéra és felolvassa a török és a három tehén meséjét.

A hatéves Momó, akit amatőr létére egyáltalán nem feszélyez a kamera, a szöveget természetesen adta elő, és türelmesen megismételte a jelenetet, ha véletlenül kihagyta az “apa” szót vagy elkalandozott a tekintete a szobában. “Magamra koncentrálok, hogy ne röhögjem el” - viccelődött Patríciával az átállás alatt, az ebédszünetnek viszont annyira örült, hogy csak nagy nehezen tudták visszacsábítani a szettbe néhány stábfotó erejéig.

Pásztor Várady Mór (fotó: Pozsonyi Janka)

Ritkán mondok ilyet, de ő az egyik legjobb eddigi partnerem, és nem csak azért, mert gyerekszereplő”- mondta a fiúról Thuróczy Szabolcs. “Nagyon könnyen ment az összecsiszolódás, nem kellett elmennünk külön haverkodni. A forgatás előtt két héttel már itt próbáltunk, ami nagy megnyugvást okozott. Nagyon jogos, ha néha dekoncentrált lesz, mert nem vagyok elég szuggesztív. Még jobban ott kell lennem mellette, mert ez adja a sava-borsát. Csaba annyira jól írta meg a forgatókönyvet, a gyermeki lélek és az író egoizmusának összecsattanása jó értelemben vett feszültséget okoz, ami mindkettőnkre hatással van.”

A gyerekkel nehezen boldoguló íróval nem sokban hasonlítanak: “Nem olyan vagyok, aki ha hazamegy, akkor csendben kell lenni. Ha a gyerekek bombáznak, az feltölt, mint egy akkumulátort. De pont ezért is izgalmas leleplezni ezt az önző, soviniszta, semmiféle felelősséget nem vállaló írót. Megéreztetni a nézővel, hogy mit vesztett ez az ember azzal, hogy eddig kizárólag csak saját magával foglalkozott”.

Thuróczy Szabolcs (fotó: Pozsonyi Janka)

Ez egy nagyon nagy kaland nekem, úgy éreztem, hogy én is ismét gyerek vagyok” - Kovács Patrícia már egy hálóköntös mögé rejtette a bőrszerkót, mire leültünk beszélgetni. “Ennél sokkal extrémebb jelmezeim is lesznek. Egy furcsa fantáziavilág alakul ki ebben a filmben. Miközben a történet a valóság és a mesék között szárnyal, mindenféle alakban megjelenek”.

Korábban a Mintaapák című sorozatban is sok hasonló korú gyerekkel forgatott, Momóval viszont különösen meg van elégedve: “Kifejezetten meglepően felszabadító forgatni Momóval, mert nem csak egy betanított kisfiú, simán lehet vele improvizálni. Ebben a jelenetben is több felvétel alatt csinálok valami váratlant csak azért, hogy kibillentsem, és ő pedig jön velem, jól lereagálja a helyzetet, nem csak bámul rám, hogy most mit csinál ez a néni.” Arra pedig, hogy mint egykori gyerekszínész, adott-e tanácsot a kisfiúnak, azt mondta: “Momó így jó, ahogy van, maradjon is ilyen.”

Kovács Patrícia (fotó: Pozsonyi Janka)

Attól különleges ez a film, hogy felnőtteknek szóló mese. Én nem nagyon szoktam vígjátékokat létrehozni, a könnyedebb műfaj picit távol állt tőlem eddig, de mint a Filmteam producere, most kaptam egy lehetőséget, hogy a megszokottól eltérő kirándulást tegyek és bízom benne, hogy sikeres lesz”- mondta a film vezető producere, Major István, akivel a villa kertjében beszélgettünk. A Filmteam alapítója szerint a helyszínt átjáró nyugalom egyik oka, hogy a vírusvédelmi előírásoknak megfelelően minimálisan tartják a stáb létszámát, emellett pedig az alkotók között senki sem hektikus alkat, a rendezőket és őt magát is beleértve.

Elmondta, hogy nagyon nehezen sikerült címet találni a filmnek, először Vérovis volt, később Az apád és Ha elfárad, viheti. Utóbbi még a forgatás előtt négy nappal is a hivatalos címnek számított, de egy kemény brainstorming után Szia, Életem!-re változtatták. Országosan meghirdetett casting során keresték a megfelelő, hétéves körüli kisfiút, aki képes megbirkózni a szöveggel és bírja a harminc napra tervezett forgatás terhét. “Ez volt az alfája és omegája az egésznek. Tudtuk, hogy ha a gyerek nem jó, akkor a film sem fog működni. Nehéz és hosszú casting volt, amíg ráakadtunk Momóra, de mindenki egyetértett benne, hogy ő lesz a tökéletes választás. Nem járt soha színiiskolába, egyszerűen istenadta tehetség.

Major István (fotó: Pozsonyi Janka)

Az előkészítés rengeteg buktatóval járt, kezdve azzal, hogy az egészet a karanténidőszak alatt kellett elvégezniük. Az áprilisra tervezett forgatás pedig csak tolódott. “Eredetileg úgy volt, hogy Scherer Péter rendezi a filmet, aztán felmerült, hogy játssza is el ő a főszerepet. Ezt a kettős terhelést végül mégsem vállalta, inkább csak a szereplést választotta. Hosszas keresgélés után Rohonyi Gábor és a forgatókönyvet is jegyző Vékes Csaba kapott lehetőséget a rendezésre.

A karantén végén változott meg a helyzet: “Pepe két okból engedte el a filmet. A Covid-19 mindenki számára nehezebbé teszi, hogy szerepet vállaljon, kicsit tartott tőle, hogyan fog újrakezdődni az élet, hogyan fogunk elkezdeni így forgatni. A másik, hogy elkötelezettsége volt egy kereskedelmi tévé sorozatában, és mivel elcsúsztunk a forgatással, egyeztetés szempontjából hátrányba kerültünk. Végül közösen döntöttünk a főszereplőcsere mellett.”

Vékes Csaba (fotó: Pozsonyi Janka)

Thuróczy Szabolcs már korábban is volt castingon a filmhez, tudtuk meg a producertől. “Az utolsó körös jelöltek között Szabolcs került előtérbe, szerencsére örömmel el is vállalta.” Még egy apróság így is közbejött, a forgatás kezdetének kitűzött időpont előtt három nappal a főszereplő kulcscsonttörést szenvedett. “Még csúsztunk egy kicsit, de nagyon jól sikerült műtétet hajtottak végre rajta, így csak el tudtuk kezdeni. Néha Szabolcsnak még fel kell kötnie a kezét, hogy pihentesse, de szerencsére Vékes Csaba ezt rögtön bele tudta írni a forgatókönyvbe.

Nagyon sok minden került bele, ami majdnem egy-az-egyben megtörtént” - meséli a forgatókönyvről Vékes Csaba. Az íráshoz első nagyjátékfilmjéhez, a Hetedik alabárdoshoz hasonlóan ismét saját élményekből merített: “Már akkor foglalkoztatott, amikor az Alabárdoson dolgoztam. A kisfiam akkoriban hároméves volt, amiből rengeteg vicces helyzet adódott, én pedig folyamatosan jegyzeteltem, mert tudtam, hogy ezzel valamit kezdeni akarok. Nekem például sosem jutna eszembe magamtól egy olyan remek mondat, mint “A dinó tud gitározni”, ő meg simán kivágja. Összegyűlt belőlük egy csokor.

(fotó: Pozsonyi Janka)

Kíváncsiak voltunk, hogy írás közben járt-e már úgy, mint a főhős, akinek bestsellerszerző létére leblokkolt az agya. “Ilyen blokkot eddig még nem kaptam, de nyilván azért, mert csak olyankor írok, ha valamit meg is akarok írni. Ha pedig megrendelésre dolgoztam, akkor világos volt, hogy mit kértek tőlem. Még nem volt olyan, hogy csak ültem és a világon semmi sem jutott eszembe, de ami késik, nem múlik!

A fantasy-vonal sem azért került bele a filmbe, mert szívügye a műfaj, sőt, eredetileg a horror volt a kiindulási pont: “Az első, még Vérovis című változatban volt egy mondat, hogy a tavaszi szünetnél nincs horrorisztikusabb, mert egy hétig nem tudsz mit csinálni a gyerekkel. Innen indult a kisgyerek-horror párhuzam, erre kezdtem kiépíteni, hogy egy olyan embernek, aki nem ért a gyerekekhez, nem beszél a nyelvükön, nagyon sokkoló és horrorisztikus tud lenni a jelenlétük.”

(fotó: Pozsonyi Janka)

Kisgyerekkel dolgozni egyáltalán nem horrorisztikus élmény számára: “Sokkal jobb akkor forgatni, amikor itt van Momó. Olyan jó a kisugárzása, mindenkiben pozitív energiákat szabadít fel. Egymással is sokkal figyelmesebbek vagyunk, nem tudatosan, hanem hogy az ő kis komfortja meglegyen. Lehet, hogy ha nincs is egy filmben gyerek, akkor is kéne vinni minden forgatásra, mint egy kabalát, mert tök jót tesz.”

A lakásbelsőt Hujber Balázs tervezte, nem merült fel, hogy inkább stúdióban építsék fel: “Ide mindent mi hoztunk, kvázi stúdió jellege van. De inkább arról ment a vita, hogy padláslakás legyen-e, aminek jó kis gerendás terei, meg jó kilátása lenne, vagy inkább egy földszinti tér. Amit tudnia kellett, hogy egyterű és átlátható legyen, és kellett egy terasz, amiről hihető, hogy valaki le tud ugrani úgy, hogy nem esik a baja” - utalt egy későbbi jelenetre.

Rohonyi Gábor (fotó: Pozsonyi Janka)

Jó zsaru, rossz zsaru” - vágta rá a kérdésre, hogyan osztják meg a rendezői feladatokat Rohonyi Gáborral, de aztán hozzátette, hogy valójában erről nem is beszéltek előtte. “Nincs felosztva, minden ösztönösen zajlik. Azt persze egyeztetjük, hogyan instruáljuk a színészeket. Valaki a stábból meg is kérdezte, hány éve dolgozunk mi együtt így.

Rohonyi Gábor is hasonlóan vélekedett: “A forgatáson egy tökéletesen egységes frontot tudunk alkotni. A karanténidőszakban Szatmári Péter operatőrrel elkészítettük a technikai forgatókönyvet, amit minden ízében egyeztettünk Csabával, aki azalatt Franciaországban volt. A lényeges dolgokban egyetértünk, aztán vannak dolgok, amiket majd a vágás dönt el, hogy melyik megközelítés lesz a jobb.”

(fotó: Pozsonyi Janka)

Az is elárulta, hogy mi fogta meg a történetben: “Azokat a sztorikat szeretem, amikben a humor és a dráma úgy keveredik, ahogy az életben. Ez egy tipikusan ilyen történet, aminek van szíve és lelke, nem csak egy szórakoztató vígjáték és nem is egy súlyos dráma, hanem a kettőnek az egészséges egyensúlya. Szerintem az emberek az ilyen típusú filmekhez tudnak a leginkább érzelmileg is kapcsolódni, mert ez a fajta dinamika mindenki számára ismerős.”

A Filmteam, a Grund és a Blue Duck Arts közös produkciójában, az NFI támogatásával készülő Szia, Életem! producerei Major István, Geszti Péter, Ditz Edit és Roskó Péter. Forgatókönyvírója Vékes Csaba, rendezői Rohonyi Gábor és Vékes Csaba, operatőre Szatmári Péter. A film július végéig forog, a mozikban 2021 nyarától láthatjuk.