A Művész előterében Wágner Anna, a Flying Bird teabolt munkatársa vállalta a feladatot, hogy engem, mint laikus teafogyasztót bevezessen a kóstolás művészetébe. Kétfajta teával készültek, amiket ott helyben készítettek el a közönség számára. A szakértő elmondta, hogy a teákat a hatásuk szerint leginkább kétfelé lehet osztani: vannak relaxáló és fókuszáló italok, így ők mindkét fajtából hoztak egyet-egyet, ráadásul olyanokat, amik az Oscar-jelölt Timbuktut rendező Sissako új filmjében is megjelennek.
A bemutatóra hozott teák közül a fókuszáló egy puerh (vagy puer) típusú főzet volt, ami, mint azt Wágner Anna elmondta, fermentált, utóérlelt tea, tehát minél öregebb, annál jobb. Ez a teák aszúja vagy épp penészes sajtja, aminek a kiszerelése is pont olyan, mintha egy tömbnyi sajt lenne. A puerh préselt tea, így egy viszonylag szilárd, ízléses papírba csomagolt, kézzel könnyen morzsolható tömböt alkot, amit aztán megfelelő ideig tartó áztatás és kavarás után fogyaszthatunk, hasonlóan más szálas teákhoz. A helyszínen nemcsak az elkészült, különleges ízvilágú italt lehetett megkóstolni, a szakértők a teák „nyers” változatait is megmutatták.
Tea bemutató a Művész moziban (fotó: Sulyok Hanna / Mozinet)
A Flying Bird csapata nagy hangsúlyt fektet az edukációra, honlapjukon a puerh teáról is élvezetes és informatív anyagok érhetők el, amik nem mellesleg meggyőző erővel is bírnak. Az ilyen típusú teáknak például számos pozitív élettani hatást tulajdonítanak. „...éberségfokozó, hangulatjavító hatású, másrészt csökkenti a stresszt és a szorongást. A puerben lévő hasznos baktériumok természetesen védik és helyreállítják a bélflóra egyensúlyát, ezzel segítik a tápanyagok lebontását, a vitaminok felszívódását, vagyis az emésztőrendszeren keresztül gondoskodnak a szervezet működéséhez szükséges anyagok egyensúlyáról és az immunrendszer működéséről” – részletezi a honlap.
A Művész előterében bemutatott másik, relaxáló ital egy tajvani, félig zöld, félig fekete teának számító oolong volt, amit édeskés, sütőtökre emlékeztető utóíze tett különlegessé. Az oolong teák ráadásul kezdőknek is bátran ajánlhatók, ahogy a Flying Bird oldala fogalmaz, a „teák pezsgőjének” nevezik szakmai berkekben. „Az oolong fogyasztása nemcsak egészséges, de különleges élvezetet, gasztronómiai örömöt is nyújt, ezzel a teakultúra legváltozatosabb és legizgalmasabb részét képviseli. Az oolong tea szinte minden esetben annyira zamatos, hogy kezdő teásoknál rendszerint ez a befutó. Virágos illatú, gazdag aromájú, rétegelt ízű teák, amelyekben ez a sokoldalúság fantasztikus harmóniában fonódik össze és telt ivású, kitartó ízű főzetet és élményt eredményez” – indokolja az oolong népszerűségét a teabolt honlapja.
Wágner Anna ezen a ponton hívta fel a figyelmet az ízesítés kérdésére. Az ínyenc teafogyasztó nem ízesít cukorral, sem citrommal vagy mézzel, mert „minden ízesítés elveszi a teázás szépségét.” A teakóstolás önmagában egy kulináris utazás. A kulcs, amit a Flying Bird munkatársai is elmondtak, sőt, a filmben is elhangzik, a három korty-módszerben rejlik: a profi teázó három kortyonként fogyasztja a főzetet. Az első átmelegíti a szájat és felkészíti a testet a tea élményére. A második az ízek és illatok érzékeléséről, a harmadik pedig a tea értelmezéséről szól, utóbbinál érezzük meg az utóízt és az italt kísérő aromákat. Aki szakavatott teás, az három korty alapján nemcsak a típust, de akár azt is meg tudja mondani, hogy az adott tea a világ melyik részéről származik.
A két bemutatott tea remekül passzolt a filmélményhez. Az idei Berlinale versenyprogramjában bemutatott A tea illata ugyan nem az a színtiszta kulináris kaland, mint például a tavaly bemutatott A szenvedély íze, a slow cinemához közelítő teázós jelenetei azért így is gyönyörűek. Az mégis közös Anh Hung Tran filmjével, hogy ezúttal is az elkészítés és az elfogyasztás szertartásszerű, szenvedéllyel és hétköznapi mágiával telített aktusa az, ami összehozza a két főszereplőt.
Aya (Nina Melo) elefántcsontparti lány, aki a násznép számára meglepő módon nemet mond az oltárnál. Egy sejtelmes, áttűnéses vágást követően már Kína utcáin látjuk afro frizurával: Aya Guangzhou feketék lakta negyedében kezd új életet, egy teaboltban dolgozik. A lány és a bolt tulajdonosa, a nála idősebb Caj (Chang Han) között szoros érzelmi kötelék bontakozik ki, miközben Aya egyre többet tanul a teakészítés és kóstolás művészetéről.
Sissako csendes, lassú sodrású, érzéki melodrámát készített, A tea illata inkább a relaxáló típusú italokra emlékeztet. Az a kevés konfliktus is csendben, sokszor szinte láthatatlanul, a szereplők lelkében zajlik, a film a teázás kultúráján keresztül az érzékek új dimenzióját igyekszik feltárni. Ebben segítenek Aymerick Pilarski operatőr meleg színekben ázó, letisztult képei és a két főszereplő, Nina Melo és Chang Han visszafogott, mégis pontos alakításai. A tea illata üdítő nyári zen-filmélmény, amit a távol-keleti kultúra és persze a teázás rítusa iránt érdeklődők különösen fognak élvezni.
A tea illata augusztus 15-től látható a mozikban. A cikk a Mozinettel együttműködésben készült.
