Mi ragadott meg a legjobban Aladár és Klára történetében?
Ez egy nagyon érdekes kapcsolat, van két traumatizált ember a második világháború komoly borzalmai után, a kezdődő Rákosi rendszerben. A forgatókönyvet olvasva legelőször az fogott meg, hogy kettőjük alakuló kapcsolata a súlyos történelmi háttér ellenére is tele van jó értelemben vett hétköznapi derűvel, élni- és szeretni akarással. Bármennyire is közhelyesen hangzik, de ez nagyon üvölt ebből a történetből, és ez az egyik legfőbb erénye a szememben.
Volt a kezedben a film alapjául szolgáló könyv, a Férfiidők lányregénye?
A regényt nem ismertem, a forgatókönyvvel találkoztam először. Akkor meg már úgy voltam vele, hogy nem akarok azzal foglalkozni, hogy mi az, ami kimaradt, mi az, ami más benne, munka közben nem is érdemes ezen rugózni. Barna és Muhi Klára tudna erről többet mesélni, de úgy tudom, hogy a legtöbb helyen meglehetősen hűek voltak a regényhez a forgatókönyvben.
Hajduk Károly és Szőke Abigél (Fotó: Budapest Film)
Az orvos és a lány között nagyon komplex viszony alakul ki. Mennyire beszéltétek ezt át előtte Szőke Abigéllel, illetve Barnával?
Viszonylag sokat próbáltunk a felvételek előtt hármasban. Nagyon erős megérzése volt mindenkinek arról, hogy milyen ez a kapcsolat. Nyilván be kellett járni bizonyos kanyarokat a próbák során, de a felvételek alatt már nem maradtak lényegi kérdések, olyankor sokkal jobb a megérzésekre és a kémiára hagyatkozni, úgyis az dönt el mindent.
Te hogyan látod Klára és Aldó kapcsolatát?
Klára a film elején még éppen a nőiesség kezdetén van. Fokozatosan alakulnak ki benne az érzelmek, öntudatlanul, szinte ösztönösen összekavarodik benne a pótapa és a férfi képe. Van egy igen hosszan kitartott egymásra nézés köztük, amikor vendégségben vannak, az egy nehezen félreérthető tekintetváltás. Aldó viszont mégiscsak egy negyvenkét éves ember, volt családja, gyerekei, pontosan látja, hogy ez így nem működik, nem működhet, Klárának normális életre van szüksége. Más kérdés, hogy ő benne mi történik, mi az, amit a személyiségére jellemző módon egy nyolcezer lakatos páncélszekrénybe zár be.
A filmben ábrázolt korszakkal kapcsolatban beszélgettél olyannal, aki megélte ezt?
Voltunk hármasban Abigél egy idős rokonánál, aki sok-sok mindent mesélt a saját életén keresztül. Korábban láttam riportfilmeket holokauszt- vagy gulag túlélőkkel, nagyon érdekes, hogy a mostanra már idős emberek mennyire visszafogottan, az élet felől mesélik el ezeket a dolgokat. Tanulságos, hogy mennyit nyavalygunk a saját életünkkel kapcsolatban, közben pedig ott van egy nagyon-nagyon sok nehézséget megélt ember, aki arra emlékszik vissza a legszívesebben, hogy milyen volt a kenyér íze, vagy mi az, amin nevetni tudott.
Hajduk Károly a forgatáson (fotó: Pozsonyi Janka) / További forgatási képekért kattints ide!
Hogyan zajlott a forgatás?
Nagyon gyorsan. Ez egy televíziós költségvetéssel készült film, húsz nap körül volt, ami egy nagyjátékfilm esetében eléggé húzós. Komoly tempóban kellett haladni. De nem hiszek feltétlenül abban, hogy csak a sok idő eredményezhet jó produktumot, ez a film sem készült kisebb igényességgel, mintha dupla ekkora költségvetés vagy idő állt volna rendelkezésre. Jó hangulatú és munkára koncentráló forgatásra emlékszem, Barna egy remek személyiség, magától értetődő volt vele dolgozni. Nagyon megszerettem ezt a stábot, sokuknak személyesen is hálás vagyok sok mindenért.
Sejtettétek, hogy esetleg moziba is eljuthat majd?
Televízióba készült, de Barna egyértelműen nagyjátékfilmként kezelte. A szándékuk megvolt, hogy legyen mozis élete, de azt még nem lehetett tudni, hogyan, teljesen kilátástalannak tűnt. De először mi is nagy vásznon láttuk, a tavaszi stábvetítés moziban volt.
Ehhez képest mennyire volt meglepő az Oscar-nevezés híre?
Őszintén szólva én még mindig ott ülök egyhelyben, a telefonnal a kezemben.
Már túl vagytok a film miskolci premierjén. Milyen volt a fogadtatás?
Én most voltam először CineFesten, így nem tudom belőni, hogy a fesztivál hangulatához, hagyományaihoz hogyan viszonyul ez, de úgy éreztem, hogy nagyon szerették a filmet, gyakorlottabb CineFestezők is megerősítették ezt. Meleg, pozitív visszajelzéseket kaptunk.
Ez a film olyan, mint egy hosszú, meleg ölelés
Az Akik maradtak ott veszi fel a fonalat, ahol a legtöbb holokauszttal foglalkozó film véget ér. Hogyan lehet feldolgozni a traumát? A túlélők számára lehetséges a visszatérés egy normálisnak nevezett életbe? Negyvenes nőgyógyászt eljátszó Hajduk Károly és a tizenéves Szőke Abigél egy bensőséges, szeretettel teli kapcsolatot tárnak elénk, aminek ugyanakkor van egy nyugtalanító vonulata. Szelíd, a belső folyamatokra koncentráló dráma, visszafogottsága mellett is nagy hatással tud lenni az emberre. Idén ezt a filmet nevezte az Oscarra Magyarország.
