Egy tavaly tavasszal megjelent, (ál)tudományos kutatásokkal alátámasztott (ál)hír szerint magyar származású törzsre bukkantak a Kongói Demokratikus Köztársaságban. A rokonságot minden kétséget kizáróan bizonyítja az, hogy a víz szó náluk vez, egyik kedvenc ételük a gulyásleves, és ismerik a szinkópát. Feketék ugyan, de hagyományos magyar bajuszt viselnek és hatalmas paprikaföldjeik vannak a kongói vidéken. Hát igen: az egy mondatra jutó képtelenségek száma nem kevés, ez mégsem tartotta vissza a média egyes szereplőit attól, hogy szenzációként tálalják a „nagy felfedezést”.
Kresalek filmje az álhír werkfilmje, melyben a sztori történetét követhetjük nyomon a megírástól a lelepleződésig. A médiahekk komoly tréfa, melynek ambivalenciája a filmben is megjelenik. Amikor a két hoaxgyártó ötletelése már-már a youtube-os videók (mulattató) ökörködésére kezdene emlékeztetni, a rendező rögtön megállj-t parancsol, mely után klasszikus interjúkat láthatunk komoly lapok illetve portálok még komolyabb szerkesztőivel, akik beszélnek a magyarországi sajtóviszonyokról, illetve a médiahekkről is kifejtik véleményüket. Kresalek jó érzékkel kerüli ki a száraz elemzés és a kamaszos bohóckodás csapdáit, így sikerül elgondolkodtató, mégis szórakoztató formában tálalnia a jelenséget.
|
| Az álhír werkfilmje |
A hoax általában nem vicces kedvű médiabetyárok öncélú támadása a jóhiszemű médiafogyasztó ellen, hanem – ahogy azt a filmben Léderer Pál, a Népszabadság Online főszerkesztője is megjegyzi – fontos társadalmi funkciót lát el: a médiahekk tulajdonképpen egy eszköz, melynek segítségével az egyszerű állampolgár is ellenőrizheti a média megbízhatóságát. Ahogy azt Kresalekék példája is igazolja, pár ezer forint és némi energia befektetésével bárki elvégezheti a média nagy tesztjét. A bukásarány sajnos igen nagy: a kongói magyarokról szóló álhír több neves hírportálon és hírügynökségnél is megjelent anélkül, hogy a készítők bármilyen sajtókapcsolatot felhasználtak volna.
A film végén értékelnek a szereplők: sikerült a tréfa. A tanulságokat nem rágják a szánkba, nem mennek bele mély morálfilozófiai fejtegetésbe, ám azt mind a néző, mind a szereplők pontosan tudják, többről van itt szó egy egyszerű csínynél. Amikor a jól megérdemelt doboz sör fölött az egyik szereplő viccesen megjegyzi, ötvenezer forintból kirobbantható a harmadik világháború, az embernek egy pillanatra lefagy az arcáról a mosoly.
Ám eleddig egyetlen hoaxnak sem lett komolyabb következménye, egy részük egyszerű csíny, vagy éppen marketingfogás, a „hekkerek” többségének sajátos fogyasztóvédelmi célja van: igyekeznek rávenni a szerkesztőket és újságírókat arra, hogy ellenőrizzék a beérkező hírek forrásait. A film azonban nemcsak a médiumoknak oszt ki képes figyelmeztetőt, hanem az olvasókat/nézőket is arra inti: fogyasszanak éberséggel.
Kapcsolódó linkek:
A hekkhez készített álvideó (http://youtube.com/watch?v=L_1mjTtA6RI)
Interjú a rendezővel (http://www.urbanlegends.hu/2007/05/02/afrika-madzsari-kongo-hoax/)
Filmnévjegy (/object.98d76912-66ee-4496-9730-1ea6e743dc40.ivy)
